119216. lajstromszámú szabadalom • Agykötés
Megjelent 1938. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119216. SZÁM. V/e/l. osztály. — 31. 11206. ALAPSZÁM. Agykötés. Mándi István oki. gépészmérnök és Máté Jenő oki. gépészmérnök, mindketten Budapest. A bejelentés napja 1938. évi január hó 21-ike. 10 15 Együttforgó tengelyek és kerekek, tárcsák. dobok stb. összekötése nagyon csekély kivétellel — a tengely és az agy közti ékeléssel történik. E megoldás fő előnye kétségen felül álló egyszerűsége és olcsósága, hátránya azonban, hogy jelentékeny biztonsági tényezővel való túlméretezést tesz szükségessé, minthogy az ékhorony sarkainál fellépő sarokfeszültségek (Xerbspannung), melyeket az ék befeszítésének mértéke még a számítás számára teljesen hozzáférhetetlen módon meg is növel, az e feszültségek elhanyagolásával számítható ép keresztmetszet (t. i. a horonymélységnek megfelelő szélességű gyűrűkeresztmetszet levonása után megmaradó keresztmetszet) szilárdságát a tapasztalat szerint nagy mértékben veszélyeztetik. Különleges keresztmetszetű (nem élessarkú) ékkel e hátrányon részben ugyan segíteni lehet, ily ék készítése és szerelése azonban mar érezhetően költségesebb, ezenkívül pedig az ékhoronynak erőt átvivő felülete mentén a tengelyben, ill. az ékelendő agyban még mindig igen nagy járulékos helyi igénybevételek keletkeznek, úgyhogy a keresztmetszeti terheléseloszhis egyenletességének megszűnése követ- 30 keztében még mindig túlméretezésre van szükség. A bevezetőleg említett csekély kivételeket illetőleg, főkép tengelyek és agyak zsugorító kötése érdemel figyelmet, úgy 35 mint ez első sorban is vasúti keréktárcsáknak tengelyükre való felerősítésénél 20 25 ismeretes, ez azonban gyakorlati szempontból véve költséges kötésmód, ezenkívül pedig nem tetszés szerint oldható. Alapgondolatát tekintve, a találmány ^ mégis ebből az utóbbi ismeretes kötésmódból indul ki, s abban áll, hogy a gyártás, szerelés és oldhatóság szempontjából egyszerű, olcsó és megbízható szerkezeti megoldást ad meg. E célnak megfelelő megoldásában a talál mány szerinti kötésmódnál a tengely és az agy között, mely utóbbi a tengely átmérőjénél nagyobb átmérőre van kifúrva, oly kötőszervet alkalmazunk, mely két, egymásba kúposán illeszkedő hüvelyből áll. A külső hüvely külső palástleliilete, valamint a belső hüvely belső palástfelülete hengeres, s gyakorlatilag az agyfurattal, ill. (a kötés helyén) a tengellyel egyező átmérőjű, úgyhogy a külső hüvely az agyfuratba, a belső hüvely pedig a tengelyre illeszthető. A hüvelyek, sugárirányú rugózás, ill. rugalmas méretváltozás lehetővé tétele céljából, hosszirányukban, legalább is egyszeresen, úgy vannak felhasítva, hogy a felhasítás dacára is, egyenként, összefüggő darabban maradjanak. Ily módon alakított hüvelyeket a kötés helyén kúpos illeszkedő felületeikkel egymásba szorítva, a szorítás hatása alatt a felhasítás következtében a belső hüvely a tengelyre, a külső hüvely pedig az agyfuratba szorul, minthogy a felvágott hü-45 50 55 60 65 velyek egymást sugárirányban ellenkező irányokban nyomják szét, s ezzel a ten-70 >a's
