118258. lajstromszámú szabadalom • Impulzusadó

2 118258. denzátorral a billentyűzés ütemére, pl. 300 Hertz frekvenciára hangoltunk. Amennyi­ben több billentyűzés! frekvenciáról van szó, a kondenzátor és a cséve változtat-5 hatók, pl. átkapcsolhatok lehetnek. A rács­körben alkalmazott ellenállásból és kapa­citásból álló kombináció elegendő rács­eüőfeszültség fenntartására való és egy­ben a rácsáram korlátozásával a műkö-10 dés állandóságát biztosítja. Szükség ese­tén ugyancsák ellenállásból és kapacitás­ból álló (5) kombinációt alkalmazhatunk az anódkörben is. A hangfrekvenciájú rez­gés ékkor a nagy (6) csatoilókondenzátoron ló át a (8) erősítőcső rácsára jut, amelyet a (7) rácstelepből oly nagy előfeszültség alá helyezünk, hegy az a feszültségnek csak az egyik Oldalon fekvő csúcsait ké­pes jól felerősíteni. Ily módon a sinus-20 lefolyású hangból (2a. ábra) aránylag rö­vid, felerősített impulzusok sorozatát kap­juk (2b. ábra). Ezeket az impulzusokat a (9) ellenállásról vesszük le. Az impul­zusok nagy csalollókondenzátoron át nem-Só lineáris feszültségosztóra jutnak, mely ívelt karakterisztikájú (10) egyenirányítóból és lineáris (12) ellenállásból áll, A feszült­ségnek csak egybizonyos előre meghatá­rozott nagyságától kezdve enged át a (10) 80 egyenirányító olyan erős áramot, hogy a (12) ellenálláson kb. ugyanakkora feszült­ségesés létesül, mint a (9) ellenálláson. En­nek következtében a 2b. ábrában feltün­tetett alakú impulzusok a 2c. ábrában fel-35 tüntetett alakot veszik fel. Ezt az eljárást szükség esetén a (11) és (13) egyenirányí­tókból alkotott fes,zültségosztóval tovább folytathatjuk. A (13) kapcsolási elemeket úgy képezhetjük ki, hogy a 2c. ábrából lát-40 ható impullzuscsúcsok ellaposodnak, úgy­hogy az impulzusok a 2d. ábrában feltün­tetett aüakúakká válnak. Természetesen nem kell mindig az impulzusalakítás min­den módját kihasználni. Rendszerint egy 45 vajgy két fent leírt módszer már kielégítő impulzusalakot eredményez. A (6) kon­denzátort más pontra is kapcsolhatjuk, így pl. sok esetben előnyös, ha ezt a kon­denzátort az (1) cső rácsához csatlakoztat-50 juk. A (13) áramirányítöról levett im­pulzusok most a rendes körülményeik kö­zött rezgésre nem képes (15) nagyfrek­venciájú generátort a rezgéskörzetbe vezér­lik. Az 1. ábrában ezt a nagyfrekvenciájú 55 generátort úgy tüntettük fel, hogy az a re­teszelőfeszültséget a (16) kombinációval ön­maga létesíti, pl. igen alacsony, már nem zavaró frekvenciával. Azonban a szükséges negatív rácselőfeszültséget a rácsra más módon is átvihetjük. A most leírt módon 60 létesített nagyfrekvenciájú impulzusokat ez­után a szokásos módon erősítjük és adjuk. A szokásos méretezés mellett a végésű­vé kel nyugalmi állapotban úgy kell elő­feszültséggel ellátni, m int a telefonüzem- 65 bein, máskülönben a végcsövek túlterhelőd­nek. Ezért a találmány értelmében a fent leírt berendezésnél a végcsöveket a nyu­galmi állapotban oly előí'eszültséggel lát­juk el, hogy azokat az egyenáramú kisülés 70 nem terheli teljes mértékben és hogy az impuilzusgenerálor az impulzusok ideje alatt nemcsak a rezgőcsövet hozza rezgő­állapotba, hanem az impulzus idejére a végcsőneik, illetőleg a végcsövekneik az elő- 75 feszültségét is úgy változtatja meg, hogy azok a normális telefonüzem közepes tel­jesítményéneik többszörösét és adott eset­ben a normális távíróüzem legnagyobb tel­jesítményéneik sokszorosát is képesek le- 80 adni. Evégből pl. az 1. ábrabeli 13 kom­binációra kapcsolt feszültséget a végcső rácsára is vezetjük. Álltaiéban azonban a végcsőnek lényegesen nagyobb impulzus­vezérlőteljesítményre van szüksége, mint 85 a rezgőcsőnek. Ezért általában ajánlatos, liogy a kapcsolást úgy vezéreljük, hogy a íőteljesítményt a végfokozatba vezetjük. Ilyen megoldást tesz lehetőivé a 3. áb­rában feltüntetett kapcsolás. Ebben a kap- 90 csoilásbaii az 1. ábrabeli anódkörkapcso­lást csekély módosítással megismételtük. Az eíllenálláskapcsolás helyett a 3. ábrá­ban a (17) transzformátort választottuk;, melynek két szekunder tekercselése van, 95 Az egyik szekunderfcekercselést a (10, 11, 12) és (13) elemékből álló lorzítókapcso­lással terheltük, mely hasonló az 1. ábra­beli kapcsoláshoz. A második szekunder­tekercselést, melynek menetszáma általa- 100 ban lényegesen nagyobb, mint az elsőé, hasonló torzítókapcsolásjsal terheltük, mely erősebb impulzusokat ad az ívelt karak­terisztikájú (18) egyenirányítón át a (19) ellenállásra, amelyről a végcső rácsaihoz 105 járulékos előíesziiltséget veszünk le. Ez az ábrázolás természetesen a találmánynak nem egyetlen megvalósítási alakja, mert a találmány lényege abban van, hogy a munkapontnak a rezgőcsőnél való cltolá- 110 sával egyidejűleg ugyanilyen eltolást vége­zünk a végcsőnél. Természetesen, egyide­jűleg változtathatunk nemlineáris ellen­állásokat a végcső körében is, mely ellen­állások a visszacsatolási viszonyokat, vagy 115 más kapcsolási viszonyokat megváltoztat­nak. Fent már ismertettük, hogy miként le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom