119071. lajstromszámú szabadalom • "B"-kapcsolású ellenütemes erősítő
2 119071. Egy másik ismert ,,B"-erősítő szerkezeténél, mely igen kis áthatású csövekkel dolgozik, a belső ellenállás 15000 Ohm, dacára annak, hogy a záróellenállás szin-5 tén csak 1000 Ohm. Ezek az erősítők tehát változó terhelésű üzemekhez, mint amilyenek pl, a fent említett drótüzemű rádióhálózatok, nem használhatók, Kívánatos volna, hogy a ,,B"-erősítő 10 kedvező tulajdonságai, vagyis az anódveszteségteljesítményhez képest nagy váltakozóáramú teljesítményt egybekössük ezeknek az erősítőknek zeneátviteli hálózatokban, vagy pedig változó ter-15 helésű üzemekben való felhasználásával, Afeladat megoldható volna ,,B"-erősítőknek kis belső ellenállású csövekkel együtt való alkalmazásával, amelyeknek kimenő teljesítménye pl. 20 Watt és belső ellendő állása 1000 Ohm, lehetőleg 500 Ohmnál kevesebb. Kis belső ellenállást elérhetünk azáltal, ha a csöveket extrem nagy áthatással, vagy igen meredek karakterisztikával szerkő kesztjük. A meredekség növelése általában az előállítási költségek fokozását jelenti. Mások azonban a viszonyok extrem nagy áthatás szempontjából. A nagy áthatás a vezérlőrács, illetőleg 30 vezérlőrácsok sze'mbőségének megfelelő választásával érhető el. Eljárhatunk úgy, hogy több azonos vagy különböző szembőségű rácsot egymással szemben kapcsolunk. A megoldás másik módja, hogy 35 a rácsot oly közel helyezzük az anódához, amint csak lehetséges, vagy esetleg az anódán kívül rendezzük el. A nagy áthatásnak ezen kívül, amint azt az alábbiakban kimutatjuk, ,,B "-erősítőknél 40 még különös jelentősége van. Az anóda kedvező terhelési viszonyai következtében, mint már említettük, kis csöveknél nagy anódáramokat a megengedhető anód-veszteségteljesítmény 45 túllépése nélkül elérhetünk. így pl. 20 Watt váltakozóáramú kiegyenlítőteljesítményt két oly ,,B"-kapcsolásos csővel elérhetünk, melyeknek anód-veszteségteljesítménye csövenként csak kb. 10 50 Watt és amelyeknek anódfeszültsége csak 300 Volt. Az anódcsúcsáram emellett 200 mA. Hogy a szokásos kis anódfeszültségeknél ilyen nagy anódáramokat elérhesse-55 nek, a végcsöveket ,,B"-erősítőknél mélyen a rácsfeszültség pozitív területébe vezérelnek, sőt bizonyos körülmények között e csöveket kizárólag ezen a területen belül tartják üzemben. A csövek áthatása az utóbbi esetben csak néhány 60 százalék. Ennek a megoldási lehetőségnek a fogyasztó szempontjából hátránya a nagy belső ellenállás és ezenkívül az a körülmény, hogy a szükséges rácsáram létesítése végett az előcső teljesítő-képes- 6S sége aránylag nagy kell hogy legyen, hogy a vezérlőfeszültség a rácskör terhelése következtében össze ne omoljon. Mint előcsövet általában olyan csövet alkalmaznak, melynek teljesítőképessége a végcső 7C teljesítőképességével egyenlő. Ez a körülmény az erősítőt természetesen nagy mértékben megdrágítja. Az erősítő legnagyobb kimenőteljesítménye arányos az átvezérelt feszültség 7í és az anód csúcsáramának szorzatával. Az átvezérelt feszültség az anódfeszültség (Ea ) és a maradékfeszültség (Er ) különbsége. A fent említett példánál, a 20 Wattos erősítő esetében, a szokásos cső anód- 8( csúcsárama kb. 200 mA. Erre a terhelésre a csövek még aránylag kicsinyek és olcsón előállíthatók. A kimenőteljesítményt meghatározó (Er ) maradékfeszültség ER = — • — 8 R S D, ahol S a meredekség és D az áthatás. A cső meredeksége túlnyomórészt a katóda, vagyis a cső nagyságától függ. A fent említett csöveknél 3 mA/V értékű meredekségek elérhetők. Az eddig hasz- 91 nálatos teljesítményű csöveknél az áthatás legfeljebb 25%. Ha ezeket az értékeket a fenti egyenletbe behelyettesítjük, akkor feltéve, hogy a negatív rácsfeszültségek körzetébe való kivezérlésénél az & anódáram 200 mA, a következő értéket kapjuk: Er = 200 3 1): 200 3 100 25 = = 267 Volt. Ebből látható, hogy a maradékfeszültség több, mint az anódfeszültség 5/6 része. 1' Ebben az esetben az erősítő teljesítménye 3.5 Watt. Míg ezeknél a kis csöveknél az anódcsúcsáram kb. 200 mA és a cső meredeksége, mely voltonként kb. 3 mA, az; elő- 1 állítási költségek lényeges fokozása nélkül észrevehetően nem növelhető, a fenti egyenletből kitűnik, hogy a maradékfeszültség az áthatás növelésével a ma szokásos kb. 25% mértéken túl lénye- 1 gesen csökkenthető és így az erősítő kimenőteljesítménye lényegesen növelhető. Ha az áthatást 60%-ra fokozzuk, akkor a maradékfeszültség a fenti példa-
