118933. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidkatódák előállítására

a kívánt eredményt elérjük, különböző mérvűek lesznek, aszerint, hogy milyen könnyen oxidálható anyagú magtestet használunk, arra milyen bevonatot ké-5 szítünk és azt, hogy rögzítjük és alakítjuk át emittáló oxiddá. A nehezen oxidálható anyagú nikkelmagok használatánál a találmány szerinti eljárás csak igen vékony, 0.03 mm-IO nél kisebb átmérőjű, drótok bevonásánál nyújt különleges előnyöket. Ilyenekből ugyanis az eddig ismert eljárásokkal nem tudtak kent katódákat készíteni, mert az anyag amúgyis csekély szilárdsága a 15 bevonat ráégetésekori hőkezelési folyamán erősen csökkent és az oxidálódás a tényleges drótkeresztmetszetet is csökkentvén, gyakorlatilag feldolgozhatatlan, gyenge katódszálak keletkeztek. Mint-20 hogy továbbá az ilyen drótok felületének keresztmetszetéhez való aránya nagyobb, mint vastagabb drótoknál, a nikkeloxidnak az emittáló bevonatra gyakorolt káros hatása is már észre-25 vehető volt. A találmány szerint ilyen vékony, pl. 0.024 mm átmérőjű, nikkelmagokból is kifogástalan kent katódákat készíthetünk. Evégből a tiszta felületű, pl. elő-30 zőleg széntetrakloriddal zsírtalanított és hidrogénáramban kiizzított, drótot olyan szuszpenzión húzzuk át, mely alkalmas hordozókba, célszerűen vákuumban maradék nélkül bomló szerves ragasztószer-85 nek, pl. nitrocellulózának, szerves oldószerben vagy oldószerekben, pl. acetonban vagy amilacetátban való oldatába, bekebelezve tartalmazza finom eloszlásban a felviendő egy vagy több alkáli-40 vagy földalkálifémvegyületet, pl. báriumés/vagy stronciumkarbonátot. A drótot a szuszpenzión úgy is áthúzhatjuk, hogy zsinórkerékszerű kerületi hornyolással ellátott csigán vezetjük, melynek alsó része 45 a sürűfolyós szuszpenzióba merülve, azt a drótra forgása közben állandóan felviszi és azon jó bevonatot készít, mert a csigára tapadó szuszpenzióréteg vastagabb lévén a drótnál, azt teljesen be-50 burkolja. A drótra tapadt nedves bevonatot rajta 200 C° alatti, célszerűen 120—150 C° körüli, hőmérsékleten való rászárításával rögzítjük és oxiddá a már evakuált kisütőcsőben, annak tovább-55 szivattyúzása közben való felizzításával alakítjuk át, majd tetszésszerinti ismert módon formáljuk, hogy a bevonat emittáló oxiddá változzék át. A nikkelmag . felületi oxidálódását tehát azzal gátoljuk meg, hogy rajta öt teljesen burkoló és 60 így a magot a levegő elől elzáró bevonatot készítünk, melyet olyan alacsony hőmérsékleten szárítunk rá, hogy a mag oxidálódása még a bevonat esetleges megrepedezése esetén sem következhet be. 65 Könnyen oxidálódó fémből, pl. wolframból való magtestek használatánál, melyekből eddig még vastag drótok használata esetén sem tudtak jó kent katódákat készíteni, lényegileg ugyanígy járunk 70 el, azaz a magtestet, pl. drótot először megtisztítjuk, azután a felviendő anyagokat tartalmazó, pl. a fenti alkatú, szuszpenzión áthúzzuk, az így kapott bevonatot a magdróton 200 O alatti hő- 75 mérsékleten való rászárításával rögzítjük és a már evakuált csőben, annak továbbszivattyúzása közben való felizzításával alakítjuk át oxiddá, melyből a tetszésszerinti módon való formá- 80 lás után emittáló oxid lesz. A wolframdrótot célszerűen lúggal való mosás és hidrogénáramban való izzítás útján tisztítjuk és előnyösen úgy visszük be a szuszpenzióba, hogy tisztítása után leve- 85 gővel már ne érintkezzék. Ez utóbbi rendszabály alkalmazása azonban csak igen vékony drótoknak nedves és/vagy meleg levegőjű munkahelyen való feldolgozásánál szükséges, mert vastagabb drótokat, 90 különösen ha áthúzási sebességük nagy és így levegőn csak rövid ideig maradnak, ez károsan rendszerint nem befolyásol. Ha a szuszpenziót a magtestre rá- 95 permetezéssel vagy szórópisztollyal való ráfecskendezéssel visszük fel, ezt a találmány szerint úgy végezzük, hogy olyan hígfolyós bevonatot készítünk, mely a magtesten sima, egyenletes felületű, ned- 100 ves bevonatot alkot, melyet szintén alacsony, 200 C°, sőt célszerűen 100 C° alatti hőmérsékleten való rászárítással rögzítünk a magtesten, melyet azután a fenti módon kezelünk tovább. Ez az eljárás 105 is alkalmazható tetszésszerinti oxidálódó anyagú magokon, pl. közvetett fűtésű katódák nikkelcsövecskéin, vagy vasnikkel ötvözetből álló drótokon, melyek alkalmazása hőtágulási tulajdonságaik folytán lehet előnyös. A bevonatnak alacsony hőmérsékleten való rászárítása minden esetben lényeges, mert a magas hőmérsékleten való ráégetés esetén a mag felületi oxidálódása wolfram- vagy molib- 115 dénmag' esetén még szénsavatmoszférában való dolgozásnál sem gátolható meg, mert a ráégetés hőmérsékletén a szén-