118348. lajstromszámú szabadalom • Villamos váltó állítómű

ves helyzetben lehetnének. Ebből követ­kezik, hogy minden egyes (4) mágneskap­csolót aljból a szempontból kell ellen­őrizni, hogy horgonyát leejtette-e. Ennek 5 három módja leehtséges. Eljárhatunk egyrészt úgy, amint azt az 1. és 2. ábrák­ban szaggatott vonallal jelöltük, amikor a (4) mágnest nyugalmi helyzeté/ben a jelzőkaron levő (8) kontaktus kapcsolja. 10 Ez esetben a jelzőkarnak két retesze van. ,A.z első retesz, amely a jelzőkart alap­állásiban rögzíti, a (9) áramkör emeli ki. Ebben az áramkörben a (4) mágneses kap­csolón (10) kontaktus van. Ha a (4) mág-15 neskapcsoló horgonyát nem ejtette le, akkor a (9) áramkör nyitva van és a jelzőkar az alapállásiból ki nem mozdít­ható. Ha a reteszelést a (9) áramkör meg­szüntette, akkor a jelzőkar a második re-20 teszig mozgatható. Eközben zárul a (8) kontaktus és a (11), valamint a (11a) kon­taktusok átkapcsolódnak. A (8) kontak­tus az 1. ábrabeli megoldás szerint a (4) mágneskapesolőhoz áramot vezet. Ez , az 25 áramkör egyben, ellenőrzi az (1, 2) és (3) kontaktusokat. Ha ezek zárva vannak, akkor a (4) mágnes horgonyát felhúzza és zárja az '(5) kontaktust. Az (5) kontaktu­son át a jelzőkar (6) zárómágnese újból 80 áramot kap és végihelyzetéig elmozdít­ható. Mint ebből látjuk, a jelző állítása közben a berendezés ellenőrzi a (4) mág­neskapcsolót, amely kivált és újból meg­húz. 35 A (4) mágneskapcsoló helyes működé­sét a váltókar átállítása köziben is ellen­őrizhetjük, amint ezt a 3. ábra példaként mutatja. Ebben az ábrában (12) a váltó­kar zárómágnese, mely a (2) kontaktust 40 működteti. Az alapállásban a (4) mágnes­kapcsoló horgonyát felhúzta (1. ábra), a váltó pluszihelyzetben van. Ha a váltót minuszhelyzetbe kívánjuk átállítani, ak­kor a váltókar működésekor először a 3. 45 ábráiban feltüntetett (15) karkontaktus zá­rul. Egyidejűleg nyílik az 1. ábrában fel­tüntetett (3) karkontaktus. Eközben a (4) mágneskapcsoló horgonyát leejti és zárja a (10) kontaktust (3. ábra). A váltóeonel­tyű (12) zárómágnese áramot kap. úgy- 50 hogy a váltókar a minuszíhelyzetbe át­állítható. A (13) és (14) kontaktusok jelző­karokon is elrendezhetők és azt mutatják, hogy a váltókar nem állítható át, amint a jelzők valamelyike szabadot mutat. Ez 55 esetben ugyanis a váltókar zárómágnesé­nek áramkörét a (13) vagy (14) kontaktus nyitva tartja, A (4) mágneskapcsoló a vágányút fel­bontására való áramkörben is ellenőriz- 30 hető. Ez a megoldás azonban kevésbé cél­szerű, mert alkalmazásakor a jelzőkar re­teszelése bonyolultalbbá válik. A bontó áramkörben az ellenőrzés célszerűen ak­kor végzendő, ha a vágányút és a jelző- 65 kar állítóberendezései egymástól el van­nak különítve. Szabadalmi igények. 1. Villamos állítómű vasúti berendezések­hez, amelyet minden egyes váltóhoz, 70 vágányzárhoz, reteszhez, vagy hasonló készülékhez alkalmazott, a készülékre vonatkozó függőséget ellenőrző és a jelzőkarra, illetőleg a jelző állására átvivő mágneskapcsoló jellemez. 70 2. Az 1. igénypontban védett villamos állítómű kiviteli alakja, melyre jel­lemző, hogy a jelzőkart tilos-helyzet­ben oly (6) mágnes zárja, melynek {9) áramkörében a függőséget ellenőrző 80 <(4) mágnes egy (10) érintkezője van. 3. Az 1. igénypontban védett villamos állítómű kiviteli alakja, melyre jel­lemző, hogy a váltóállítókart oly (12) mágnes zárja, melynek áramkörében a 85 függőséget ellenőrző <4) mágnesen, el­rendezett (10) érintkező van. 4. Az 1. igénypontban védett villamos állítómű kiviteli alakja, melyre jel­lemző, hogy a vágányút felbontását 90 eszközlő áramkörben a függőségeket ellenőrző (4) mágnesnek egy érintke­zője van. 1 rajzlap melléklettel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom