118738. lajstromszámú szabadalom • Rádióvevőkapcsolás
Ha feltesszük, hogy a (q—p) körfrekvenciájú és ennél nagyobb körfrekvenciájú rezgéseket szokás szerint hangszín ővel elnyomjuk, a hangszóróra kapcsolt áram Yjl + ^y" (1 +~ + 2 mcospt + cos 2 pt)]-vel, vagy közelítéssel: IX2 ft Y[1 -j- -"-^mcospt|-vel egyenes arányban van, pedig azt kellett volna elvárni, ú 1 hogy ez áram Y11-(-^ m cos ptj-vel arányos. Agyengébb jel modulációját tehát y arányban nyomjuk el; azaz a demodulációegyüttható ez esetben — v á I , 10 Az ismertetett hatás csupán akkor következik be, ha a detektor elegendően csekély tehetetlenségű ahhoz, hogy a (q) frekvenciakülönbséget követhesse, úgyhogy tényleg a burkológörbe reproduká-15 lódik. A detektor időállandójának tehát kicsinynek kell lennie. Nagyobb időállandó esetén a demodulációegyüttható kisebb. Nyilvánvaló tehát, hogy ha különböző 20 intenzitású, modulált két jelet egyszerre veszünk és különböző időállandójú két detektorhoz juttatunk, a detektorok kimeneti kisfrekvenciafeszültségében a két jel amplitúdói közötti arány is különböző. 25 A találmány szerint rádióvevőkapcsolásnál fokozott szelektivitást úgy kapunk, hogy a vett, modulált rezgéseket különböző demodulációeg'yütthatójú két detektorhoz vezetjük és a két detektor kis-30 frekvenciás kimeneti feszültségeit egymás ellen kapcsolj uk, úgyhogy különböző erősségű két jel egyidejű vételénél az egyik jel modulációját teljesen vagy közel teljesen elnyomjuk. 35 A találmányt még részletesebben a rajzon látható foganatosítási példájának vázlata kapcsán magyarázzuk meg. A (K) rezgőkörben fellépő nagyfrekvenciás rezgéseket (Cj) és (C2 ) konden-40 zátorokon, (Sj) és (S2 ) nagyfrekvenciafojtócsévéken és (C3 ) és (C4 ) kondenzátorokon át két (Dj) és (D2 ) diódadetektorhoz vezetjük, aminek következtében az (Rt ) és (R2 ) ellenállások mentén kisfrekvenciás feszültség lép fel. A (Cj) és 45 (C2 ) kondenzátorokat, valamint az (Rj) és (R2 ) ellenállásokat úgy választjuk, hogy a két detektornak különböző időállandója és így különböző demodulációegyütthatója is legyen. Az (RJ és (R2 ) 50 ellenállások egy része mentén való kisfrekvenciás feszültségesést az ellenütemű kapcsolású (Bx ) és (B2 ) erősítőcsövek vezérlőrácsaira kapcsoljuk. Az (Rx ) és (R2 ) ellenállások leágazási pontjait úgy 55 választjuk, hogy a (K) rezgőkörbe bevezetett, egymástól elválasztandó két jel közül a nem-kívánt jel amplitúdója a két erősítőcső vezérlőrácsain egymással egyenlő. Az ellenütemű transzl'ormá- 60 tor (S) szekundértekercsében ekkor csupán a kívánt jel van jelen. Az ellenállások és kondenzátorok alkalmas választásával tehát a (K) körbe vezetett, egymástól elválasztandó két rez- 65 gés amplitúdói közötti arányt, mely rezgések közül tehát az egyik a kívánt, a másik pedig a nem-kívánt jel, az egyik detektor kimeneti feszültségében pl. négyszer akkorára szabhatjuk meg, mint a 70 másik detektor kimeneti feszültségében. Ekkor a kívánt jel amplitúdójának 75 százalékát tartjuk meg. Szabadalmi igénypont: Rádióvevőkapcsolás, melynél a vett, mo- 75 dulált rezgések két detektorhoz vannak vezetve, azzal jellemezve, hogy a két detektor egymástól eltérő időállandójú és a kisfrekvenciás kimeneti feszültségek egymás ellen van- 80 nak kapcsolva, úgyhogy különböző erősségű két jel egyidejű vételénél az egyik jel modulációja elnyomódik. 1 rajzlap melléklettel.
