119335. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénsavban oldható szénhidrogének előállítására
san kevertetnek, minden helyi felhevülés elkerülésével; 2. a szervetlen reakciótermékek, amelyeknek a minden esetben utánakövet-5 kező lepárlási folyamatokban nem kell résztvenniök, könnyen és maradéktalanul leválaszthatók; 3. csupán egy folyékony termék lesz a lepárlásnak, célszerűen vakuumlepárlás-10 nak alávetve; 4. a savkátrányokban tartalmazott kénsav gazdaságosan értékesíttetik; 5. nagyobb mértékben polimer, értékesebb termékeket kapunk. 15 A találmány lényege az, hogy savkátrányokat kb. egyenértékű mennyiségű vagy csekély fölöslegű közömbösítőszereknek előnyösen vizes oldatával vagy szuszpenziójával, előnyösön hőben, kezel-20 jtik, az eközben keletkezett oldatot, ill. szervetlen sóknak képződött üledékét a rétegképződés bekövetkezte után leválasztjuk és a keletkezett szerves reakciótermékeket (esetleg kivonás útján alkal-25 mas szerves oldószerekkel való egyesítés után) esetenként lepárlásnak, különösen vakuumlepárlásnak vetjük alá, mimellett az egész folyamatot aránylag alacsony hőmérsékleten, pl. a vákuumlepárlást cél-30 szerűen 370 C° alatt foganatosítjuk. A találmány szerinti eljárásnál valamennyi savkátrányt, keletkezésük módjától és származásuktól függetlenül, tehát függetlenül attól is, hogy paraffinikus 35 vagy naftenikus kiindulási anyagokról vaiij szó. alkalmazhatjuk. Minthogy az eljárásmái a már említett „acidaffin"-ok előállításáról van szó, ennélfogva előnyösen kénsavban szegény és mindenekelőtt 40 telített ásványolajtól megszabadított, tehát centrifugált savkátrányokat alkalmazunk. Az eljárás foganatosításánál ügyelni kell arra, hogy mindent elkerüljünk, ami a telítetlen szónhidrogéneknek telített 45 szénhidrogénekké való polimerizációját előidézhetné, amiért a savkátrányban levő kénsavat egészében hatástalanná kell tenni. E célra ajánlatos a felhasználandó közömbösítőszert a savkát'ránynak (SO*")-50'ként számított kéntartalma szerint megszabni, miáltal az egész jelenlevő szabad és kötött kénsav tekintetbe lett véve. A folyékony fázisban való munkamód csekélyebb mennyiségű közömbösítőszer 55 alkalmazását teszi lehetővé, mert a keveréknek a lepárlást megelőző főzésétnél a közömbösítőszer kimerítően használódik ki, míg a korábban alkalmazott száraz lepárlásnál az elérni kívánt teljes közömbösítés eléréséhez nagy fölösleget kellett 60 használni. Az eljárás foganatosításánál a feldolgozandó savkátrányt legelőnyösebben adagonként adjuk be, keverés közben, a közömbösítőszer forró vizes oldatába vagy 65 feliszapolásába és a reakciót főzés mellett folytatjuk le végig, mire a keletkezett, a melegben folyékony reakcióterméket, a képződött szulfátoldat leválasztása után, esetleg mossuk, szárítjuk és az eközben le- 70 váló maradék szervetlen sók eltávolítása után, esetenként lepárlásnak, legelőnyösebben aránylag nagy vákuum és megfelelően alacsony hőmérséklet. alatt történő vákuumlepárlásnak vetjük alá. 75 Előnyöse 120 Hg mm nyomás alatti vákuumot alkalmazunk, miálta 350—• 400 C° alatti hőmérsékleteket (lepárlás vége) alkalmazunk. A gyakorlatban 40 Hg mm nyomásnál 320 C° hőmér- §Q sékletet nem lépünk túl. A vakuumlepárlás helyett vakuunivízgőzlepárlást is alkalmazhatunk. Ez eljárásnál nagyobb mértékben polimer termékeket kapunk, mint az ezelőtt alkalmazott száraz lepár- 85 lásnál. A közömbösítöszer oldatának vagy szuszpenziójának a készítésénél használandó közeg, előnyösen víz, mennyiségét úgy kell megszabnunk, hogy a képződött 90 szulfátoknak a kapott reakcióterméktől fajsúlyban jelentősen különböző oldata keletkezzék. Bizonyos esetekben célszerű, pl. a szerves rész előtisztítására, közömbösítés megtörténte után a képződött szervetlen sókat vízzel vagy vizes oldatokkal kimosni vagy e szerves részt megfelelő szerves oldószerekikel kivonni és a kapott kivonatot a nagy miértékben polimer termékek nyeréséhez — mint említettük — i[ elengedhetetlen vakuumlepárlásnak alávetni. E munkamódnál a lepárlási maradék a minimumra van lecsökkentve. A közömbösítési folyamatnál víz helyett szer- ic ves oldószereknek az alkalmíazása esetén termíészetesen csak a szervetlen üledéket (szulfátokat) dekantáljuk. A találmány szerint a tartalmazott kénsavat oly sók alakjában kapjuk, ame- 11 lyek vagy közvetlenül a kikristályosodás után vagy esetleg előző tisztítás után az eljárás jól értékesíthető melléktermékét képezik. A kapott nagymértékben polimer szénhidrogéneket különböző ipar- 11
