118460. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti járműkapcsoló
irányú helyzetkülönbségek vannak és a fejek hossztengelyei egymással nem párhuzamosak, e tengelyek könnyen beállanak a koaxiális helyzetbe, amire inerev 5 kapcsolóknál szükség van. Ezt a könnyű beállást nem csak a rézsútos elhelyezésű terelőfelületek és azoknak a szembenálló fej felületével való együttműködése, hanem az a körülmény is elősegíti, hogy az ütköző-, illetőleg segédfelületek a fej sarkain elrendezettek. A sima kapcsolódáshoz szükséges, hogy a fejek kapcsolás közben finoman központosítsanak. Ezt a finom központosí-15 tást a tengely irányában haladó lépcsős felületeken kiképezett munkalécek végzik, melyek a fejeket hossztengelyeik körül pontosan és egyidejűleg a kapcsolási helyzetbe fordítják, mert ezek a lécek a ..>() fejek szélein egymástól távol vannak, úgy hogy esetleges pontatlanságok vagy kopások hatásukat nem éreztethetik. A merev rendszerhez tartozó legtöbb ismert kapcsolófejen külön felületeket, 25 szarvakat vagy egyéb szerveket alkalmaznak, hogy ezek a fejeket egymásba tereljék, illetőleg hogy azok a fejek egymásbafogását elősegítsék. Ugyancsak különleges szerveket alkalmaznak az iit-30 közőerők felvételére és külön szerkezetet a kapcsoláshoz és a vonóerők átviteléhez. Ezzel ellentétben a leírt fejeken a felületek és a zárócsap találmány szerinti kedvező relatív elhelyezése lehetővé teszik, 35 hogy ugyanazon szerveket használjuk úgy a magassági, mint oldalirányú heiyzetkülönbségek kiegyenlítésére, mint a fejek kiigazítására, továbbá az ütközőerők, sőt nagyobb részben a vonóerők át-40 vitelére is. Hasonló kedvező anyagkihasználással készült fejek ismeretesek, ezek azonban helytálló orral ellátottak, minek következménye, hogy az ilyen fejek úgy az egymásbatolódáskor, mint pedig a 45 fejeknek széthúzásakor, több szempontból kedvezőtlen, rézsútos irányú relatív mozgást végeznek. A fentemlített összes előnyök megtartása mellett a leírt fejeknél az egymásbahaladás és az egymástól 50 való széthaladás mindig egyenes vonal mentén történik, azért mert az egymás mögé nyúló orrfelületek mozgathatók. Dacára e mozgathatóságnak, illetőleg dacára annak, hogy az orrok a fejjel 65 nem közös darabból készültek, a felfekvő felületek kedvező kiképzésének az az eredménye, hogy az orr a vonóerőket a fej tokjára közvetlenül viszi át, úgy hogy a mozgatható rész könnyű és olcsó. A találmány szerinti megoldásnál ez a rész ó(> egyszerű hengeres csap. Ily módon dacára annak, hogy a fejek relatív elmozdulásai egyenes mentén történnek, külön többé vagy kevésbé bonyolult drága zárószerkezetekre nincsen szükség. ,-$5 A fent leírt gazdaságos anyagkilvasználásnak eredménye nemcsak a vasúti üzemben annyira kívánatos tömör szerkezet, hanem ugyanazon terelőképesség mellett kisebb súly. A kapcsoló-, terelő-, befordító-, központosító- és ütközőfelületeknek, továbbá a zárnak a leírt fejben való elrendezése biztosítják azt az ismert kapcsolóknál fel nem tételezhető előnyt, hogy a kapcsoló- 75, fejek könnyű lökések hatása alatt is egymásbatolódnak, de nagy sebességek esetén is feszülések nélkül kapcsolnak, nem ékelődnek el és kioldott kapcsoláskor könnyen elválnak anélkül, hogy a másik §0 járművet magukkal vonszolnák, vagyis a kapcsoló nem tapad. Mindezen előnyök következtében a találmány szerinti kapcsoló üzeme biztos, a fej elhasználódása csekély és csekélyek a fenntartási költse- §5 gek is. Annak következtében, hogy a fej méretei oldalirányban, továbbá a vonótengely felett és a vonóerő irányában is feltűnően kicsinyek, a fej alkalmazási köre rendkívül tág. Az előírásos oldalsó 90 szabad tér fennmarad. A fejnek alul zárt, átmenő ránczsákok esetén is elegendő helye van, anélkül, hogy ezeket át kellene építeni. Ha a fejet mint vonófejet alkalmazzuk, úgy az nagy lökete követ- 95 keztében lehetővé teszi az oldalütközők kívánt méretű összenyomását. A fej középső részén, ott ahol a terelőfelületek összefutnak, védett és a légkapcsoló befogadására alkalmas hely van. 1Q r Az ütköző-, terelő- és központosító felületek a leírt, találmány szerinti elrendezés következtében oly helyzetűek és méretűek, hogy olcsón és egyszerű megmunkálással elkészíthetők. A rézsútos terelő 1 0 F felületeket nem kell külön megmunkálni, mert azok ellenfelületei oly mértékben hátratoltak, hogy kapcsolt állapotban e felületek nem fekszenek egymásra, úgy hogy helyzeteiknek nem kell pontosaknak lenni. Ugyanez vonatkozik a lépcsős felületekre is. Itt megmunkálni csak az ezeken elrendezett kicsiny munkaléceket kell, ami azonban egy munkamenetben lehetséges, mert ezek egyrészt merőlege- he sek a megmunkálandó ütközőfelületekre,
