118654. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátóvételi kapcsolás

2 118654. tódás pentodák szerkezetének. A katód a földhöz képest a kb. 500 ohmos (16) ellenálláson keresztül a (17) poteneiométeren beállítható pozitív előfeszültsógre 5 van kapcsolva, míg a (18) vezérlőrács a kb. 2—3 megohmos (19) ellenálláson keresztül közvetlenül földelve van. A (17) potenciométer csúszókontaktusa a kb. 1 MF.-os (20) kondenzátoron át dinamiku-10 san van íöldelve. A 0,01 mF.-os (21) átviteli blokkondenzátoron keresztül kötjük össze a (12) szűrőcső (18) vezérlőrácsát az (1) képáramvezetékkel. E kapcsolás folytán a következő történik: 15 Amíg a (18) rácshoz érkező pozitív feszültségcsúcsok nem válnak ugyanakkorákká vagy nagyobbakká, mint a (15) katódnak a (17) potenciomé teren beállított előfeszültsége, rácsáram nem folyik 20 a (12) csövön át. Ha azonban elég erős pozitív íeszültségesúcsok érkeznek, akkor a (18) rácsot erős rácsáram lépi át. Az audioneffektus gondoskodik arról, hogy a (18) rács előfeszültsége a határesetben 25 éppen annyival válik negatívabba amennyit a (15) katódnak a legnagyobb esúcsamplitudóhoz viszonyított potenciál különbsége kitesz, úgy hogy határeset ben nem lép több áram a (18) rácson át, 80 mint amennyi a jelszünetekben a (19) ellenálláson át lefolyó töltésrész kiegészítéséhez szükséges. A (21) kondenzáto és a (19) ellenállás megadott méretezésénél csak a legszélső feszültségcsúcsok 35 tudnak a (15) katódból elektrónokat kiszabadítani. A (18) rács előfeszültsége a (22, 23) ellenállás-kondenzátor (0,1 meg ohm, lmF.) szürőláncon át hasznosítható arra, hogy a vételi erősítők pentodáiban 40 használt szabályozórácsokat, a találmány értelmében a fogórácsokat előfesziiltséggel lássa el. így a távolbalátócsőn leadott vételi feszültség hatásos kiegyenlítését érjük el. 45 A szélső feszültségcsúcsok a kb. 500 ohmos (16) katódellenállásban kis pozitív feszültséglökéseket hoznak létre. Egyszerű módon lehet ezeket egy (24) kapacitási-ellenállás, illetőleg (25) ellenállás 50 kapacitás lánccal rövid és hosszú jelekre szétbontani és szétválasztva lehet ezeket a (26) kapcson a sorbillenőkészülékhez és a (27) kapcson a képbillenőkészülékhez hozzávezetni. 55 A billenőkészülék túlvezérlése lehetetlenné válik a rácsegyenfeszültségi effektusnak a találmány szerinti kihasználásával, mely arról gondoskodik, hogy mindig csupán a jelek legszélsőbb csúcsai, tehát mindig csupán az összamplitudó 60 egy definiált amplitudórésze idézhet elő katódáramot. Hatásosan támogatja a szinkrónjelek erősségének állandóantartását a találmány szerinti halkulást (fadin got) a (22—23) szűrőkörön keresztül ki- 65 egyenlítő kapcsolás. A sugárzárást a (11) anódkör kihaszná lásával érjük. Nyilvánvalóan e kör erősített és negatívvá tett impulzuslökéseket vezet. A találmány értelmében az 70 összekapcsolást a (11) anód és a (5) távolbalátóelektróda között oly kapacitásszegényre készítjük, hogy a (12) csőnek jó nagyfrekvenciájú erősítése legyen. Az erősítést legalább oly nagy értékűre ál- 75 lítjuk, mint amekkorát az a (4) távolbalátócső (5) záróelektródájának a (3) fővezérlőrácshoz viszonyított áthatása, illetőleg vezérlőérzékenysége szükségessé tesz. Ekkora erősítés nem. érhető el egye- 80 dül a (28) vezetékösszeköttetés, valamint a (9) ellenálláskapacitás szegény kialakításával, hanem még különösen nagy meredekségű (12) csövekre, illetőleg (29) rezonancia-fojtótekercsekre is 85 szükség van. Míg a hosszú képváltási jelek kioltása gyakorlatilag semmiféle nehézséget nem okoz, addig az a rövid sorlökéseknél nem egészen ilyen egyszerű. Mivel a (28) zárókörnek erősítenie csu- 90 pán e két periódustartam alatt kell két sorbakapcsolt rezonanciatranszformátort is alkalmazhatunk, melyek szekunderoldalairól feltranszformált feszültség a találmány szerint árammentesen tartott 95 (5) elektródára kerül, amely transzformátorok önfrekvenciái a sorlökés és képváltozási lökés két alapperiódusával megegyeznek. Erre igen alkalmasak oly kis vasmagú transzformátorok, amilyeneket 10 a bejelentő már korábban szinkronizálókapcsolásokkal kapcsolatban leírt és alkalmazott. A találjmány értelmében a (14) árnyékoló ráccsal az (5) záróelektródára érkező 10 feszültségi lökés erősségét a (15, 18) rácskör beállításaitól függetlenül beállíthatjuk. Ennekfolytán abban a helyzetben vagyunk, hogy a (17) potencióméterrel a szűréshez szükséges működtetési feszült 11 séget beállíthatjuk és hogy a (14) árnyékoló ráccsal a rács-katódkör zavarása nélkül meghatározhatjuk, hogy mekkora árammennyiségek jussanak a záróelektródákra. Ezek az előnyök (12) cső helyén 11 alkalmazott triódák esetén nem volnának meg és még (13) fogórácsnélküli