118174. lajstromszámú szabadalom • Tölthető ólomkadmium-cella savanyú elektrolittal

MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI RIRÓSJfl SZABADALMI LEÍRÁS 118174. SZÁM. VH/g. (Vll/i.) OSZTÁLY. — T. 5884. ALAPSZÁM. gpw^'iwwiWHgBag-'ww^wwgw^ Tölthető ólom-kadmium-cella savanyú elektrolittal Dr. báró Thyssen-Bornemisza István gyáros, Hannover. A bejelentés napja 1937. évi február hó 10-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi február hó 12-ike. Akkumulátorok pótlására javasolták már a következő, magában véve erőteljesen ható kombinációt: cink (hígított kénsav) ólomsziuperoxid. Az ilyen, újból 5 tölthető celláknak azonban az a nagy hátrányuk volt, hogy a cink, még ha aanalgámozták is, a cella nyugalmi állapotában aránylag gyorsan oldatba ment át és rövid idő alatt az elem önkisülése .0 következett be. Ezenkívül az ilyen elemeket csak rosszul lehetett feltölteni, mert a cink szivacs alakjában csapódott le (v. ö. Dr. L. Strasser „Der leiehte Akkumulátor" című cikkét is, az „Elek-15 trotechnische Zeitsehrift" 1916. évfolyamának 25. füzetében). Megkísérelték már ,az,t is, hogy ebben a láncban a cinket rézzel helyettesítsek (!• az 519-623. számú német szabadalmi Í0 leírást). Ezelknél a celláknál .azonban az elektromotoros erő, valamint, a súly 1 kg-jára számított kapacitás csekély volt, mert a rézszulfát1

nem eléggé oldható arra, hogy kis elektrolitmennyiségiekkel 25 lehetett volna beérni. Ezenkívül a cink és a rézszulfát oldhatósága és így a cella kapacitása is, még a hőmérséklettől is nagymértékben függött. Továbbá azt is javasolták már, hogy 30 a negatív elektróda hatékony alkatrészéül cink helyett kadmiumot alkalmazzunk. Ezek a javaslatok azonban eddigelé nem vezette^ gyakorlatilag használható eredményekre, mert nem ismerték 85 fel, hogy milyen üzenni feltételek szükségesek «|ihhoz, hogy több ízben újból tölthető kadixiium-cellát létesíthessüník. így pl. Jumau „Le3 Accumulateurs Electriques" című művének 1907-ben megjelent 2. kiadásában, a 421. oldalon 40 fent, magyar fordításban a következőket írja: „A kadmium-akkum<uláitor az ólom-cellával összehasonlítva ugyanazokkal az előnyökkel, de ugyanazokkal a hátrá- 45 nyokkal is rendelkezik, mint a eink-akkumiulátor". A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy akkumulátorul gyakorlatilag tényleg használható ólom-kadmium-cel- 50 Iáit csak íigy létesíthetünk, ha bizonyos üzemi feltételeket szigorúan betartunk. Kitűnt ugyanis, hogy a ha a negatív elektródafelület 1 cm2

-ére számítva több mint kb. 0.06 g kadmium csapódik le, ak- 55 kor a cella néhány töltés után használhatatlanná válik, mert kénsavval kevert oldatból, kadimiumszulfáttal, csak kismennyiségű kadmrumot lehet katódosan, használható alakban leválasztani. Ha na- 60 gyobb mennyiségekről van szó, akkor a fém csak kezdetben tömör, ellenben a leválasztási folyamat további során a kadmium, ágak képződésére hajlamos, melyek az anóda felé növekednek. Ha 65 azonban a leválasztás, az elektródafelület 1 cm2

-re számítva, kb. 0.06 g kadmium alatt marad, akkor ezt a kritikus határt nem haladtuk túl és a cella minden további intézkedés nélkül igen gyárán 70 tölthető fel és süthető ki, mert SZÍVÍICS-képződés nem következik be és ez aa aránylag vékony kadmiumróteg teljesen elegendő mértékben tapad az elektródafelületre. így tehát nem forog fenn annak a 75 veszélye, hogy kadmiumszivaes képző-