118351. lajstromszámú szabadalom • Ernyő katódsugárcsövekhez
álló és kis hő vezetőképességű fém kellő vékonyságú lemezével, pl. molibdénfóliával elérhetjük, csakhogy ekkor a világítóhatás csekély. Az előnyösen használható 5 ernyőt úgy állítjuk elő, hogy bársonyszerű vagy legalábbis bolyhos anyagot, pl. íinomszövósű, rövidszálú műselyembársonyt egy vagy több fém sóival itatunk át, amely fémek oxidjai az ultra-10 vörös- vagy melegsugarakat kismértékben sugározzák ki. Ezután az ernyőt oxidáljuk, úgyhogy a szövetet kiégetjük, amikor is a sók oxidokká alakulnak át. A káleium, magnézium, tórium, cérium, 15 cirkon és urán sói azoknak az anyagoknak a példái, amelyeket, a szövet átitatására használunk. Az előnyösen alkalmazott keverék tórium nagyon kismennyiségű uránnal keverve. Az ilyen ernyők, 20 amelyeket bársonyos oldalukon bombázunk és előnyösen ugyanerről az oldalról szemlélünk, egy Avattáramfogyasztásnál mintegy két gyertyafénnyel sugározhatnak. A sima, vagyis nem bolyhos anyag-25 ból készült ernyők a bársonyos alapú és a, fémfólia ernyők között foglalnak helyet az érzékenység és a reagálás gyorsasága szempontjából. Az ernyőnek nagy állandóság az elő-30 nyös tulajdonsága és viszonylag hosszú az élettartama; mechanikai szilárdsága elegendő nagy, hogy a szokásos tizein lökéseinek és rezgéseinek ellenálljon és ipari előállításra is alkalmas. 35 A találmányt nem kívánjuk az itt leírt kiviteli alakokra korlátozni, amelyeket csak példaképen adunk meg. Az 1. ábra a találmány felhasználásával szerkesztett oszcillográf csőnek vagy tá-40 volbalátási vevőkészülék csövének hosszmetszete. A 2. ábra az 1. ábra szerinti lumineszkáló ernyő nagyított léptékű részleges metszete.* A 45 3. és 4. ábra a találmány szerinti ernyő más kiviteli alakjait részleges metszetben tünteti fel. A találmánynak a rajzon feltüntetett megoldási alakja a szokásos evakuált (1) 50 burkolatból áll, amelynek egyik végén (2) beolvasztott nyúlvány van. Ezen a nyúlványon tetszésszerinti alkalmas kialakítású elektronforrás foglal helyet erős elektronsugár létesítésére. A rajzon nem 55 látható katódát a (4) és (5) vezetéken át bevezetett árammal fűtjük. A katóda elektronokat bocsát ki, amelyeket a (7) köralakú anódán lévő (6) kúpos toldat vonz magához; ezután az elektronok átmennek az anódában lévő sugárcsatornán g0 a kívánt elektronsugár létesítésére. A két (9) támasz az anódát az előnyösen ívelt keresztmetszetű (10) hossztartókkal köti össze, amelyek csaknem az egész cső hosszán végignyúlnak és alsó végükön 65 hegesztéssel vagy más módon kapcsolódnak a (2) nyúlványt körülvevő (11) szorítógyűrűvel. A (12) vezeték az anódatámaszok egyikéhez vezet. Ezt a vezetéket különálló oldalsó (14) beolvasztónyul- 70 ványon át vezetjük ki, úgyhogy ezzel a szükséges pozitív feszültséget az anód ára juttathatjuk. A sugár erősségét a (15) vezérlő elektródával vagy ráccsal szabályozzuk, amely 75 a beolvasztott nyúlványon átvezetett (16) vezetékre van szerelve. A (10) hosszanti tartók felső vagy távolabbi végein '(17) gyűrű van, amely a (19) lumineszkáló ernyőt támasztja meg. A so (17) gyűrű nikkelből, molibdénből vagy más alkalmas anyagból áll, keresztmetszete U-alakú és az U szárai karimázottak a (20) szövet tartására, amelyen az ernyőt készítjük. A szövet előnyösen igen §5 finom szövésű és rövid szálú nyírott inüselyembársony; általában az a szabály, hogy minél finomabb a szövet annál jobb az ernyő. A szövet (21) bársonyos oldalával az elektronforrás felé van fordítva. 90 A szövetett olyan sók keverékével itatjuk át, amelyeknek az oxidjai a kész ernyő fénykeltőjét vagy sugárzóját alkotják. Ezek az anyagok előnyösen 99% tórium és 1% urán, mint alapanyagok keverékéből 95 állanak. Ehhez kismennyiségű alumínium- és/vagy berilliumsó adható hozzá. Sókként általában nitrátokat használunk nagy oldhatóságuk miatt, továbbá azért, mert nagyon könnyen alakíthatók át oxi- 100 dokká. A szövetet azután alaposan átitatjuk a sóoldattal, alaposan megszárítjuk és azután oxidáljuk, vagy „kiégetjük" ugyanolyan módon, mint az ismert, fehéren izzó 105 gázharisnyákat. Ezzel az eljárással gyakorlatilag a szövet egész anyagát eltávolítjuk és oxidkristályok vagy részecskék váza marad vissza, amely az eredeti szövetmatrica általános alakját megtartja. 110 Ennél az eljárásnál nagymérvű összehúzódás jön létre, úgyhogy a négyzetcentiméterenként (31) csomópontú szövet a kiégetés után négyzetcentiméterenként (77) csomópontú oxidszövetté lesz. Az er- 115 nyő készítésekor az összehúzódás számára
