118468. lajstromszámú szabadalom • Higanygőzlámpa
2 118468. elrendezés annyiban előnyös, hogy ennél az (s) csövecskék közönséges üvegből készülhetnek és hogy a kvarcüvegből álló (U) égőbe semmiféle vezetéket be 5 nem olvasztunk vagy be nem helyezünk. Ezt többek között azzal érjük el, hogy az (U) égő és az (s) csőnyúlványok közé (S) tömlőkből álló tömlőszerű összeköttetést iktatunk. 10 Hogy a (G) edénynek 3 /4 m-rel való süllyesztését elkerüljük, a vákuum úgy is létesíthető, hogy a nyúlékony higanyedények helyett szivattyút alkalmazunk, amely működtetésekor a higanyt leszívja, 15 amint azt pl. a 2. ábra mutatja. Minthogy a dugattyú ütközővel fogvatartható, a fényív ingadozása e kiviteli alaknál kizárt. Ha a dugattyút szolenoid működteti, akkor a gyújtás teljesen ön-20 működővé tehető és csak az áram bekapcsolásával hozható kapcsolatba. A lámpa állandó üzeméhez szükséges, hogy a higanyfelületek a (p) pólusedényekben önműködően szabályozódjanak, 25 minthogy különben az egyik pólusedény teljesen kiürülhetne vagy túlságos mértékben megtelhetne. A felületnek ezt a szabályozását azzal érjük el (3. ábra), hogy a (p) pólusedények oly csövekből 30 állnak, amelyeknek átmérője nagyobb az égő átmérőjénél. Ha a higanyfelület magasan van, akkor csekély mértékben hül és elgőzölgés folytán süllyedni kezd; ha a higanyszint alacsony, akkor felülete 35 sokszorosan nagyobb és pl. a (k) fémbádokcsíkokból álló hűtőkészülék, amely csíkok még a fényív egy kis részét is körülvehetik, nagyon erősen hűti és a rajta lecsapódó higany folytán emelkedni 40 kezd. E folyamatok folytán a higanyfelületek önműködően bizonyos magasságra beállnak. Minthogy a negatív elektród mindig jobban hevül, mint a pozitív, a higanyfelület a katódoldalon min-45 dig alacsonyabban áll, mint a másik oldalon. Az ismertetett szintszabályozó módszer nagy hatásossága folytán a különböző mértékű hűtés nagy körlete lehetővé teszi, hogy a negatív pólusedényt 50 olyan nagyra készítsük, mint a pozitív pólusedényt. Tehát az égő szimmetrikusan készíthető, úgyhogy mindegy, hogy a lámpát miként kapcsoljuk az áramforrásra. A lámpánál nem kell tekintettel 55 lenni a kapcsok polaritására. Ha a pólusedényeket elég nagyra választjuk (a világítócsőnek mintegy kétszeres (r) átmérőjére), akkor elegendő, ha a fémcsíkokat (esetleg lamellás) fémhengeren rögzítjük (4. ábra). Ha a lámpa 60 nagyobb kiviteli alakjainál (pl. 4 ampéren felüli fogyasztás) a pólusedényeket nem akarjuk túlnagyra készíteni, akkor kisebb pólusedények esetén, az utóbbiakat fémbádogcsíkokkal rögzíthetjük víz- 65 zel töltött fémhengeren (4. ábra), amikor is a víz elgőzölögtetésével igen sok hő elvezethető anélkül, hogy a víz az égővel közvetlenül érintkeznék. A lámpának váltóáramú üzemére az 70 égőt előnyösen háromsarkosan készítjük és az 5. ábrán látható, önmagában ismert módon kapcsoljuk. (T) a transzformátor, amelynek semleges (n) pontjához a (K) katód csatlakozik. A két (Ax ) és 75 (A2 ) anód a szekundertekercselés végeihez van kapcsolva. (Rj, R2 ) és (R3 ) induktív ellenállások. Mivelhogy a két anód egyike mindig tényleg pozitív a katódhoz képest, mert a nullpontot az (Rj) és 80 (R3 ) reaktanciák, amelyek a sinusalakú áramimpulzusokat eltorzítják és átlapolásra hozzák, kiküszöbölik, az így kapott egyenáram a katód felett a szükséges minimumon felül tartható, úgyhogy a 85 lámpa tartósan ég. Az (Rx ) és (R3 ) reaktanciák egyúttal ellenállások is. A háromsarkos égő vízszintes is lehet (6. ábra), amikor is az anód-pólusedényeknek, amelyek közül az egyik maga- 90 sabban fekhet a másiknál, csőnyúlványai vannak, amelyekbe az áramhozzávezetések vannak elhelyezve. A világítócső mintegy közepétől, ahol a két anódcső egyesül, mintegy kétszeres keresztmet- 95 szetű, egyszerű csőként folytatódik a katód-pólusedényhez. A háromsarkos égő (m) alakú is lehet, ahol is a középső erősebb cső a katód-pólusedénvt hordja (5. ábra). " 100 A 7. ábra váltóáramú égőt szemléltet, amely az egyenáramú égővel azonos szerkezetű s mint ilyen is használható. A közönséges égőtől való eltérés csupán abban van, hogy az (u) alakú égőhöz 105 középen kis, szűk (h) csőnyúlvány csatlakozik, amelybe pl. kaucsuktömítéssel beillesztett vashuzallal nagyfeszültségű áramot vezetünk, amely a fényívet minden fázisnál újból gyújtja. (T) a transz- 110 formátor, amelynél a szekundárkörben ugyan gyenge, de nagyfeszültségű áram lép fel. Szabadalmi igények: 1. Higanygőzlámpa, azzal jellemezve, 115 hogy az égő végein csövecskék vannak elrendezve, amelyeknek átmérője
