118672. lajstromszámú szabadalom • Kötőgép

4 118672. leti, mindegyik (23) vezetékrúdnak megvan a maga saját kombinált elforgatást és elcsúszást lehetővé tevő ágyazó berendezése két, rendesen rögzített, egymás fölé 5 elhelyezett (33, 34) szekrény egyikében; az ágyazó berendezés (35) tengelycsapokból áll. Az (f) láncfonalak az alsó és felső (d) vezetékeken vannak átvezetve és az (a) 10 kötőtűk horgai köré vannak hurkolva. A gép működésénél, melynek tartama alatt valamennyi (a, b, c) és (d) elem egymással bizonyos időbeállítás szerinti kapcsolatban végez lengő mozgást, a (b) nyel-15 vek a horgokkal olyan módon működnek együtt, hogy ledobják a hurkokat a tűkről és ezzel szemeket létesítenek; a sülylyesztők arra valók, hogy a szemek képződósét és hosszát szabályozzák és a. lánc-20 fonalvezetékek arra valók, hogy az (f) fonalakat a tűk köré hajtsák, minden egyes, egymás után következő szemképző műveletet megelőzően. Az oldalirányú „eltoló" mozgások, ama-25 lyeket a láncfonalvezetékrudaknak az alább leírandó szerkezet segítségével adunk át, elősegítik a tűre való hajtás műveletét és ezenfelül arra is valók, hogy a (g) kötött áruban mintahatások előállí-30 tását tegyék lehetővé. Kivánatra harántirányú vetülékfonalak, mint amilyeneket (h)-val jeleztünk, táplálhatok be ismert módon avégből, hogy a kötött áruba bekebeleztessen ek. 35 Alább részletesen ismertetjük a láncfonalvezetékrudak alátámasztásának módját. A (35) tengelykapcsok szegmensszeríí elemekből állnak, melyek előnyösen ön-40 kenő anyagból készülnek; ezek az elepiek (pl. csavarok segítségével) páronként erősíttetnek egy-egy vékony (23) lapos rúdhoz. Az egy-egy párt alkotó szegmensszerű elemek az illető rúd ellenkező olda-45 lain vannak elrendezve (2. ábra) és felületeik együttesen henger felületének részei. Ezek az elempárok bizonyos szabályos távolságokban vannak elrendezve, végig, a rúd egész hosszában; elrendezésüket a 3. 50 ábra közepén szemléltettük. A (35) elemek körrészlet-alakú csapágyakban vannak ágyazva, mely csapágyak a (33, 34) szekrények felső és alsó feleiben vannak. E szekrények részben üregesek és a gép 65 egyik oldalától a másik oldaláig terjed nek, mi mellett mindegyik szekrénynek (40) gyűrűs végei vannak, melyek a gép váfcára szerelt (41) alátámasztó konzolokba vannak beszerelve. A 3. ábrán a (33) felső láncfonalvezetékrúd-szekrény- 60 bői csak annak jobboldali vége ós az ezen a végen levő (41) alátámasztó konzol látszik. A (33, 34) szekrények, rendes körülmények közt, a vezetékrudak, valamint a vezetékrudak működtetésére való 65 szerkezet egyes részeinek mozdulatlan támaszai. Mindegyik láncfonalvezetókrúd aránylag keskeny, négyszögalakú keresztmetszetű; szerkezeti anyaga könnyű, szilárd 70 fém vagy ötvözet, vagy fémfegyverzetes szerves, képlékeny anyag. Az önkenő anyag, amelyből a (35) szegmensszerű részek előnyösen készíthetők, lehet olajjal vagy grafittal telített fém, 75 vagy ötvözet, vagy oly kis fajsúlyú szerves képlékeny anyag, mely grafitot tartalmaz. A (23) vezetékrúd lengetése céljából, az illető (33, 34) szekrényekben, két lenget- §Q hető (42, 43) hátsó tengely van, mely tengelyek az illető vezetékrudak hosszában nymlnak el és amelyek, bizonyos szabályos távolságokban, a szekrényekbe illesztett (44) csapágy hüvelyekben vannak 35 ágyazva. Bizonyos távolságokban a (42, 43) hátsó tengelyek mindegyike mentén, páronként, (45) karok vannak elrendezve, melyek közül egy párt a 3. ábra tüntet fel; a karok egyéb nézeteit a 2., 5. és 11. 90 ábrák szemléltetik. Mindegyik karpár (46) agyból indul ki, amely az illető hátsó tengelyre van erősítve. (47) távolságtartó darabok vannak felszerelve mindegyik hátsó tengelyen, a (44) csapágyhüvelyek 95 és a (46) agyak között, valamint az egymást követő (44) hüvelyek között is (3 ábra). Mindegyik (45) karpár az illető (23) vezetékrúdon egymástól bizonyos távolságban elrendezett, több (48) szem 10< egyikéhez van hozzákapcsolva excenteres szerkezet segítségével, amelyr

az (50) végcsapos (49) excentrikus tárcsából áll (5 és 6. ábra); a körhagyó tárcsa forgást és csúszást megengedő, könnyű illeszkedés- 10 sel illeszkedik a (48) szembe, míg a végcsapok könnyű forgást megengedő illeszkedéssel illeszkednek az (51) toldalékdarabokba, amelyek csavarok és csapok segítésével a (45) karokhoz mereven van- ll( nak erősítve. Az elrendezés olyan, hogy ha a (42, 43) hátsó tengelyeket csapágyaikban megforgatjuk, akkor a (23) vezetékrudak ugyancsak kénytelenek csapágyaikban elforogni, mi mellett a lengető erőt a (49, 11 50) excenter-szerkezetek viszik át, ame-