118323. lajstromszámú szabadalom • A lőfegyverek lövésének összes hátrányos jelenségeit megszüntető (elhanyagolható fokra lecsökkentő) torkolati szerkezet
ben lehűlnek. A lőfegyver torkolatánál fekvő (első) expanziós kamrában, a lövedék előtt betóduló, első gázhullám lökése egyetlen, szívó-nyomó dugattyúszerű, 5 egyik végén zárt csőnek (2b. ábra), vagy magának a kamra sornak (lc. ábra), igen kisméretű eltolásával és a szerkezet furatának hossztengelye irányában, 1 vagy 2 sorban elhelyezett nyílásain át, finom 10 elosztású hűtőanyag beadagolást, pontosabban beszívást, valósítja meg olymódon, hogy az valamennyi, tehát még a lövedék előtt levő kamrákban is egyszerre és pillanatnyilag áll be. Az emlí-15 tett hűtőanyag bebocsátó nyílások úgv vannak méretezve, hogy azokon át mindig csak az illető gázkiterjesztő kamrának megfelelő legkisebb, de még kielégítő mennyiségű, hűtőanyag ömölhessen be 20 az egyes expanziós kamrákba. E kiképzés és méretezés mellett azután nem is fordulhat elő az, az injektorszerű beadagolásoknál oly könnyen beálló, illetve gyakori jelenség, hogy a szükségesnél na-25 gyobb tömegben, vagy éppen még ugyanazon (egyetlen) keresztmetszeti felületen is, jutván be a hűtőanyag a gázsugárba, ott erős helyi lehűlést és azzal együtt olyfokú eldugaszolódást okoz, amely az-30 után a kívánt eredmény helyett, éppen ellenkezően, erős fény, hang stb. hatást eredményez. A tehetetlenség késleltető hatása a lengő elzáró alkatrész (a kamrasor, illetve a csőalakú tolattyú) hossza 35 és igen rövid elmozdulása, a hűtőanyagé, pedig a hűtőanyagot utánpótló vezeték felől, a rajzban már fel nem tüntetett, visszaugró szeleppel elzárt térben elhelyezett hűtőanyagnak, csekély (0,2—0,5 40 atm.), túlnyomás alatt tartásával van teljesen kiküszöbölve. A hűtőanyagnak a legkisebb adagban történő beadagolása nemcsak a harcászati okból különben igen lényeges takarékosság, illetve az 45 utánpótlási nehézségek kiküszöbölése céljából van alkalmazva, hanem, mert csakis így lehetséges közvetlenül túlhevített gőzzé elpárologtatni a hűtőanyagot, már pedig ez adja a maximális hűtőhatást, 50 amit az eredmény érdekében ki kell használni. Az igen magas hőfokú és nagy sebességgel kiáramló lőporgázsugár szívó hatása ugyanis a legfinomabb részecskékre tépve, szaggatja le a hűtőanyagot 55 a belépési nyílásokról, a közfalakon pedig úgyszólván molekuláira zúzza szét és keveri saját izzó részecskéi közé, mialatt a hűtőfolyadékkal már nem érintkező, ködszerűen finom híítőanvag, pillanatnyilag túlhevített gőzzé változik és von el ennek 60 megfelelő maximális kalóriamennyiséget környezetéből, az izzó gáztömegből. Hűtő anyag gyanánt egyébként nemcsak a közönséges víz, hanem bármely jól hűtő, egyébként nem káros hatású anyag hasz- 65 nálható, sőt az teljesen mellőzhető is, de ez esetben kevésbé tökéletes hatással, illetve végeredménnyel kell megelégedni. A gáztömeg sebességének lecsökkentése és hőfokának a lehűtése nemcsak a 70 fényhatást (toroktüzet) szünteti meg, hanem a szerkezet torkolatán elnyujtottan, csekély feszültséggel kilépő gáz-gőzkeverék már nem képes, gyakorlatilag még számottevő, hangimpulzust, illetve lian- 75 got sem előidézni. Ismeretes, hogy a lőporgázok lökése, a lövés lefolyása után a luratban pillanatnyilag légritkult teret idéz elő és ez a vákuum a torkolat közelébe helyezett apróbb, 80 könnyű tárgyakat (pehely, gyapot stb.) a cső belsejébe be is rántja. A találmány szerinti szerkezet alkalmazása mellett a lövés után csak az expanziós kamrákban feltorlódott és lehűtött gőz-gázkeve- 85 rék j uthat be VISSZcl cí lőfegyver furatába, ami viszont a visszacsapó utánégés, vagy utóláng keletkezését zárja ki. Ugyancsak általánosan ismert a lőfegyverek visszalökési munkáját kifejező 90 képlet is: melyben (Ev ) a visszalökés munkáját, (g) a nehézségi erő okozta gyorsulást (P^ a lövedék és (P£ ) a fegyver súlyát jelenti. 95 Esetünkben a fegyver súlyához, mint osztó tényező még hozzájön a fegyvercsőre felrögzített szerkezet súlya is, amely egymagában is lényegesen csökkenti a visszalőkést, még pedig a lőpor fellobba- 100 nási pillanatától kezdve a lőporgázoknak a szerkezetbejutásáig. Ez esetben ugyanis a lövés gázfeszültsége olyan megfeszített tekercsrugóhoz hasonlítható, melynek az egyik vége a fegyverhez, a másik 105 a lövedék fenéklapjához támaszkodik. Mihelyt azonban a gáztömeg a fegyvercsőből a készülékbe jut, annak a túlnyomó része (a gáz ütközési felületek és a lövedék fenéklap arányának megfele- 110 lően) megszűnik a fegyverre visszalökő hatást gyakorolni, mert az ütközési felületek (a szerkezet közfalai) szilárdan összefüggvén a fegyverrel, nem jöhet létre visszalökési (csak szakítási) impul- 115 zus és az is csak a lőporgázoknak az egyes
