119029. lajstromszámú szabadalom • Ultrarövidhullámú detektor

119039. 8 keresztirányú mágneses mező okozta ki-1 térítés folytán, a közíépső (8) anódához ütközik. A mező erőssége olyan, hogy a $ugár rendesen a kezdeti, görbe (32) pályát írja le, hogy azután a (8) elektró­dához ütközzék. Ha a (25—26) antennán jeleket fogunk fel, amelyek az átvivő vonal és a (27) rácsok mentén haladnak tova, az áramlás gyorsulása a sebesség növe­kedését és az elektronsugárnak az általá­ban (33)-mal jelzett pálya mentén a külső r (7) anóda felé való eltolódását okozza, míg az elektronok sebességének csökke­nésekor az áram az általánosan (34)-gyel , jelölt pálya mentén a belső (9) elektróda felé tolódik el, mimellett a sugár görbü­'ete csak a mágneses mezőben lép fel. A hullám terjedési sebességének csök­<entése és túlnagy elektronsebességek el­kerülése céljából az átvivővonalba az ! egyes rácspárok közé néhány (35) induk­ciósmenetet iktathatunk, amint ez a ajzon látható. Az álló hullámok fenntartására alkal­nas átvivővonallal összekötött és annak 5 mentén elhelyezett, egymástól közzel elválasztott rácspárokkal az elektronokat a detektor működtetése céljából a hordo­zóhullámoknak megfelelően gyorsíthat­o juk és lassíthatjuk, ami a találmány szerinti berendezést az eddig ismertektől megkülönbözteti, amely utóbbiaknál az elektronsugarat a sugár pályája mentén elrendezett, a sugárra merőlegesen ható 5 lemezekre felvitt jelek térítik ki. Továbbá, amint a 2. ábrán látható, avégből, hogy a katódasugárcső ernyőelektródás végén kis sebességváltozások is már nagy sugár­kitérítést okoznak, a sugarat célszerűen 0 már kezdetben valamely rögzített mező­ve], mint pl. a sugárra merőlegesen ható mágneses mezővel, kitérítjük. Ügy mint a találmány előző foganato­sítási alakjánál, az anódák megfelelő 5 hangfrekvenciájú (36) erősítővel vannak összekötve. A 3. ábrán, amelyen a 2. ábrán látható áramkörelemekkel és részekkel azonos részeket ugyanazok a vonatkozási számok 0 jelzik, látható, hogy a katódasugárcső még inkább, félköralakban meg van haj­lítva, úgyhogy annak irányváltozása kb. 180°, mimellett a félköralakú rész a mág­neses mező (40)-nel jelölt megnagyobbí-5 tott részében fekszik. A berendezés min­den része az . előbbi ábrán bemutatott részekkel azonos, kivéve, hogy itt az át­vivővonal induktanciája gátolja meg azt, hogy a hullám terjedési sebessége túl nagy határt ne érhessen el. Kívánatos 60 azonban, hogy az elektronáramlás hosz­szát ily módon megnöveljük; így a mág­neses mező kiterjedése nagyobbá tehető, mint ahogy máskülönben ez megenged­hető volna. Ezenkívül a bemutatott gör- 65 bített elrendezésnél a helyszükséglet is kisebb. A berendezés ugyanúgy működik, amint azt az előbbi ábrákkal kapcsolat­ban leírtuk. Mint a 3. ábrán látható, az elektron- 70 sugarat az aránylag nagyterületű mág­neses mező körívalakban téríti ki, minek következtében a mező a sugár nagyobb hosszára hat és így az elektronok sebes­ségének vezérlése is hatásosabb. 75 Az előző leírásból kitűnik, hogy kívá­natos az elektronpálya vagy sugár és az átvivővonal hosszának, valamint a keresztirányban ható elektromágneses vagy elektrosztatikus mező területének 80 megnövelése, továbbá az is, hogy a su­garat már kezdetben kitérítsük, hogy az elektronok gyorsulása és lassulása a su­garat egyidejűleg kitérítse. Látható, hogy . a detektor érzékenysége növelhető, ha a 85 mező erősségét növeljük és ha a kezdeti kitérítéssel kapcsolatban a sugár mentén egymástól közzel elválasztott rácsok so­rozatát helyezzük el. Nem kell tehát bonyolult eszközöket alkalmaznunk, hogy 90 a jelváltozásokat a sugár kitérítése cél­jából változó villamosfeszültségekké vagy mezőkké alakítsuk át, amint ez eddig szükséges volt. A leírt detektor változósebességű de- 95 tektornak tekinthető, amelyben az elek­tronsugarat az elektronok gyorsításával és lassításával térítjük ki, mimellett a gyorsítás és lassítás, valamint a kitérítés egyidejűek. 100 Szabadalmi igények: 1. Ultrarövidhullámú rádiódetektor, a' melynek elektronsugarat előállító szerve, valamint az említett sugárnak és kitérítéseinek felfogására több 105 anódaelektrodája van, jellemezve va­lamely felfogott hordozóhullám ha­tása alatt az említett elektronok áramlási sebességét és a sugár kitérí­tését változtató eszközökkel, mimel- lio­lett a sugár különböző anódaelektró­dákat ér. 2. Az 1. igénypont szerinti detektor ki­viteli alakja, jellemezve olyan esz­közökkel, amelyek a sugárra merő* 115

Next

/
Oldalképek
Tartalom