118753. lajstromszámú szabadalom • Készülék mozgófényképek felvételére és leadására folytonosan mozgatott filmmel és megközelített optikai kiegyenlítéssel
adott (u) távolságban egymást követő ké- kor az 1. ábrán az (s = si) görbével jelképekből az (s) vastagság- kiszámítható, ak- pezett (si) vastagság a — [3a* + 18ab+ 24b2 jr,2 -f 9a+ 24b jvi — 8 = 0 köbös egyenlettel számítható ki, melyben (a) és (b) 4 3 1 a = 1 : : b —1 1 i elölik. n n° ' n Az (s) vastagságnak az (si) értékről (s->) 10 értékre való csekély megnövelésével az 1. ábrán (s2)-vel jelölt görbét kapjuk. Az s ,.-s: i = ,: z . " 3 2- n—1 egyenlethez kapjak az (s = ss) görbét, melynél az (M) maximum és az (N) mini-15 mum a (W) fordulóponttal éppen egybeesik, amikor is a függvénynek e fordulópontban vízszintes tangense van, azaz <p ~ 0-hoz közel, melynél a sokfelíiietű tárcsa egyik felülete a sugarak irányára 20 merőleg GS, cl megközelített optikai kiegyenlítés majdnem teljes. A találmány értelmében az (s) vastagságot az (ss) értékhez közel választjuk meg. Egy további kiviteli alaknál az (s) 25 vastagság valamivel kisebb, mint te), pl. = (s*), úgyhogy a sokfelületű tárcsának 2 77 - szöggel való forgatásánál a teljes optikai kiegyenlítéssel szemben fellépő eltérés mértékének a sokfelületű tárcsa for-30 gásszöge függvényében két maximuma van, melyek az eltérés legnagyobb értékénél kisebbek, másszóval az (s,2 ) görbének úgy kell haladnia, hogy az (M2 ) maximumhoz, és (Na) minimumhoz tartozó 35 ordináták kisebbek lesznek, mint a -f- - - szögekhez fellépő eltérések. A sokfelületű tárcsa (s) vastagságának ily megválasztása mellett a <p forgásszög aránylag nagy körzetében 40 a teljes optikai kiegyenlítéstől csupán csekély eltérés van. es <D z A (o = — — és z -j- — szöghelyzetek környékén megmaradó eltérések a kép kismértékű elfáítyolódásáit okozzák, mely 45 azáltal jön létre, hogy a <p = 0 környékén vetített, gyakorlatban teljesen ál!ó képre eltolódó képek helyeződnek. Ez az elfátyolodás már most annál jobban csökkenthető, minél nagybra vesszük a sokfelületű tárcsa felületeinek (z) számát, bizonyos, 50 az üvegen áit történő út által megszabott határok között. Kedvező munkamód mutatkozott (z = 12) és (z = 24) felületszámok között, (z = 12) alatt a teljes optikai kiegyenlítéstől való eltérések aránylag 55 erősebbek, (z=24) fölött erősebben jelentkezik az üvegtest nagysága és az objektív gyújtótávolságának ennélfogva bekövetkező megnövekedése és a fén}^ahszorbció fokozódása. 60 A teljes optikai kiegyenlítés jó megközelítése szempontjából lényeges, hogy a filmet oly sugarak világítsák át, melyek a film síkjára lehetőség szerint pontosan, merőlegesen haladnak. Ajánlatos tehát a 65 leadásnál pontszerű fényforrást alkalmazni, oly kondenzorral kapcsolatban, mely a fényforrást a végtelenben képezi le, úgyhogy a. filmen lényegében csupán a képsíkra merőleges sugarak haladnak át.; 70 Némely esetben közel pontszerű fényforrással nem kapunk kellő fénymennyiséget. Minthogy a filmen nem merőlegesen áthaladó, hanem a film mozgására merőleges síkban haladó fénysugarak a sokfelil- 75 letű tárcsa kielégítő pontos működését még lehetővé teszik, sok esetben elegendő, ha a leadáshoz vonásszerű fényforrást használunk, melynek lineáris kiterjedése a film síkjához párhuzamosan és a film 80 mozgásirányára merőlegesen halad a képnyílásban, kapcsolatban egy, a fényforrást a végtelenben leképező 'Kondenzorral, úgyhogy a filmen lényegében csupán oly fénysugarak haladnak át, melyek a kép- 85 nyílásban a film mozgásirányára merőleges síkokban haladnak. Mozgófényképek felvételére, illetve leadására egjr alapvétőién eltérő módot folytonosan mozgatott film mellett meg- 90 közelített optikai kiegyenlítéssel a találmány szerint úgy kapunk, hogy azon időközökben, melyekben az. eltérés a teljes optikai kiegyenlítéstől a legnagyobb, mesterséges fény melletti felvételnél a 95 megvilágító lámpa fényintenzitását, hasonlóképpen a leadásnál a vetítőlámpa fényintenzitását- csökkentjük. A
