118256. lajstromszámú szabadalom • Világító lövedék lőfegyverek torkolatáról való kilövésre

Megjelent 1938. évi június hó 15-én. MAGYAR KIRÍm SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 118256. SZÁM. XIX/c. OSZTÁLY. — T. 3820. ALAPSZÁM. Világitólövedék lőfegyverek torkolatáról való kilövésre, Thalhofer Franz mérnök Wien. A bejelentés napja 1936. évi október hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi szeptember hó 26-ika. A találmány világítólövedék lőfegyverek torkolatáról való kilövésre, mely az ismeretes világító lövedékektől abban különbözik, hogy a világítótest és a fegy-5 ver torkolata között röpítőtest van elrendezve, mely a kilövéskor a lőporgázok, illetve a lövedék hatására a fegyver csövéről kiröpül és a világítótestet magával viszi. A röpítőtest a világítótestre csupán 10 csak felfekszik, úgyhogy azok a sebességük megfelelő csökkenésekor, rendszerint a röppálya legmagasabb pontján egymástól szétválnak és külön-külön eshetnek a földre. 15 A világítótestet és a röpítőtestet a találmány értelmében közös hordozón rendeztük el, melyet a fegyvercsőre önmagában ismert módon ráhelyezhetünk, illetve megerősíthetünk. Célszerűen olyan 20 felerősítési módot használunk, hogy a világítótest kilövése után a hordozórész a" fegyvercsőről leessék. A találmány példakénti kivitelét az ábrák mutatják, az 25 1. ábra hosszmetszet, a 2. ábra a röpítőtest felülnézete. Az (1) hordozószerv központi furatában van a (2) röpítőtest könnyen elmozdíthatóan behelyezve. Az (1) hordozó-30 szervet annak (4) furatával húzhatjuk a fegyvercső végére. A (2) röpítőtest tányéralakú (14) felsőrészből és ahhoz csatlakozó törzsrészből áll, melynek központi (7) furatában szívós, képlékeny anyag-35 ból, pl. ólomból való (8) betét van. A röpítőtest tányéralakú felső (14) részére fekszik fel a (3) világítótest, mely alsó részével a hordozótest gyűrüalakú (13) nyúlványába van befogva. A (9) világító-' elegyet a (10) gyúelegv gyújtja, melybe 40 az (1) hordozótestbe rögzített (11) dörzsgyujtó nyúlik. A (4) furat és a (2) röpítőtest (7) furata között (5) perem van, melynek (6) nyílása egyenlő vagy nagyobb, mint a fegyvercső nyílása. 45 A világítólövedéket élestölténnyel vagy pedig vaktölténnyel lőhetjük ki. Élestölténnyel való kilövéskor a lövedék, a fékezőtestként szereplő (8) betétbe hatol, amikoris egyidejűleg a lövedék lökésének 50 és a fellépő gáznyomásnak a hatására a röpítőtest a hordozótestből kiröpül és a világítótestet magával ragadja. A röpítőtest súlya célszerűen nagyobb, mint a világítótesté és az a világítótest mögötti 55 elhelyezése folytán a légellenállásnak kevésbbé van kitéve. A világítótest kiröpítésekor hátramaradó hordozótestbe beerősített (11) dörzsgyújtók a (10) dörzselegyből kirántódnak és ez utóbbit gyújt- 60 ják. A röpítőtest addig hajtja maga előtt a világítótestet, míg a sebességüknek, illetve mozgási irányuknak a változása folytán azok egymástól el nem válnak. A röpítőtest tányéralakú (14) felső ré- 65 szén továbbá (15) nyílások vannak, melyek arravalók, hogy a fejlődő égési gázokat átengedjék. A kilövéskor, mielőtt még a (1) furatban a fegyver csöve és a hordozótest kö- 70 zötti súrlódást a kiröpítőerők legyőzték volna, a röpítőtest az (5) perem felső részét elhagyja, úgyhogy a lőporgázok az így keletkező térbe hatolhatnak és a hordozótestet a fegyvercső felé nyomják. 75 A perem megfelelő méretezésével elérhet-