119111. lajstromszámú szabadalom • Villamos távvezérlő berendezés
MAGYAR KIRÁLYI #£MJ| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119111. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. — I. 3737. ALAPSZÁM. Villamos távvezérlő berendezés. Japolsky Miklós elektromérnök, London (Anglia). A bejelentés napja 1936. évi október hó 5-ike. Nagybritanniai elsőbbsége 1935. évi október hó 5-ike. A találmány villamos távvezérlő berendezés, azaz villamos átviteli berendezés és pedig olyan típusú villamos távvezérlő berendezés, melyben a távolfekvő egy vagy több felvevő mozgásának vezér-5 lésére egy leadó akként van elrendezve, hogy ha ennek a leadónak előre megszabott mozgást adunk, akkor a felvevő vagy felvevők ezt a mozgást reprodukálják. Általánosságban a fenti típusú rendszere-10 ket két tág csoportba lehet osztani és pedig a monoperiodusos és a poliperiodusos rendszerek csoportjába. A monoperiodusos rendszerek olyanok, amelyeknél a leadó és felvevő villamosan egymással 15 „lépésben" vannak, azaz melyben ezeknek egymáshoz képesti stabilizált helyzete csak egy viszonylagos beállítási helyzetben áll fenn, mely beállítási helyzet ezeknél a rendszereknél a leadó és felvevő 20 egybeesési („koincidencia") helyzetének tekinthető. Ezzel szemben a poliperiodusos rendszerek olyanök, hogy felvevőjüknek több olyan helyzete van, melyek mindegyikében az villamosan stabilizált 25 helyzetben van a lead óhoz képest, úgyhogy a leadó és felvevő helyesen e helyzetek bármelyikében is együtt fognak dolgozni. Fentiekből nyilvánvaló, hogy míg a monoperiodusos rendszernél a leadót és 30 felvevőt alkotó gépeknek megszabott helyzetbeli koincidenciában kell lenniök ahhoz, hogy stabilan futhassanak, addig a poliperiodusos rendszert alkotó gépeknek egynél több stabil villamos koinci-35 denciahelyzetük lehet. Ennek folytán poliperiodusos távvezérlő rendszer használata azzal a rendszer sajátosságát alkotó, illetve a rendszerben gyökeredző hátránnyal jár, hogy a leadó és felvevő járásakor azok viszonylagos helyzete bizonytalan. Ezzel szemben a monoperiodusos ^ rendszerek nagy hátránya az, hogy a leadó és felvevő közötti „kergetődzésre" hajlamosak, mint azt az alantiakban még részletesebben kifejtjük. A poliperiodusos rendszer jól ismert előnye a nagyobb pontosság és tudvalevő az is, hogy poliperiodusos rendszeriben — ha az energiaváltozás teljes ciklusát veszszük figyelembe — a szinkronizáló erő 5 q, nagyobb, minthogy általánosságban a helyzetek megszabott tartományában valamely ilyen rendszerben a szinkronizáló erő annál nagyobb, minél nagyobb az illető tartományban foglalt periodusok 5 száma — a rendszer megszabott energiájára vonatkoztatva, illetve azonos maximális energiájú rendszer esetén. A találmány értelmében egy, az említett fajtájú átviteli rendszert alkalma- 6Q. zunk, amely alkalmas vagy képes monoperiodusosaai működni és amelyben a felvevőnek (vagy minden egyes felvevőnek) a leadóhoz viszonyított kergetődzési hajlamát a rendszer monoperiódusosan való 55 működése alatt, úgy gátoljuk meg, hogy oly erőt vezetünk be a felvevő (vagy minden egyes felvevő) vezérlésébe, amely azonkívül, hogy oly összetevőt tartalmaz, melynek nagysága arányos a szóbanforgó 70. felvevő és leadó helyzeti elmozdulásának fokával, még a kérdéses felvevő és leadó sebességei közötti különbséggel arányos összetevőt is tartalmaz.
