119100. lajstromszámú szabadalom • Ábratartó befogó szerkezet nyomtatóhengereket fotómechanikai úton előállító berendezéshez

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119100. SZÁM. IX/e. (XlV/e.) OSZTÁLY. — H. 9728. ALAPSZÁM. Ábratartó befogó szerkezet nyomtatóhengereket fotómechanikai ton úeló'állító beredezéshez. Hermann István tisztviselő, Budapest és Magyar Pamutipar R. T. budapesti cég, mint 50%-os jogutód. A bejelentés napja 1936. évi február hó 20-ika. A találmány szerinti berendezés nyomtat ób e n g o r eknek fotomechanikus úton való előállítására, melyeken a kerület irányában végnélkül, egymáshoz sorakozó 5 vagy egymásba kapaszkodó mintaelemekből álló nyomtatóformák vannak kialakítva. Efajta nyomtatóhengereket a textil- és a tapétanyomáshoz használják. Ezek át-10 világításánál átvilágítható és hajlékony ábratartót, filmet alkalmaztak. Ez a film csak egyetlenegy mintaelemet, vagy olyan kevésszámú mintajelemet tartalmazott, mely a nyomtatóhenger hosszának 15 csak egészen kis töredékrészére és a hengerkerület egész száimú hányiadára terjedt ki és ezt az ábrát kontakt fénymásolás útján a henger tengelye és kerülete irányában egymásután és lehetőleg pontosan 20 egymás mellé annyiszor vitték fel a henger fényérzékenyített köpeny felületére, amíg a teljes köpenyfelület mintaelemekkel ki nem töltődött. Ennek az ismert eljárásnak a hátránya, 25 hogy foganatosításiához u. n. molettálópadhoz hasonló szerkezetű bonyolult és drága gépre volt szükség, mellyel az egyes kópiák között a feltétlenül és minden esetben tökéletesen pontos és hézagmentes 30 csatlakozást (az u. n. rapportot) úgy a henger tengelye, mint annak kerülete irányában még sem lehetett íbetarlani, még pedig egyebek között azért, mert a filmnek a megvilágításhoz szükséges 35 lámpát fényzáróan körülvevő kis tok fenekét kellett képeznie, úgyhogy ezt a tokot a fenekén levő filmmel nem lehetett a hengerre már másolt szomszédos kópiához teljes megbízhatósággal beállítani és az sem volt lehetséges, hogy ezt a beállítást a megvilágítás előtt ellenőrizzék. Az 40 említett ismert eljárás a gyakorlati követelményeknek azért nem felelt meg, mert a henger köpenyfelületének kópiáikkal való teljes befedésére 50—100 megvilágításra volt szükség, ami több órára elhú- 45 zódó munkát jelentett, úgyhogy ezzel a fotomechanikus eljárással a szóbanforgó nyomóformáknak acélmoletták segélyével való előállításához képest, mely tisztán technikai szempontból gyakorlatilag jól 5ü bevált előállítási időtartam és költségek szempontjából számottevő megtakarítás alig volt elérhető. További súlyos hátránya az említett ismert fotomechanikai eljárásnak, hogy a nyomóhengernek tudva- 55 levőm krómalbumimból való fényérzékeny bevonati rétege a megvilágítások hosszú sorozata folytán helyenként u. n. cserződést szenved, úgyhogy ezzel az eljárással nem lehetett kifogástalan egyen- eo letességű mintabevonatot létesíteni. Ismeretes volt olyan eljárás is, melynél olyan átvilágítható hajlékony ábratartót használnak, melyen a hengerre a kontaktfénymásolat után átviendő ábra annyi 65 mintaelemből áll, hogy az ábratartó szélessége egyenlő a hengeren előállítandó nyomóforma teljes tengelyirányú hosszával, az ábratartó hossza pedig egyenlő a hengerkerült egész számú tört részével 70 és ezt az ábratartót a henger köpenyfelü-