118219. lajstromszámú szabadalom • Hullámszűrő

4 118210. tételezett esetben végtelen, vagyis a re­aktanciáknak véges frekvenciáknál nin­csen további rezonancia- vagy antirezo­nanciafrekvenciájuk és az (yj), valamint 5 (y2 ) szögek görbéi a frekvencia növeke­désével ellaposodnak. A reaktanciák frek­venciakarakterisztikáját a 4. ábrában tüntettük fel, amelyben az (5) görbe az (Xj) és a (6) görbe az (X2 ) reaktanciának 10 felel meg. Az ábrából világosan kitűnik, hogy a kritikus frekvenciák nem esnek egybe. Az (Xj) és (X2 ) reaktancia fizikai jel­legét a 2. ábrában a (Za ), illetve a (Zb) 15 impedancia szemlélteti. A (Za ) impe­danciának két rezonancia áramköre és egyszerű induktanciája van, amelyek mindannyian egymással párhuzamos kap­csolásban vannak. A (Zb ) impedanciának 2o antirezonans hurokáramköre és ezzel so­rosan kapcsolt kapacitása, valamint in­duktanciája van. Ismeretes, hogy elméletileg a kritikus frekvenciák egybeesésének hiánya több 25 átviteli frekvenciasávot eredményez. így a 2. ábrában feltüntetett műhálózatnak az előzőkben említett kritikus frekvenciák esetén (f0 ) frekvencia alatt két gyengítési sávjának kell lenni, az (Xx ) reaktancia 80 első antirezonancia- és rezonancia-frek­venciájának közelében levő terjedelem­ben, ahol az (Xt ) és (X2 ) reaktanciák azonos előjelűek. Az említett frekvencia­sávok terjedelmében azonban a gyengítés 35 értéke nagyon kicsiny és a végimped'an­ciák okozta visszaverődési hatások foly­tán jelentéktelen. Mindeme hatásokat felvettük a 8. és 9. egyenletben, amelyek azt mutatják, hogy a gyengítés mind-40 addig kicsiny, amíg az (yx ) és (y2 ) szögek különbsége kicsiny. Miután a reaktanciák kritikus frekven­ciáit az előzőkben ismertetett grafikus módon meghatároztuk, az egyes induk-45 tanciák és kapacitások értékeit aképen állapíthatjuk meg, amint azt Forster M. R. ,,A Reactance Theorem" című köz­leményében a Bell System Technical Journal című folyóirat III. kötetének 50 1924. évi április havi 2. számában ismer­teti. Mielőtt azonban az említett közle­ményben megadott képleteket alkalmaz­hatnék, minden impedanciának egy ele­mét meg kell határoznunk. Ez az (yx ) és 65 (y2 ) karakterisztikák meredekségének zé­rus frekvenciánál való vizsgálatával le­hetséges. E görbék mindenikének mere­dekségét a (3) görbe meredekségével, vagyis a kívánt lineáris fáziskarakterisz­tika meredekségének felével tehetjük 60 egyenlővé. A 4. egyenletből az (yt ) és (y2 ) karak­terisztikák meredeksége dyi _ 1 df •-[£]' R dt és • 65 dy3 _ R _<L JL 10 " " -gr dr x ' amelyek zérus frekvenciánál iZil" =J_ is df Lf=o R ' df Jf = o és "dHf=0 = = ~R 4 i;]f=0 u-7 0 Zérus frekvenciánál a (Za ) reaktancia nyilvánvalóan nem más, mint az egy­szerű, mellékáramkörű (Lí a ) induktancia és a (Zt ) reaktanciát teljesen a soros­kapcsolású (C2 a ) kapacitás határozza 75 meg. így tehát, ha az eredő fáziskarak­terisztikák kívánt lineáris meredeksége (S0 ), a 13. és 14. egyenletek a következő­képen alakulnak: T 8^^ 15 ' és -|-S0 = 2*R C2 a 16. í ami elégséges az (Ll a ) és (C2 a ) alkatele­mek meghatározásához. Amint látjuk a 3. ábrában a (3) görbe 85 szerinti fáziskarakterisztika az 1.3f0 frekvenciánál (is/2) értékkel hirtelen el­tolódik, ami az összfáziskarakterisztiká­ban (n) fáziseltolást vagy az áramirány megfordulását jelenti. Ilyen jellegű foly- 90 tonossági hiány fellép, valahányszor a gyengítés végtelen értéken megy át, mint pl. 1.3f0 frekvenciánál, aminek azonban nincsen súlyosabb következ­ménye, mert a fordított irányú áram 95 végtelenül kicsiny. A fáziskarakterisz­tika lineáris jellege a határfrekvencia fölött az első gyengítési csúcsig meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom