118960. lajstromszámú szabadalom • Eljárás távolbalátó berendezéseknél a függélyes váltás szinkronizálására

gában ismeretes valamely RC-tagnak oly cső ernyőzőrácsának körébe való beiktatása, mely cső megfelel a 2. ábrabeli (16) csőnek. 5 A 2. ábrában feltüntetett kapcsolási berendezés olyként dolgozik, hogy a (12) ellenállás felső végén az 1. ábrában feltüntetett görbe ordinátáinak megfelelően változó potenciál lép fel. Az egyenáramú 10 (14) forrást úgy választjuk meg, hogy a potenciálnak a (12) ellenállás felső végén fellépő S értékénél a (16) cső vezérlőrácsa rácsáramot kezd vezetni és annak a i'eszültségesésiiek a következtében, amelyet 15 ez a rácsáram a (15) ellenálláson létesít, a vezérlőrács potenciálja nem emelkedhet számbavehető mórtékben a katódpotenciál fölé. A vezérlő rács potenciálja tehát a 3. ábrában feltüntetett módon változik. 20 Eközben az áramnak a (16) csövön való átmenete a sor- és képszünetekben le lehet zárva. A bukófeszültséget létesítő (16—20) generátor működésmódjának magyarázata végett a 4. ábrára utalunk. A vizsgálatot 25 a (ti) időpontban kezdjük, amikor a (16) cső áramátbocsátó, mimellett ezenkívül még feltesszük, hogy a (19) RC-tag időállandója a sor időtartamával szemben oly nagyra van választva, hogy az RC-ta-g 30 mint állandó nagyságú ellenfeszültségű forrás hat. A (17) csévében az áram a (ti) időpontban nulla. Mivel az egyenfeszültségű (20) forrás feszültsége nagyobb, mint a (19) RO-tagon uralkodó fe-35 szültség, a (18) egyenirányító részére egészében pozitív anódfeszültség van jelen, lígyhogy az egyenirányító áramot vezet. A (17) csévén tehát, a (18) egyenirányítóban bekövetkező csekély feszültségesést el-40 hanyagolva, a (19) RC-tag feszültsége uralkodik. Ily körülmények között a (17) kitérítőcséve árama az állandó kapocsfeszültségek következtében, állandó tangenssel növekszik. A (ta) időpontban, 45 amikor sorszünet van, a (16) cső áramvezetése lezárul, úgyhogy a (18) egyenirányító sem vezet áramot és a (17) cséve szabad féllengést végez. Eközben a (17) csévében az áramirány megfordul és rö-50 viddel a (t3

) időpont után. amelyben a (17) csévében uralkodó feszültség értelme is megfordult, a cséve kapocsfeszültsége nagyobb, mint a (19) RC-tag feszültsége és azzal ellentétes értelmű. A (18) earvenirá-55 nyitó tehát ismét nyílik és így a (17) csé-1 vén ettől a pillanattól kezdve ismét a (19) RC-tag egyenfeszültsége van. A kitérítőcséve áramának tehát ismét ugyanavval a tangenssel kell változnia, mint a (ti, ts) idő alatt. Ha gondoskodunk arról, hogy a 60 (t«) időpontban, amelyben a cséve feszültsége a (18) egyenirányítót már nem tudja nyitvatartani, a (16) cső ismét áramátbocsátó legyen, akkor a cséve árama a (ts) időpontban nulla értéken megy át és 65 tovább ugyanúgy folyik le, mint azt fent ismertettük. Az ernyőzőrácsos (16) cső rácskörében levő (21) RC-tag működési módját egyszerűség kedvéért annak a feltevésével magyarázzuk, hogy az áram- 70 átmenet a (16) csövön át mindenkor csak a sorszünetekben ós a képszünetekben van zárva (úgy, amint azt a 3. ábra kapcsán ismertettük), nincs azonban zárva a soridőtartam egy részében is. Amig a (16) cső 75 anódáramot vezet, addig ernyőzőrácsáram is van. Ez az áram a (21) RC-tag kondenzátorát feltölti, még pedig a + és a — jelekkel jelzett feszültségre, miközl»en a P pont potenciálja negatív értelemben vál- 80 tozik, amint azt az 5. ábrában a (ts, t->) időtartamhoz feltüntettük. A sorszünetben a (21) RC-tag kondenzátora a. hozzátartozó ellenálláson át kisül és a P pont potenciálja ennek következtében pozitív 85 irányban vándorol, mint azt az 5. ábrában a (ta), (t:i) időtartamhoz feltüntettük. A kópszünetben viszont a (16) cső áramátmenete és így az ernyőzőrács árama is hosszabb időre meg van szakítva és a (21) 90 RC-tag kondenzátora közel nulla feszültségre sülhet ki. A P pont potenciálja tehát majdnem eléri a (20) egyenáramú feszültségforrás csapolási pontjának potenciálját. Amint a potenciál e vándorlása közben az 95 A, B értéken tűi megnő, a fent már említett amplitudószelektálófökozat, mely p. o. előfeszültség alatt tartott erősítőcsőből állhat, a függőleges kitérítéshez lökésszerűen megindítj bukófeszültség generátorát. 100 A képszünet eltelte után tehát az 5. ábrában feltüntetett (t«) időponttól kezdve ismét van ernyőzőrácsáram. A (21) RC-tag kondenzátora feltöltődik és a P pont potenciálja ismét csökken. Ha a feszültség az 105 A, B érték alá sűlyed, i'tgy megvolna annak a lehetősége, hogy a legközelebbi sorimpulzusnál a potenciál a P pontban ismét annyira növekedjék, hogy a bukófeszültség a függőleges kitérítéshez újból kiváltódik. 110 Ha azonban a találmány értelmében a függőleges impulzus után egy, vagy több sorimpulzust kihagyunk, akkor a P pontban a potenciál az 5. ábrában N szaggatott vonallal feltüntetett törvényszerűség 115 szerint oly mértékben sűlyed az A, B érték alá, hogy az először újból fellépő sorimpulzusok a P pontban uralkodó poten-