118310. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és vetítőernyő hátlapvetítéshez
MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 118310. SZÁM. IX/h. OSZTÁLY. — T. 3964. ALAPSZÁM. Eljárás és vetítőernyő hátlapvetítéshez. Tobis Tonbíld-Syndikat A. (*., Berlin. A bejelentés napja 1937. évi június hó 22-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi június hó 24-jke. Kinematográfiai felvételek olcsóbbítására és egyszerűsítésére a „hátlapvetítés" (Rückprojektion) stb. elnevezés alatt ismert eljárások használatosak, melyeknél 6 a felvett jelenet egyrészében valóságos tárgyból, másrészében képekből áll. Hogy melyik az egyik és melyik a másik rész, az esetenként a közelebbi körülmények szerint változik. 10 Ezen eljárásnál gyakran előforduló különös eset az, hogy a hátlapvetítéshez használt képek maguk is mozgóképek, vagyis, hogy kinematográfiai vetített képeket használunk újabb mozgófényképek L5 felvételéhez. Az eljárás természetéből következik, hogy az ernyőre vetített ezen képeknek oly fényerejűeknek kell lenniök, mely újabb felvételüket, kapcsolatban a hozzájuk tartozó valóságos jelenetek fel-20 vételével, akadálytalanul lehetővé teszi, vagyis e képek fényerejének a jelenet fényerejével a megfelelő viszonyban kell állnia. E feltétel teljesítése azért nehéz, mert a képek nem vetíthetők élőiről, }5 vagyis azon oldal felől, melyen a jelenet lefolyik, mert az előtérben lévő személyek és tárgyak a vetítősugarak útjába esnének és a képet zavarnák. A vetítés az ernyő hátlapjára történik (hátlapto vetítés). Ez azonban jelentékeny fényveszteséggel jár, mert az újabb felvétel céljára csak a fénynek az ernyőn áthatoló része hatásos. Az ernyő fényáteresztősége igen gyenge homályosítás-15 sal csak korlátozott mértékben növeihetőr mert a fényforrás az ernyőn átvilágítana. A hátlap vetítéshez ezért a szokásos mértéket messze meghaladó fényerejű lámpát kell használni, hogy a hátlapvetítéshez használt ernyő előlap- 40 ján megjelenő kép még kellő fényerejű legyen. A normálisnál erősebb ilyen fényforrásnak viszont az a hátránya, hogy a filmszalagot megengedhetetlen mértékben felmelegíti és az húzódás és veteme- 45 dés folytán, rövid időn belül, hasznavehetetlenné válik. A találmány mindezen hátrányokat kiküszöböli és abban áll, hogy az ernyő felülete oly réteggel van bevonva, mely 50 fénysugarak behatására világítóvá válik. Ilyen világítófoszforok (Leuchtphosphore) elnevezés alatt ismert anyagok, pl. a cinkszulfid, megvilágításkor erős, a használt anyagtól függő színű fényt sugá- 55 roznak ki. Előnyösen oly anyagot használunk, mely fotográfiailag hatékony sugarakat bocsát ki. Ily módon a vetítéshez kevésbé erős fényforrást használhatunk, mert fénysugárzását jobban hasz- 60 náljuk ki. Előnyös pl. oly fényforrást használni, mely főként rövid hullámú, tehát ibolya vagy ultra-ibolya sugarakat bocsát ki s ez esetben a nagy hullámhosszú hősugárzást megfelelő szűrőkkel 65 elnyelethetjük s így a film felmelegedését nagymértékben elkerülhetjük. Túlnyomóan ibolya, illetve ultra-ibolya sugarakat kibocsátó fényforráshoz előnyösen ezen sugarakat átbocsátó optikát 70 használunk. Nem érinti a találmány lényegét, hogy az ernyőt borító világítóréteg annak a hátlapján, előlapján vagy egyidejűen mindkét felületén elrendezett. 75 Annak megakadályozására, hogy a
