119302. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerkezeti részek összekötésére

Megjelent 11)38. évi november lió 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÍ9 SZABADALMI LEI RAS 119302. SZAM. XVI/b. (XYI/d.) OSZTÁLY. — S. 16753. ALAPSZÁM. Ejárás szerkezeti részek összekötésére. Siemens-Schuekertwerke Aktiengesellsehaft, Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1937. évi február hó 10-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi november hó 28-ike. Villamos szerelési készülékek készítésénél az egyes alkatrészeknek egymással való összekötéséhez a lehetőség szerint, egyszerű alkatrészeket alkalmaznak, ne-5 hogy a készülékek gyártása túlságosan drága legyen. Mint ilyen kötőelemeket eddigelé csavarokat vagy szegecseket használtak. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a kötőelemek kifogásolhatók, 10 különösen ha az összekötött részek egyike vagy mindkettője lökéseket szenved,vagy lökéseket visz át a másik, vele összekötött alkatrészre. Ilyen igénybevételeket szenvednek pl. villamos kapcsolók egyes al-15 katrészei, amelyeknél a szigetelő aljzaton megerősített csapágyhidat a kapcsolószerv tehetetlenségi erői terhelik. Ezek az erők lökéseket okoznak és bizonyos idő elteltével a csavarokat vagy szege-20 cseket kilazítják. A kilazítás megakadályozása végett a csavaros kötéseknél a csavaroknak a fejtől elforduló végét leszegecselték. Ennek következtében azonban úgy az orsónak, mind az anyának 25 menetei kilazulnak, úgyhogy a kötőelemek tulaj donképen már nem csavarkötésű szegecsek, mert az egymással összekötendő alkatrészeket nem szorítják egymáshoz a kellő erővel. Kitűnt 80 továbbá, hogy a csavar- vagy szegecskötések önműködő gyártásánál, különösen a keramikus anyagból készült alkatrészek annyira pontatlanok, hogy ennek következtében a kötés már kezdettől 35 fogva sem szabatos. Ha ugyanis egyik alkatrész valamivel vékonyabb mint a másik, akkor a' csavar nem húzható meg kellően szorosan, illetőleg a szegecs nem illeszthető a kellő pontossággal, mert az ilyen automatákkal történő gyártásnál a szerszám lökete mindig ugyanaz. ? 40 A találmány eljárás szerkezeti alkatrészek összekötésére, melynél a fenti nehézséget kiküszöböltük. Ezzel az el- , járással olyan szerkezeti alkatrészek is tartósan és jól körhetők össze, melyeket lökésszerű igénybevételek terhelnek. Az eljárás különösen oly alkatrészek kötésére alkalmas, melyeknek mére ei egy- . mástól gyártási pontatlanságok következtében erősen eltérnek. Ilyenek első- &0 sorban a kerámikus anyagból készült szerkezeti elemek. A találmány értelmében pléhből csákozott szalagot alkalmazunk, amelyet az egymással összekötendő részekbe való 5& behelyezés után, az egyik vagy mindkét alkatrészen alakváltozás útján kiszélesítünk. Ezután a szalag egyik végét annak másik végével szemben elfordítjuk, úgy hogy a szalag csavaralakúvá lesz és az 60 egymással összekötendő részeket egymáshoz szorítja. Ezt az alkatelemet az alábbiakban csavarszegecsnek nevezzük. A szalagnak célszerűen kalapácsfej alakú vége van és szegecselés közben annak 65 csakis a kalapácsfejjel szemben fekvő végét deformáljuk. Az eljárást célszerűen az alábbiakban ismertetett szerszámmal végezzük. Az egymással összekötendő részek egyik oldalán olyan szegecskölyűt 70 alkalmazunk, amelynek a szaiagot szétfeszítő és rögzítő é!e van. Az összekötendő alkatrészek másik oldalán forgó csap-