118545. lajstromszámú szabadalom • Eljárás permanens mágnesek előállítására, vason felül nikkelt, titánt, aluminiumot és kobaltot tartalmazó ötvözetekből
hőmérsékletig rezzentjük meg, melyek ugyanolyan nagyságrendűek, sőt esetleg magasabbak, mint az ú. n. „kiválasztással edződő mágnesacélok"-hoz szokásos megé eresztési hőmérsékletek. Továbbá, miután az anyag a hűtési hőmérsékletet teljesen felvette, az acélt lassanként szobahőmérsékletig hűtjük, mire ismét a megeresztési hőmérsékletre hevítjük és bizo-10 nyos időn át megeresztjük. Oly esetben, mikor a hirtelen hűtés hőmérsékletét a szükséges megeresztési hőmérsékletnél magasabbra választottuk, az acélt a közbenső hőfokokon lassanként vihetjük át, 15 majd bizonyos ideig a megeresztési hőmérsékleten hagyjuk (megeresztjük) és ezután szobahőmérsékletre hűtjük. Ha a hirtelen hűtés hőmérsékletét a megeresztési hőmérsékletnél alacsonyabbra -20 választjuk, ami néha előnyös, a hirtelen hűtés hőmérsékletéről a megeresztési hőmérsékletre szintén közvetlenül mehetünk át vagy pedig szobahőmérsékletig való hűtést iktathatunk közbe. Ha a hirtelen 25 hűtés hőfoka a megeresztési hőfokkal azonos, hőmérsékleti köz nincsen és így a hőkezelés igen egyszerű lehet. A mágnestest hirtelen hűtésére hűtőszerül pl. e hűtési hőmérsékletre hevített 30 fém- vagy sósfürdőt alkalmazhatunk. E célra pl. megömlesztett ónból való fürdő használható. A hűtési és megeresztési hőfokok azonossága esetén a mágnestesteket a szük-35 séges megeresztési időtartam alatt ebben a fürdőben hagyhatjuk, úgyhogy külön hevítés fölöslegessé válik. Kitűnt, hogy az így kezelt acélokkal elérhető mágneses értékek ugyanolyan 40 jók, sőt sokszor lényegesen jobbak, mint ugyanez acélok értékei, ha ezeket hirtelenül szobahőmérsékletre hűtjük. A jobb megértés kedvéért megemlítjük, hogy oly összetétellel kísérleteztünk, 45 melyet 16% nikkel, 28% kobalt, 12% titán, 4.5% alumínium és egyébként vas ötvözetének öntésével kaptunk, mi mellett 10x28x32 mm-es próbadarabokat alkalmaztunk. 50 a) E darabok olajban, kb. 1225 C° hőmérsékletről szobahőmérsékletre való hűtésénél, majd néhány órás 500-—700 C° között emelkedő hőmérsékleteknél való megeresztésénél a következő mágneses .55 értékeket kaptuk: Bre m 6.900 Hkoerz. 720 BHm « 1,730.000 b) Hasonló darabokat még 1175 C° hőmérsékletről vízben szobahőmérsékletig hűtöttünk, majd hosszabb ideig (kb. 20 óráig) 500—700 C° között emelkedő hőmrésékleteknél eresztettünk meg. Ekkor a következő mágneses érté keket kaptuk: Bre m 4.800 Hkoerz. 970 BHjnax 7,710.000 Ugyanezt az acélt, ugyanilyen .méretekkel ezután a találmány szerint kezeltük, még pedig a következőképen: c) A darabokat 1175 C° hőmérsékletről kb. 700 C° hőmérsékletű ónfürdőben kb. egy percig hűtöttük, mire a levegőn hűltek le. Néhány órás, 600—650 C° között emelkedő hőmérsékleteknél való megeresztés után a következő értékeket kaptuk: Bre m 6.900 Hkoerz. 920 BHma x 2,700.000 d) A darabokat kb. 1175 C° hőmérsékletről kb. 575 C° hőmérsékletű ónfürdőben kb. két percig hűtöttük, mire levegőn hűltek le. Hosszabb ideig tartó (kb. 20 órás) oly hőmérsékleteknél való megeresztésnél, melyek 575 C°-tól 660 C°-ig emelkedtek, a következő mágneses értékeket kaptuk: Bre m 6.200 Hk 0 erz. 1.000 BHma x . 2,600.000 Különösen fontos, hogy az új kezelésnél a törés veszélye sokkal kisebb, ami az ismertetett példa esetén azzal járt, hogy szokásos méretű mágneseket mechanikai nehézségek nélkül készíthettünk. A régi eljárásnál ez lehetetlen volt. Még oly kisméretű, egyszerű kísérleti mintáknál is, amilyenek pl. mágneses mérésekhez kellenek, a ridegségük miatt eddig nehézségek adódtak. Csak a találmány szerinti eljárás tette lehetővé ily mágnesek gyártás útján való készítését. A találmány szerint az ötvözet hirtelen hűtését előnyösen kb. 1300—1100 C°-ig terjedő hőmérsékleti közből kb. 550 és 750 C° közötti hőmérsékletig ilyen hőmérsékletű, alkalmas fém- vagy sósfürdőben foganatosítjuk; az ötvözetet ezután rövidebb vagy hosszabb ideig ebben a fürdőben hagyhatjuk és ily módon ereszthetjük meg, vagy pedig kb.
