118797. lajstromszámú szabadalom • Kanóchajtószerkezet lángzókhoz

Megjelent 1938. évi szeptember hó 1-én. MAGTAR KTRÁLTI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 118797. SZÁM. 11/H. OSZTÁLY. — 6'. I(j683. ALAPSZÁM. Kanóchajtószerkezet lángzókhoz. Singéi- Pál kereskedő, Budapest. A bejelentés napja 1936. évi december hó 18-ika. A találmány kanóchajtószerkezet lángzókhoz, mely a kanócotNjíét forgatható ágyazású továbbíjtószer^közötti résben tartalmazza. 5 Ismeretesek olyan kanóchajtószerkezetek, melyeknél mindkét továbbítószerv olyan forgástest, mely a kanóchoz, ennek teljes szélességében nekifekszik. Az ilyen kanóchajtószerkezeteket pl. főzésre és, 10 vagy fűtésre való petróleumgázkályhákhoz lehet használni és ezek azokkal a kanóchajtószerkezetekkel szemben, amelyeknél a továbbítószervek legalább egyike a kailócot fogaskerébszerűen eiSk 15 helyenként ragadja meg, azt az elŐftyt nyújtják, hogy a kanóc aránylag könynyen megsérülő anyagát kímélik. A kanócot csak helyenként megragadó és ezért azt aránylag könnyebben megrongáló 20 továbbítószerveknek viszont az az előnyük," hogy a használat közben tudvalevőleg elháríthatatlanul erősen duzzadó és a folyékony tüzelőszerből lerakódásokat is magára szedő kanóc, a továbbító-25 szervek fogaskerékszerű részei közötti hézagokba részben kitérhet, míg a kanóchoz ennek teljes szélességében hozzáfekvő továbbítószervek esetében, mivel ily hézagok nem állnak rendelkezésre, előfor-30 dúlhat, hogy a to^bbítószervek az üzem közben megvastagodó kanócból a felszívott folyékony tüzelőszert túlságosan kipréselik, sőt a megvastagodó és idővel jelentékenyen meg is keményedő kanóc 35 a két továbbítószerv közötti résben anynyira is beszorulhat, hogy a továbbítószerveket csak aránylag nagy erő kifejtésével forgathatjuk. Az előbbiekben jelzett hátrányokat a találmány szerint aázal küszöbölhetjük 40 ki, illetve legalábbis messzemenően azzal csökkenthetjük, ho^y a továbbítószervek legalább egyike mindkét ágyazási vége felé vékonyodó és a kanóchoz a kanócszélességnek csakis egy részén felfekvő, 45 illetve azt csak helyenként megfogó köpenyfelületű forgástestnek Van kialakítva. A jelen találmány azon a felismerésen alapul, hogy egyrészt a kanóc üzemköz- 50 ben elháríthatatlanul bekövetkező megvastagodásakor a kanóc be|2órulása és ^tüzelőanyag nem kívánatos* kipréselése fiíleg a továbbítószervek harántirányban riem engedékeny ágyazási helyeinél kö- 55 vétkezik be, miért is e helyeknél a találmány egyik jellemzője szerint a kanóc várható megvastagodását a továbbítód-szervek véffijfiiek fokozatos vékonyitásával már eleM számításba vesszük, másrészt 60 pedig, ifígy a kanócot csak helyenként megragadó továbbítószerveknek ama már említett hátrányát, hogy a kanóc aránylag könnyen sérülő anyagát megrongálni hajlamosak, jelentékenyen csökkenthet- 65 jük, sőt teljesen is kiküszöbölhetjük azzal, ha a továbbítószervek legalább egyikének az ágyazási helyek felé való vékonyításával a beszorulás veszélyét és így a kanóc mozgatásánál a túlságos igénybe- 70 vétel szükségességét elhárítjuk. A találmány egyik előnyös, mert egyenletes üzemet és a kanóc egyenletes emelkedését egyszerű szerkezeti megoldással messzemenően biztosító foganatosítása 75 szerint a továbbítószervek egyike sima