119245. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés különösen gyenge fűtőértékű, kátránytartalmú barnaszenek, tőzeg, lignit stb., valamint nagy viszkozitású cseppfolyós tüzelőanyagoknak gázfejlesztőben való elgázosítására
2 119245. A retorta fölött két adagoló tölcsér van, a (8) és a (9) tölcsér. A (8) tölcsért a (10) fedő, a (9) tölcsért pedig a (11) szelep zárja el. A (8) tölcséren beadagolt 5 tüzelőanyag először a (12) előmelegítőbe, majd onnan lefelé csúszva a (6) lepárlási térbe jut. A (9) tölcséren beadagolt tüzelőanyag az (5) csövön át közvetlen az (1) gázosító aknába kerül. Az égéshez szükséges levegő a (21) csőcsonknál lép a tüzszökrény és a generátorköpeny közötti (15) térbe, ahol hűti a tűzszekrényt és közben fölmelegszik. A fölmelegedett levegő a (16) csövön 15 és a rostélyon át az akna belsejébe kerül. A gázfejlesztő működése a következő: Induláskor a (6) lepárlási teret a (8) adagoló tölcséren át kátránytartalmú tüzelőanyaggal, az (1) aknát pedig a 20 (9) tölcséren át kátránymentes tüzelőanyaggal pl. faszénnel megtöltjük és a retortába adagolt tüzelőanyagot a retortaköpeny körül, valamint az (5) csőben fölfelé áramló forró gázokkal kívül- 25 ről hevítjük. A lefelé szívott illórészek a (18) és a (19) csöveken át a (20) rostély alá kerülnek és a rostélyon át a gázfejlesztő belsejébe jutnak, ahol részben elégnek ,részben felbomlanak. Kellő le- 80 párlás után a (3) szelepei nyitjuk és a kátrányrészektől megszabadított tüzelőanyag mint koksz a (6) lepárlási térből az (1) gázosító aknába hull, ahol elgázosodik. A koksz eígázosításából keletke- 35 zett gázok egy része a retortaköpeny és a téglafalazat közötti keskeny (22) hengerköpenyszerű térben, a másik részpedig az (5) cső belsejében fölfelé áramlik és fenn a (23) gyűrű alakú térben 4C egyesülnek. A gázok a (24) csőcsonknál elhagyják a gázfejlesztőt. Az itt ismertetett eljárással a kátrány nem volna eltávolítható maradék nélkül, mert a retortán kívül fölfelé áramló 45 gázok maguk nem képesek a tüzelőanyagot a kívánt hőfokra fölmelegíteni. A kátrány maradék nélküli eltávolításához a tüzelőanyagot legalább 750 C°-ra vagy még ennél is magasabb hőfokra keli 50 egész tömegében fölhevíteni. E magas hőmérséklet elérése céljából a találmány szerint a gázfejlesztő felső részén a (25) csőcsonk van elrendezve, mely csőcsonk szabályozható nyílásán át a szük- 55 ségletnek megfelelően több vagy kevesebb levegőt szívatunk a lepárlási térbe. A lepárlási térben lefelé áramló levegő a retorta fenekén helyet fcglaló és a külső hevítésnek leginkább kitett alsó tüzelőanyagréteget izzásban tartja és az 60 izzó rétegen a kátrányrészek maradék nélkül kiválnak, részben felbomlanak és mint permanens gázok a (18) és a (19) csövekben a rostély alá áramlanak. A retorta alján előállt hőmérséklet, egy a 65 retortába helyezett és a rajzon fel nem tüntetett pirometeren leolvasható. Ha a gázfejlesztőbe gőzt is vezetünk, úgy a gázfejlesztő hatásfokát megjavíthatjuk. Ennek elérése céljából a gáz- 70 fejlesztőből elvezetett gázokkal gőzt termelünk és a termelt gőzt a gázfejlesztő felső részén a (34) csövön a lepárlási térbe vezetjük. Az illó részekkel és levegővel lefelé szívott gőz a retorta alján lévő 75 izzó szénrétegen, ezt követőleg pedig a saiaktéren áramlik át és alkotó elemekre H,-re és O-ra bomlik, mikor is vízg'áz keletkezik. A lepárlási tér megkívánt hőmérséklete go a (25) csőcsonknál bevezetett levegő és a (3-1) csövön bevezetett gőz mennyiségével szabályozható. Nagy kátránytartalmú tüzelőanyagok elgázosítása esetében az (1) aknába le- 80 engedett koksz még mindig tartalmazhat kátránymaradványt és az (1) aknában kiszabaduló kátránymaradvány az elvonuló gázokkal a vezetékbe jutna. Ennek megakadályozására a (9) tölcsé- qq ren át az izzó koksz fölé kátránymentes tüzelőanyagot, pl. faszenet adagolunk mindaddig, míg az (5) cső alsó része meg nem telik faszénnel. Ha a gázt most a faszénnel ily módon létesített izzó 95 rétegen átvezetjük, úgy a gáz a maradék kátrányrészektől is megszabadul. Kisebb kátrány tartalmú tüzelőanyagok esetén a faszénnek fenti adagolása el is maradhat. 100 Az előzőkben ismertetett eljárásban a gázosításhoz szükséges levegő a (21) nyílásnál szívó hatásnál fogva jutott az (1) gázosító aknába. A 113.547. sz. magyar szabadalomban 105 ismertetve van egy munkaeljárás, melyszerint a motor hengeréből az égéstermékek nem egyszerre teljes mennyiségükben távolíttatnak e], hanem a kipuffogás kezdetén a hengerben uralkodó túlnyo- 110 más először a forró égéstermékeket a henger alsó részében kiképezett nyílásokon át a szabadba taszítja, a hengerben visszamaradt alacsonyabb nyomású és hőmérsékletű égéstermékeket pedig a 115 kipuffegó löket végén a munkahengerbe nyomj;
