118241. lajstromszámú szabadalom • Fluoreszkáló ernyő

2 118241. találmány alkalmazásával teljesen elháríthatjuk. A találmány szerinti fluoreszkáló ernyőnél, mely átlátszó alapra felvitt oly 5 fluoreszkáló anyag vékony rétegéből áll, melyet elektroníelcsapódással fluoreszkáltatunk, a fluoreszkáló anyagon, vagy pedig a fluoreszkáló anyag és az átlátszó alap közé oly fémből való réteget helye-10 zünk el, mely fém olvadáspontja 1800 C° fölött van. Vizsgálatokkal ugyanis a következőket találtuk: Ha az eddig, vékony közbenső rétegnek 15 ismert anyagokat, pl. ezüstöt, platinát stb. alkalmazunk, kitűnik, — mint azt előbb már említettük — hogy jó vezetőképesség csak akkor lép fel, ha aránylag vastag rétegeket alkalmazunk, ami túl-20 nagy fényelnyeletést idéz elő. Mi azt találtuk, hogy ez valószínűleg nagy agglomeráció következménye, mely ily anyagokból való vékony rétegek tulajdonsága és amely bizonyos fokig a hőmérséklettől 25 függ. Ennek folytán az előbb említett anyagok, pl. az ezüst és a platina e célra igen kevéssé alkalmasak, mert kitűnt, hogy oly anyagok, mint az ezüst stb. ez agglomerációt már szobahőmérsékleten 30 nagy mértékben mutatják és hogy platinából stb. való rétegek alkalmazásánál az agglomeráció már szobahőmérsékleten megvan, ama hőmérsékleten pedig, melyre ez ernyőket a cső kiszivattyúzása alkal-35 mával hevítjük, az agglomeráció erősen nő. Ezüst alkalmazása esetén a melegben való kiszivattyúzásnál az önmagukban véve már aránylag vastag és sok fényt 40 elnyelő rétegek vezetőképessége teljesen elvész. Mi azt találtuk, hogy e hátrányokat teljesen kiküszöbölhetjük, ha egyes esetekben a fémrétegeket a fluoreszkáló 15 anyagon helyezzük el, más esetekben pedig a fluoreszkáló anyag és az átlátszó alap közé oly fémből való réteget helyezünk el, melynek olvadáspontja 1800 C° fölött van. Ily anyagból, pl. wolframból 50 vagy molibdénből való rétegek vezetőképessége rendkívül csekély vastagságnál is igen jó, fényabszorbeiójuk pedig nincs, vagy csak rendkívül csekély, mert a fémrészecskék agglomerációja még igen 55 magas hőmérsékleteken sem lép fel. Az említett anyagok alkalmazásánál fellépő jelenségek részletesebb jellemzésére az 1. ábra azt mutatja, hogy miként függ a fajlagos ellenállás a réteg vastagságától; az ábra abszcisszájára a <59 m/jji-okban kifejezett (d) rétegvastagság logaritmusát, az ordinátájára pedig a <p fajlagos ellenállást vittük fel. Ez ábra, mely minden további nélkül megérthető, szobahőmérsékletű üveglemezre felgőzö- 65 lögtetett wolfram, ezüst és platina számára a vezetőképesség rétegvastagságtól való függőségét mutatja. Ez ábrából kitűnik, hogy 1 m,/|A rétegvastagságnál ily wolframréteg fajlagos ellenállása 1 Í2 70 cm nagyságrendű, középértékben 1 m/jj. vastag platinaréteg faj ellenállása pedig ennek ezerszeresénél nagyobb. Kb. 4 m/p. vastag wolframréteg faj ellenállása közel 0.001 £i cm, az ezüst ellenállása pedig ily 75 vastagságnál még egymilliószor nagyobb. 0.5 m/fwiél vékonyabb rétegeket általában észre nem vehetünk, közel 1 m/j/. vastag rétegek általában éppen láthatók, 10 m/jj. nagyságrendű rétegek pedig a 80 ráeső fény tíz százalékának többszörösét abszorbeálják. Ilv módon tehát wolframból vagy molibdénből oly láthatatlan rétegeket állíthatunk elő, melyek fajlagos ellenállása kb. 1000 Í2, éppen látható 85 rétegek faj ellenállása pedig közel 1 Í2. így pl. 10 cm hosszú, egymástól 2.5 cm távolságra levő két (1) kontaktus között (2. ábra), a (2) üvegen mint alapon, oly molibdénrétegeket helyezhetünk el, me- 90 lyek teljesen láthatatlanok és melyeknek vastagságától függő ellenállásuk 100 és 1 Megohm között van. Valamivel vastagabb molibdénrétegeknek, melyek éppen a láthatóság határán vannak, pl. 95 az előbb említett körülmények között 500.000 ohm az ellenállásuk. Ha a molibdén felgőzölögtetésénél az üvegfelületet 100 C° hőmérsékleten tartjuk, alig látható oly molbdénrétegeket állít- 100 hatunk elő, melyek ellenállása az említett körülmények között 100.000 ohm (fajlagos ellenállásuk kb. 0.2 ohm). A találmányt még részletesebben a találmány szerinti fluoreszcensernyő né- 105 hány foganatosítási példája kapcsán fogjuk megmagyarázni. Egy vagy több elektródával ellátott üvegfelületre vékony molibdénréteget gőzölögtetünk, úgyhogy az elektródával 110 (illetve elektródákkal) érintkezés létesül, amit úgy végezhetünk, hogy molibdéndrótot vákuumban magas hőmérsékletre hevítünk, úgyhogy elgőzölög és az üvegre csapódik, vagy pedig hogy a molibdént 115 wolframdrótra csavarjuk és villamos árammal hevítjük. Az üvegen ekkor igen vékony (pl. 2 atom vastagságú) rétegek