118351. lajstromszámú szabadalom • Ernyő katódsugárcsövekhez

álló és kis hő vezetőképességű fém kellő vékonyságú lemezével, pl. molibdénfóliá­val elérhetjük, csakhogy ekkor a világító­hatás csekély. Az előnyösen használható 5 ernyőt úgy állítjuk elő, hogy bársony­szerű vagy legalábbis bolyhos anyagot, pl. íinomszövósű, rövidszálú műselyem­bársonyt egy vagy több fém sóival ita­tunk át, amely fémek oxidjai az ultra-10 vörös- vagy melegsugarakat kismérték­ben sugározzák ki. Ezután az ernyőt oxi­dáljuk, úgyhogy a szövetet kiégetjük, amikor is a sók oxidokká alakulnak át. A káleium, magnézium, tórium, cérium, 15 cirkon és urán sói azoknak az anyagok­nak a példái, amelyeket, a szövet átitatá­sára használunk. Az előnyösen alkalma­zott keverék tórium nagyon kismennyi­ségű uránnal keverve. Az ilyen ernyők, 20 amelyeket bársonyos oldalukon bombá­zunk és előnyösen ugyanerről az oldalról szemlélünk, egy Avattáramfogyasztásnál mintegy két gyertyafénnyel sugározhat­nak. A sima, vagyis nem bolyhos anyag-25 ból készült ernyők a bársonyos alapú és a, fémfólia ernyők között foglalnak helyet az érzékenység és a reagálás gyorsasága szempontjából. Az ernyőnek nagy állandóság az elő-30 nyös tulajdonsága és viszonylag hosszú az élettartama; mechanikai szilárdsága elegendő nagy, hogy a szokásos tizein lökéseinek és rezgéseinek ellenálljon és ipari előállításra is alkalmas. 35 A találmányt nem kívánjuk az itt leírt kiviteli alakokra korlátozni, amelyeket csak példaképen adunk meg. Az 1. ábra a találmány felhasználásával szerkesztett oszcillográf csőnek vagy tá-40 volbalátási vevőkészülék csövének hossz­metszete. A 2. ábra az 1. ábra szerinti lumineszkáló ernyő nagyított léptékű részleges met­szete.* A 45 3. és 4. ábra a találmány szerinti ernyő más kiviteli alakjait részleges metszet­ben tünteti fel. A találmánynak a rajzon feltüntetett megoldási alakja a szokásos evakuált (1) 50 burkolatból áll, amelynek egyik végén (2) beolvasztott nyúlvány van. Ezen a nyúl­ványon tetszésszerinti alkalmas kialakí­tású elektronforrás foglal helyet erős elektronsugár létesítésére. A rajzon nem 55 látható katódát a (4) és (5) vezetéken át bevezetett árammal fűtjük. A katóda elektronokat bocsát ki, amelyeket a (7) köralakú anódán lévő (6) kúpos toldat vonz magához; ezután az elektronok át­mennek az anódában lévő sugárcsatornán g0 a kívánt elektronsugár létesítésére. A két (9) támasz az anódát az előnyösen ívelt keresztmetszetű (10) hossztartókkal köti össze, amelyek csaknem az egész cső hosszán végignyúlnak és alsó végükön 65 hegesztéssel vagy más módon kapcsolód­nak a (2) nyúlványt körülvevő (11) szo­rítógyűrűvel. A (12) vezeték az anóda­támaszok egyikéhez vezet. Ezt a vezeté­ket különálló oldalsó (14) beolvasztónyul- 70 ványon át vezetjük ki, úgyhogy ezzel a szükséges pozitív feszültséget az anód ára juttathatjuk. A sugár erősségét a (15) vezérlő elek­tródával vagy ráccsal szabályozzuk, amely 75 a beolvasztott nyúlványon átvezetett (16) vezetékre van szerelve. A (10) hosszanti tartók felső vagy távo­labbi végein '(17) gyűrű van, amely a (19) lumineszkáló ernyőt támasztja meg. A so (17) gyűrű nikkelből, molibdénből vagy más alkalmas anyagból áll, keresztmet­szete U-alakú és az U szárai karimázot­tak a (20) szövet tartására, amelyen az ernyőt készítjük. A szövet előnyösen igen §5 finom szövésű és rövid szálú nyírott inü­selyembársony; általában az a szabály, hogy minél finomabb a szövet annál jobb az ernyő. A szövet (21) bársonyos oldalá­val az elektronforrás felé van fordítva. 90 A szövetett olyan sók keverékével itatjuk át, amelyeknek az oxidjai a kész ernyő fénykeltőjét vagy sugárzóját alkotják. Ezek az anyagok előnyösen 99% tórium és 1% urán, mint alapanyagok keverékéből 95 állanak. Ehhez kismennyiségű alumí­nium- és/vagy berilliumsó adható hozzá. Sókként általában nitrátokat használunk nagy oldhatóságuk miatt, továbbá azért, mert nagyon könnyen alakíthatók át oxi- 100 dokká. A szövetet azután alaposan átitatjuk a sóoldattal, alaposan megszárítjuk és az­után oxidáljuk, vagy „kiégetjük" ugyan­olyan módon, mint az ismert, fehéren izzó 105 gázharisnyákat. Ezzel az eljárással gya­korlatilag a szövet egész anyagát eltávo­lítjuk és oxidkristályok vagy részecskék váza marad vissza, amely az eredeti szö­vetmatrica általános alakját megtartja. 110 Ennél az eljárásnál nagymérvű össze­húzódás jön létre, úgyhogy a négyzet­centiméterenként (31) csomópontú szövet a kiégetés után négyzetcentiméterenként (77) csomópontú oxidszövetté lesz. Az er- 115 nyő készítésekor az összehúzódás számára

Next

/
Oldalképek
Tartalom