118655. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés távolbalátóképek árnyalatvisszaadásának javítására

WÁ0YAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRŐSÍQ SZABADALMI LEÍRAS 118655. SZÁM. VJI/j. OSZTÁLY. — L. 7030. ALAPSZÁM. Kapcsolási elrendezés távolbalátóképek árnyalatvisszaadásának javítására. Radioaktiengesellschaft D. S. Loewe cég, Berlin-Steglitz. A bejelentés napja 1936. évi február hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1935. évi március hól-je. A korszerű távolbalátógyakorlatban a szinkronizálás általánosan ismert amplitudóeljárása magával hozza, hogy az adó-és vevőoldali végfokozatok rendelkezésre 5 álló jellemzővonalhosszaiból csupán egy törtrész használható ki a képjelek visszaadására, míg a megmaradó részt a szinkrónjelekkel való modulációra kell fenntartani. A távolbalátóvevő végfokozatájO ban így nehéz amplitudófeladat várt megoldásra. A követelmények, melyeket a kép árnyalatainak jó visszaadásával szemben támasztanak, csak igen egyenesvonalú jellemzővonallal (ka-5 rakterisztikával) teljesíthetők. Az erő(sítőcsövek jelemzővonalai azonban csak határolt tartományokon belül tekinthetők egyenesvonalúaknak. Ha csupán meghatározott anódfeszültség áll rendelkezésre 0 (pl. hálózati csatlakozású készülékeknél), akkor ezzel kezdettől fogva egy meghatározott maximális lineáris kijárati-váltakozófeszültség kapcsolatos. G yakorlatilag az anódtelepfeszültség mintegy 60—70%-át r, lehet lineárisan kihasználható anód-váltaikoizóf észül tsógnek tekinteni. A kép vételi szerv, pl. a Braun-féle cső, azonban a képváltozási feszültség bizonyos értékét megköveteli. Igen tiszta képekhez a távoJba> látócsövön mintegy 60 volt rácsvezérlőf eszültségre van szükség. Ha tehát az ainódtelepfeszült&ég elegendő is volna, hogy e 60 voltot lineárisan felerősítve kapjuk, amihez mintegy 100 volt telepfeszültség 1 szükséges, mégsem volna elegendő ez a telepfeszültség ahhoz, hogy még ezenfelül egy mintegy éppen olyan erős szinkronizálóimpulzus is a végerősítőoső lineáris jellemzővonaldarabján helyezkedjen el. A találmány azaal küszöböli ki a ne- 40 hézségeket, hogy valamely tetszésszerinti erősítőfokozatnak az előfeszültségi viszonyait, például az utolsó egyenirányítóét úgy választja meg, hogy csupán a képimpulzusok erősítődnek az illető fokozat jel- 15 lem ző vonalának egyenesvonalú részén, míg a szinkronizálóimpulzusok a jellemzővonalnak csak a görbített részén erősítődnek. Tehát a teljes, a fennálló anódfeszültség által adott lineáris jellemző- 50 vonaldarabot a képimpulzusokhoz használjuk fel és ezzel a kép árnyalatainak jó visszaadását érjük el, minthogy a képjelek torzításának lehetőségét, melyet a jellemző vonal görbülete okozott volna, el- 55. kerültük. Az 1. és 3. ábrákon oly távolbalátóvételi kapcsolások vannak feltüntetve, melyekből a találmányi gondolat keresztülvitele kitűnik. A 60 2. ábra az adott kép- és szinkronimpulzusok egy példaképem diagrammját szemlélteti. Amint az 1. ábrán látható, az (1) anódtelepnek, melyet gyakorlatilag hálózati 65 készülék helyettesít, feszültségéből még elég nagy érték megy veszendőbe a szükségszerű (2, 3) csillapítószűrőben. További értéke tűnik el az (5) végerősítő (4) ellenállásában, úgyhogy a végerősítőcső 70 anódján a rendelkezésre álló (1) hálózati feszültségnek csupán egy csekély, a következő példa szerinti törtrésze marad meg. Gyakorlatilag mintegy 20 ma. végfokozati árammal számolnak modulálatlan állapot- 75 ban. Például 5000 ohm munkaellenállásnál