118999. lajstromszámú szabadalom • Berendezés különösen égési erőgépek szeleplökésének csillapítására

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 118999. SZÁM. V/d 2. OSZTÁLY- — -K. 7216. ALAPSZÁM. Berendezés különösen égési erőgépek szeleplökésének csillapítására. Ringhoffer-Tatra-Werke A. G. cég, Prag-Smichov-ban. A bejelentés napja 1937. évi április hó 17-ike. Szelepeket különböző szerkezetekkel szoktak fészkükről leemelni, mimellettaz emelőszerkezet és a szelep között játékközt kell meghagyni avégből, hogy a hö-5 tágulás folytán a szelep és fészke között ne keletkezzenek tömítetlenségek. Ez a játékköz — bármily csekély is legyen — a szelepek kopogását vonja maga után. A kopogás manapság, amikor a motornak 10 gumin való ágyazásával különböző részek rezgésétől eredő zajokat már többékevésbé kiküszöbölni sikerült, kellemetlen jelenség. A szelepek kopogását megszüntetendő, 15 különböző szerkezeteket javasoltak az emelőszerv és a szelep rúd közötti játékköz kiküszöbölésére, különösen kat'araktdugáttyúkat ós más efféle csillapító szerkezeteket. Ezeknek hátránya az, hogy 20 drágák és tetemes férőhelyet igényelnek. A találmány lényege az, hogy az emelőszerv és a szelep közötti játékköz megtartása mellett, a kopogást oly berendezéssel szüntetjük meg, amely nem engedi 25 meg a fémnek fémmel való érinkezé-aét, mert az ütközőfelületek között az ütközést tömítő olajhártyát tartunk fenn. A találmány célszerű kiviteli alakjánál az emelőszerv és szeleprúd közötti érint-30 kezőfelületek akkorák, hogy az olajhártya felületi feszültsége nagyobb a szelepemelésnél fellépő fajlagos nyomásnál. A találmány további ismérve szerint az olaj kielégítő betáplálásáról és a felületek-35 nek egymástól való távolodása közben, az érintkezőfelületeken való elosztásáról gondoskodunk. A rajz példaképpeni kiviteli alakot szemléltet. Az 1. ábra a szelepemelőszerkezet és a sze- 40 lep szomszédos részeinek metszete. A 2. ábra az emelőszerkezetnek az 1. ábrán szemléltetett végének felülnézete. Az (1) szeleprúd végére erősített lapos (2) felfekvőtányérral szemben a (3) verőn 45 elrendezett (4) felfekvőtányér fekszik. A (4) tányér ütközőfelületébe (2. ábra) csillagalakban elrendezett, (5) elosztóhornyok vannak bevágva, amelyek a központos (6) furatból sugárirányban szétágaznak. Az 50 (5) hornyok keresztmetszete a tányér kerülete felé célszerűen szűkül. A hornyok nem terjednek a (4) tányér kerületéig. . A (6) furatba a (8) csatornán át olajat vezetünk, miimellett a (7) golyósszelep le- 55 hetővó teszi az olajnak az ütközőfelületek közé jutását, amikor egymástól eltávolodnak, de meggátolja az olaj visszafolyását, amikor az ütközőfelületek egymáshoz közelednek. 60 Ilymódon a két ütközőfelület között mindig olajréteget tartunk fenn, amely e felületek kellő méretezése esetében a felületek ütközése pillanatában nem préselődhet ki teljesen és amely megakadályozza 65 a fémnek fémre ütközését. Ilymódon a szelepemelésnél fellépő ütközés tetemesen csillapodik és zajtalan lesz. A sugárirányú (5) hornyok gondoskodnak arról, hogy a (2, 4) tányérok ütközéskor, adhézió foly- 70 tán, ne tapadjanak egymáshoz és így könnyen széjjelválnak. Amikor a (2) és (4) tányérok egymástól eltávolodnak, — a közöttük lévő olajréteg széjjelszakadásáig — szívóhatás lép fel, 75 amely az olajat a (6, 8) furatokon át, a (7) golyósszelepen felemelés köziben, beszívja, a tányérok közötti olajhártya el-