119255. lajstromszámú szabadalom • Berendezés sínjárművek tengelycsapágyainak a kenésére
lí í>255. 3 A (11) és (12) duzzasztóhornyokhoz vezető (27) és (28) liozzáfolyónyílások a (7) gyűrűben lent vannak elrendezve és az olajteknő (S) olajszintje alatt fekszenek. 5 A (11, 12) hornyok az alsó (27, 28) nyila soktól kezdve a fent levő (13, 14) lefolyó lyukakig a kívánt szállítandó mennyiségnek megfelelő keresztmetszetűek és ¡'mellett úgy vannak alakítva, hogy falaik oly £0 szorosan fekszenek a tárcsánál, hogy az olajteknőből felvett olaj az épen dolgozó duzzasztóhorony egész keresztmetszetét állandóan megtölti. A berendezés ismert módon a követkelő zőképen működik: Ha a (9) tárcsa a berajzolt nyíl irányában forog, akkor az olajat az olajteknőből a (27) hozzáfolyónyíláson át felveszi, a (11) duzasztóhoronyban felviszi és a (13) nyíláson át, túlnyomás 20 alatt, a (16) csatornába s ebből a (18) csatornába, a kenendő hely irányába nyomja. A második (12) duzzasztóhorony eközben nyomás nélkül marad. Ellenkező forgásiránynál a (12) duzasztóhorony a 25 dolgozó duzzasztóhorony és a (11) duzzasztóhorony marad nyomás nélkül. A forgó (9) tárcsa igyekszik az épen nyomásnélküli duzasztóhoronyból levegőt vagy olajat is a kenendő helyekről az 80 olajteknőbe visszaszállítani. Avégből, hogy a dolgozó duzzasztóhorony a nyomásnélküli duzzasztóhoronyból visszaszorított levegőt vagy a visszaszállított olajat ne vehesse fel, a két (27, 28) hozzá 35 folyónyílást — amint az a rajzból látható — a (29) borda választja el egymástól. Habár a leírt kivitelnél a (9) tárcsa igen csekély illeszkedési játékkal van a (7) gyűrűben elrendezve, mégis az ezen 40 játék miatt szükségszerűen megmaradó sugárirányú gyűrűrések egy a (9) tárcsa és a (6) felület között, egy pedig a (9) tárcsa és a (7) gyűrű között — összeköttetéseket képeznek a (11) és (12) duz- Í5 zasztóhornyoknak és a csapágytok légtere között. Avégből, hogy a levegőnek a (11) és (12) duzzasztóhornyokba, a (9) tárcsa működése közben, ezeken a gyűrűréseken át oü való belépését is megakadályozzuk, a belső (32) szél a tengelyközép felé előreugrik, úgyhogy a fent a (2) Ifedél és lent annak csészeszerű (5) nyúlványa által bezárt üreg a csapágy felé elhatárolt (33) 55 üreges gyűrűtérbe megy át, amelyet a (9) tárcsa két részre oszt, mikor is az egyik — és pedig a 2. ábra szerint a baloldali — részből a (9) tárcsa és a (6) felület közötti gyűrűrés, a másik — jobboldali — részből pedig a (9) tárcsa és a (7) gyűrű kő- 60 zötti gyűrűrés nyílik. Az említett rések felső részéből kiszorított olaj ennek a (33) üreges gyűrűtérr.ek említett két felében gyűl össze, azt a forgó (9) szállítótárcsa az említett gyűrű rések 65 mentén körülviszi és röpitőer■,je következtében a réseket olajzár alá helyezi. A (34) és (35) nyílásokból kifolyó olaj elsősorban a (20) csapot keni, ezután a fedélül ogbe lefelé folyik, ugyancsak a (33) iire- 70 ges gyűrűtér bal felében gvül össze és elősegíti az olajzár képzését a (9) tárcsa és a (6) felület közötti említett gyűrűrés mentén. A fölösleg a (9) tárcsa (30) nyílásain át a (33) üreges gyűrűtér bal feléből ”5 annak jobbfelébe folyik át és — ha ez is meg van telve — a (7) gyűrű (32) széle fölött az olajteknőbe folyik le. Nem célszerű a (33) üreges gyűrűtérnek nagy űrtartalmat adni, mert különben szükség- 80 telenül nagy olajmennyiseg kering abban állandóan a (9) tárcsával. Ezért a (7) gyűrű (32) szélét csak azzal a szükséges (a) magassággal alakítjuk ki (1.. 3. ábrát), amelyet a (33) üreges gyűrűtér mindkét 85 részében keringő olajmenyiségek meghatároznak, mert ezek a részek a (9) tárcsa (36) lyukain át egymással összekötetésben állanak. Avégből. hogy a csapágynak az üzem- 90 ben előforduló dőléseinél az olajnak közvetlenül az olajteknőből a (33) gyűrűtérbe való átfolyását megakadályozzuk, a (7) gyűrű (32) szélét, annak legmélyebb helyén, olyan magasra — például a (h) 95 magassággal —• emeljük az (S) olajteknőszint fölé, hogy az ilyen olajátfolyás biztonsággal meg legyen akadályozva. Az 5. ábra szerinti kiviteli alaknál a (9) tárcsa körül két. (7) és (S), gyűrűből álló 100 szállítótok van. A két gyűrű a (9) tárcsát teljesen körülveszi és azzal együtt a (2) fedél (4) bevágásába alulról van betolva. A két gyűrűnek a (2) fedélben való megerősítése, pl. csavarokkal történhet. A 105 duzzasztóhornyok — amelyek közül csak a (11) horony látható, hasonló módon metszve, mint a (11) horony a 2. ábrában — ismét úgy vannak alakítva, hogy falaik mindenütt oly szorosan fekszenek a no (9) tárcsán, hogy az épen dolgozó hornyot a (9) tárcsa által merített olaj állandóan teljesen kitölti. Az 5. ábra szerinti kivitelnek ugyancsak azok az előnyei vannak és ugyanúgy működik, mint az 1—4. ábra 115 szerinti kivitel.
