119255. lajstromszámú szabadalom • Berendezés sínjárművek tengelycsapágyainak a kenésére
Megjelent 1938. évi október lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119255. szám. V/b. (V/e/l.) osztály. — j F. 8008. alapszám. Berendezés sínjármüvek tengelycsapágyainak a kenésére. 1 riedinaim L. és Társai cég-, Budapest. A bejelentés nap,,a 1937. évi július bó 5-ike. Ausztriai elsőbbsége 1936. évi július hó 25-ike. A találmány berendezés sínjárművek t e ngel y c sáp á g y a i n ak a kenésére, melynél a tengelycsap által hajtott szállítótárcsa a tokot a csap tengelyhez ferdén elzáró 5 fedélbein van ágyazva és minden forgásiránynál az olajat- két duzzasztóhorony egyikében megduzzasztja és nyomás alatt a csapágy futófelületeihez szállítja. Ily kenőberendezéseknél a csapágyfedél tötO mítési síkja azzal a síkkal, amelyben a szállítótárcsa forog, hegyes szöget zár be és a fedél tömítési síkjának a, felső része a szállítótárcsa egyik, az alsó része pedig a szállítótárcsa másik oldalán fekszik, 16 amely tárcsa, lent, a tengelyperselytokban levő olajteknőbe merül. Ezeknek a kenőberendezéseknek egy ismert kiviteli alakjánál a fedélben a szállítótárcsát szorosan körülfogó szállító- 20 horony van, amely lefelé, a fedél nyúlványaiban, a fedélüregből az olajteknő felé annyira kibővítve folytatódik, hogy a szállítótárcsa a szállítóhoronyba alulról beépíthető. 25 Ennek az a hátránya, hogy a tárcsa forgásánál a tárcsa által az olajteknőből felvett olajnak előbb tekintélyes utat kell a szabad levegőn át megtennie, mig a horony falakkal érintkezésbe jön. Emellett 30 az olaj az alsó, bő horony térben szétfecskendeződik, részecskéi a levegővel igen bensőleg érintkeznek, amely a szállított olajjal keveredik, a futófelületekhez jut, ezeket vegyileg megtámadja; azonkívül 35 az olaj, a levegővel való ezen keveredés által, oxidáció következtében a kenőképességét is gyorsan elveszti. E kiviteli alak javítását azzal érték el, hogy a tárcsát egészen le, az olajteknőig körülvevő szállítóhornyot képeztek ki, il- 40 letve alkalmaztak. Avégből, hogy a tárcsát e gyűrűhoronyba beépíthessék, a hornyot meg kellett osztani éspedig olymódon, hogy a horony felső részét a fedélben, alsó részét pedig — egészben vagy 45 részben — a csapágy tokban képezték ki. A fedélnek a csapágytokra való felszerelésénél a két horonyrészt a szállítótárcsa körül összezárták. Ennél a kiviteli alaknál a két horony- 50 rész között mindig tátongó hézag marad, amely nem kerülhető el, mert a fedélnek a tokra olajzáróan való felhelyezéséhez utánahúzható, rugalmas tömítést alkalmaznak. Ezen az elkerülhetetlen résen át 55 állandóan levegő jut a duzzasztó hornyokba, Továbbá ennél a kiképzésnél sem lehet a szállítótárcsát az alsó horonyrészben szorosan körülzárni, mert a fedélt a horony síkjára ferde irányban helyezik eo a tokra és utánahúzható, mikoris a felső horonyréisz, amely a tárcsát szorosan körülfoghatja, az alsó horonyrészhez képest a horony síkjára merőlegesen eltolódik és ezzel az eltolódással az alsó horonybőség 55. méretezésénél számolni kell. Ebben az alsó, szükségszerűen bő horonyrészben tehát — csakúgy mint eddig — lehetősége van annak, hogy az olaj abban szétfecskendeződjék és levegővel keveredjék, mely ^0 a tátongó osztóhézagon át, a horony belsejébe léphet. A fentebbi hátrányok elkerülésére, a találmány szerint a csapágyfedél felső rénvomdamiba'ő
