119111. lajstromszámú szabadalom • Villamos távvezérlő berendezés

matúra mozgásának általános differen­ciálegyenlete a következő lesz: (XT —X4 ) = a* (X.-X,) ±F Ebben az egyenletben a egy állandó, F 5 pedig a súrlódás hatásával arányos. Úgy a fenti egyenletben, mint a további egyen­letekben, a differenciálkoeifficienseknek időbeliségéit jelzendő, e szimbolikus vagy Newton-inak is nevezett írásmódot hasz-10 náljuk. Kimutatható, hogy a fenti egyenlet ál­talános integrálja a következő: (X, — Xg ) == A -f A.2 e—(iat ) + f (F. t) Az ebben az egyenletben szereplő Ai és 15 A2 tetszőleges állandók meghatározása céljából tételezzük fel, hogy a folyamat kezdetekor t egyenlő zérussal és hogy a felvevőnek a leadóhoz képesti relatív sebessége ugyanabban az időpillanatban 20 xo, és jelezzük © két elem relativ helyze­tét, azaz xi—x2 -t Xo-val. Ekkor, ha a fenti általános integrálba behelyettesí­tünk, a következő egyenletek adódnak: a i (A , — A„) = X, 25 A^A^X;, ••+'•• f) Az Ai és A L> állandók fentkapott érté­keit az általános integrálba behelyette-30 sítve: (x-x^jx^eia t + e -ia t ) — vagy (X, — X2 ) = X0 cos at-(--—^-sin at+f(F.t) a 35 Felismerhető, hogy a fenti így leveze­tett végső megoldás egy harmonikus egyenlet megoldásából származó szokásos periodikus megoldás. Ebben a megoldás­ban nem lévén csillapítótag vagy tényező, 40 a rezgést a súrlódáson kívül más tényező ;nem befolyásolja. Részletesebb vizsgála­tok alapján könnyen kimutatható, hogy a súrlódás a kergetődzést nem mindig csök­kenti, sőt bizonyos esetben növelheti is. Az 1. ábrához visszatérve, azon látható, 45 hogy a közbenső egyenáramú generátor (10) armatúrájára a már említetteken kí­vül még a járulékos (20A ) gerjesztőtekercs mágnesmezeje is hat. Ez a (20A ) tekercse­lés a (21) és (22) vezetékek iitján olyan 50 egyenáramú generátor (23) armatúrájához van kapcsolva, mely generátor állandó idegengerjesztésű, minthogy (24) ger­jesztőteker ese a (6) és (7) tápvezetékekhez van kapcsolva. A (23) armatúra mechani- 55 kusam az (1) leadóval van összekapcsolva és ennek folytán az; utóbbi forgatásakor árammal látja el a (20A ) gerjesztőteker­cset. Ennek folytán az ezen (20A ) tekercs által keltett mágneses mezőerősség arányos 60 lesz az i(l) leadó forgássebességével. A (15) armatúra ellenelektromotoros ereje en­nek az armatúrának forgássebességével arányos, minthogy ez az armatúra a (16) tekercs előidézte állandó mágnesmezőben 65 dolgozik. A (10) armatúra és (12) ger­jesztőtekercs fentemlített olyan mérete­zése következtében, hogy az ezek alkotta egyenáramú generátor önmagában nem öngerjesztő, a (15) armatúra ellenelektro- 70 motoros ereje a valóságban vezérli a (12) gerjesztőtekercs által keltett mágnes-mező erősségét és így a (12) és (20A ) gerjesztő­tekercsek úgy lehetnek elrendezve, hogy egymással ellentétes értelmű mágnesmező- 75 kei igyekezvén létrehozni, egymás hatását többé-kevésbbé kompenzálhassák. Ilyen el­rendezés mellett tehát a (10) armatúrára, ható olyan járulékos vezérlőhatást ka­punk, mely a (12) és (20A ) tekercselések 80 keltette magnetomotoros erők különbségé­től és ennek folytán az (1) leadó és a fel­vevői (15) armatúrájának forgássebességei közti különbségtől függ. Az a hatás, melyet a leadó és felvevő 85 sebességei közti különbséggel arányos összetevőnek a rendszerben való alkalma­zása előidéz, előtűnik abban az egyenlet­ben, mely a (15) felvévőarmatura rezgései okozta kergetődzést jelképezi. Az egyenlet 90 ugyanis ekkor már nem a fentebb meg­adott egyszerű harmonikus jellegű, ha­nem a következő lesz: X = — 2 bx — a2 x Láthatjuk, hogy az eredeti egyenletbe 95 belekerült a 2bx tag, és ez az a tag, mely a leadó és felvevő sebességei közötti kü­lönbséget jelképezi. Az egyenletben egy­szerűség kedvéért x jelezze a leadó és fel­vevő relativ gyorsulását, x jelezze az ezek 100 közti relativ elmozdulást, és x jelezze

Next

/
Oldalképek
Tartalom