119277. lajstromszámú szabadalom • Fényíves áramirányító áramló oltóközegben elrendezett elektródákkal és eljárás ennek üzemére
9 119277. széléig gyorsan történő vándorlása következik be. Egyébként az árnyékoló- és főelektródák felületeit célszerűen úgy alakítjuk, 5 hogy a (7) segédiényív gyújtása a (3) íőelektródának oly helyén következzék be, hogy a főelektródán levő talppontnak a főfényív égése közben történő vándorlása biztosítva legyen. 10 Célszerű továbbá, ha a segédfény ív gyújtása a főelektróda oly helyén következik be, hogy a főelektródán a főfényívtalppont vándorlása közben a leégési felület az árnyékolóelektróda nyílásánál na 15 gyobb átmérőjű legyen. Ezzel az áramirányító leégését nagyobb felületre osztjuk szét és így a leégést tetemesen csökkentjük. A gyújtást célszerűen úgy rendezzük 20 be, hogy a főfényív egyik vagy mindkét talppontja a gyújtás következtében oly elektródarészeken keletkezik, amelyek villamosán leárnyékoltak. Ez ellentétben áll ugyan különböző régebbi javaslatokkal, 25 amelyek szerint a fényív-talppontokat az oltásnál a gázárammal oly helyekre hajtották, melyeken a mezőerősség a záróidőben kicsi. Kitűnt azonban, hogy a fenti javaslat célszerűbb, mert akkor a 30 fényív-talppontoknak nem kell már a fényív oltása alkalmával vándorolniok. Az eddig ismert elrendezéseknél, különösen járulékos átütőfeszültségekkel történő gyújtásnál, a fényívnek az árnyékolóelek- 35 tródákon. az egymással szeníbenfekvő felületeken kellett létrejönnie. így a fényív-talppontok ennek megfelelő vándorlása nem volt elkerülhető. A találmány különös előnye e vándorlásnak az elkerülése, 40 amely az új gyújtási módnál felesleges. A főfényív egyik talppontja már a gyújtás alkalmával a leárnyékolt részben van, mert a segédfényívet e helyen gyújtják. A második talppont ugyancsak a mláso- 45 dik főelektróda leárnyékolt részén keletkezik, mert a gázáram, amely a segédfényívet a hurokká fújja, olyan, h ogy a hurok a második elektródát csak e helyen érinti. 50 Azt, hogy a fényív-talppontok az elekirodáknak csak meghatározott helyein telepednek meg, még úgy segíthetjük elő. hogy azoknak az elektródarészeknek a felületén, amelyeket a fényív-talppontok- 55 nak nem kell érinteniük, szigetelőanyagot alkalmazunk. E szigetelőanyag célszerűen olyan, hogy a fényív-csatornával való érintkezést kibirja, annak tehát bizonyos tekintetben hőállónak kell lennie.. Ez okból a találmány szerint különösen 60 célszerű az ilyen helyeken oxidált felü letű fémrészeket alkalmazni, amikoris oly fémeket használunk, melyeknek oxidjai nagy mérvben szigetelők, ilyenek többek között pl. a Avolfram, az alumínium. Az 65 1. ábrán feltüntetett elrendezésnél pl. a (6) árnyékolóelektródán (16) jelöl vázlatosan ilyen oxidfelületű részt. Avégből, hogy a főfényív időszakos megindítása lehetőleg pontos időben kö- 70 vetkezzék be, a segédfényívet lehetőleg gyorsan kell a második 'főelektródákhoz átfúvatni. Ennek következtében önként értetődő az a követelmény, hogy a gázsebesség e helyeken szélsőségesen nagy 75 legyen. A kívánt célt azonban nem érjük el minden körülmények között csupán a sebesség növelésével. A találmány szerint különösen arra kell ügyelnünk, hogy a gázáramnak a sebessége ama részekben go is nagy, egyenletes, örvénylőmentes legyen, amelyeken az áram az árnyékolóelektródákat érinti, nehogy a segédfényívtalppontjait torlódások vagy örvénylések vándorlásukban megakadályozzák vagy 85 egyáltalán fogvatartsák. Örvénylésűiénles áram létesítése itt külünsöen nehéz és az ismert eszközökkel egymagukban el nem érhető. Arra kell ügyelnünk, hogy az áramlás folyamán ne keletkezzenek 90 hirtelen szűkületek vagy bővül etek és különösen, hogy a gázáram irányáltozása ne következzék be a legnagyobb sebességű helyeken. Ebből adódik pl. az a követelmény, hogy a gázáram sebessége se- 95 hol se legyen nagyobb, mint amilyen a fényívtérben. Ha pl. a sebesség a gyújtórésnél a (8) pont közelében nagyobb lenne, mint a fényívtérben, úgy a gázsugarnak rövviddel e hely után történő 100 irányváltozásánál és az egyidejűleg bekövetkező keresztmetszetbővülésnél örvénylések lépnének fel, amelyek egyrészt a segédfényív mozgását akadályozhatják és másrészt a főfényív vezetéséhez sziik- jqö séges gázáramot hátrányosan befolyásolhatnák. Ugyanis a gázáram ezeknek az örvényeknek egyes részeit magával ragadhatná és a fényívtérben hőtorlódások keletkezhetnének, amelyek túl lassú iónmentesítést és ezzel az áramnullaátmenet után visszacsapógyujtásokat idéznek elő. A találmány szerint az árnyékoló elektródán, a főelektróda gyujtókoszorújával szemben (17) fogakat (‘2. ábra) rendezhe- 115 tünk el. Ennek az elrendezésnek előnye, hogy az árnyékoló- és főelektróda között NVOMPAt-
