118166. lajstromszámú szabadalom • Berendezés az órarugó önműködő felhúzására, különösen sebességmérő vagy más effélék időműveihez

118166. 3 kerék forgatásával a (23) fogaskerék egy­idejű rögzítése köziben a rugókat olymér­tékben feszítjük, míg a legnagyobb rugó­feszültség határát, mlelyet az üzem 5 közben egyáltalán elérni kívánunk, el nem éritüli. Ezután a (28) koronagyűrűt lefelé toljuk és a (17) rugótokon a (29) csavarokkal rögzítjük; ezután a (30) ki­váltótokot is rögzítjük a berendezés tok-10 ján a (34) csavarokkal (1. ábra.) Az össze­szerelés után a (28) koronagyűrű (27) fo­gai csupán a (12) alapkerék hosszú­kás (28) áttöréseitől megengedett moz­gásokat végezhetnek, miáltal a (12) 15 alapkerék és a legalsó (17) rugótok kö­zötti viszonylagos legnagyobb elfordulás csupán mintegy 20°. A leírt beszerelésnél az egye® órarugók teljesen fel vannak húzva és amikor most 20 a felső (23) fogaskerék az időtengelyt hajtja, azaz az órarugók lejárnak, oly helyzet áll elő, amelyben az órarugók­nak a (20), illetve (22) rugó tokokban ki­sebb feszültségük van, mint a vezérlő-25 rugónak a (17) rugótokban. A hely­zet beálltával a (17) rugótok a (28) koronagyűrűvel és ennek (27) fogaival együtt a (12) alapkerékhez képest a (6) nyíl irányában oly mértékben mozdul 30 előre, hogy most a (27) fogák a (24) gyűrű (25) kivágásait felszabadítják (3. ábra). Ha egyidejűleg a (2) feihúzóten­gelyt a járműtengely önműködően, vagy pedig a (h) kézikerék forgatja, akkor a 35 (10) fel húzókilincs az egyik (25) nyílásba fekhetik, mire a (10) felhúzókiiincs a (12) alapkereket a (6) nyíl irányába szintén elfordítja (3. ábra). Ha ekkor a felhúzókilincs a (30) kiváltóbak körze-40 lébe kerül [5. ábrán a (33) nyíl irányá­ban], akkor a (10) felhúzókiiincs hegye a (31) kiváltó és a (32) elterelő szerv közé jut iés a (31) kiváltó rézsútos élk fe­lülete a felhúzókilinoset oly mérték-45 ben húzza lefelé, hogy a felhúzókiiincs a kérdéses (25) nyílásból kinyomódik. A felhúzás művelete tehát ebben a pillanatban megszűnik, a (12) alap­kerék azonban nem fordulhat visz-60 szia, mivel a (14) félkilincs a vissza­fordulást megakadályozza. Miután azon­ban a (2) felhúzótengely a (10) fel­húzókilinoset a (6) nyíl irányában to­vább forgatta (3. ábra), a felhúzókiiincs 65 a következő (25) nyíláshoz ér és amikor a (28) koronagyűrű kérdéses (27) foga e rákövetkező nyílásnál megengedi, hogy a (10) felhúzókiiincs befeküdjék, a rugó felhúzása folytatódik, amíg a Mhúzóki­lines ismét a (30) kiváltóbak körzetébe 60 nem ér. Fentiekből következik, hogy a kiváltó­baik a f eümzókilineset minden (körfor­gásnál egyszer lefelé nyomja, azaz, hogy a felhúzás művelete a felhúzótengely 65 minden egyes fordulata közben egyszer megszakad és a kiváltóbaktól számított következő (25) nyílásnál a felhúzókiiincs e nyílásba fekhetik és a felhúzás műve­lete folytatódik; az ismételt bekapcsolás 70 attól függ azonban, hogy a koronagyűrű kérdéses (27) foga a (25) nyílást sza­baddá tette, vagy nem. A szabaddá tétel­hez szükséges, hogy az órarugók a (20) és (22) rugótokokban, oly mértékben le 75 legyenek járva, hogy az órarugók rugói­nak feszültsége kisebb legyen, mint a (17) rugótokban elrendezett vezérlorugóé. Ebben a helyzetben a (10) felhúzókilinos a (30) kiváltóbak elhagyása után azonnal 80 a következő (25) nyílásba fogódzhatik, ami azt jelenti, hogy a felhúzás folytató­dik; több — célszerűen kettőnél több — nyílást alkalmazunk, miáltal a felhúzó­kiiincs túlságosan nagy holtjiárását elke- 85 rüljúk. Ha már most a felhúzás folytatá­sánál a (27) fogak a (26) nyílások Végei­nek mereven nekifekiisznek és ennek kö­vetkeztében a (20), illetve (22) rugótok­ban lévő órarugók feszültsége oly mér- 90 tékbem növekszik, hogy az órarugóknak a rugótokokban nagyobb feszültségük van, mint a (17) rugótokban elrendezett vezérlőrugóé, a (10) felhúzókilinesnek következő, a (30) kiváltóbaktól eszközölt 95 kiváltása után a (17) rugótok a (12) alap­kerékhez képest a nyílás hosszának meg­felelően visszamozdul, miáltal a korona­gyűrű (27) fogai ia (25) nyílásokkal szem­bekerülnek és így a felhúzókiiincs addig 100 nem fekhetik az legyák (25) nyílásba, míg az órarugók a (20) és (22) rugótokokban ismét (kissé le néni jártak, azaz míg fe­szültségük a vezérlőrugónak a (17) rugó­tokban. való feszültségénél nem kisebb. 105 Ha már most a (10) felhúzókiiincs üre­sen jár, arról kell gondoskodni, hogy a (25) nyílások közül az, amelyik a (31) ki­váltó alatt megállott, el legyen födve, hogy a felhúzókiiincs egy nem kívánatos 110 kapcsolódást meg ne kíséreljen, mert ez-> által e nyílás széles erős kopásnak volna kitéve. Ebből a célból a (30) kiváltóibakon a rézsútos ékfelületű (32) elterelőszerv van elrendezve, miáltal elérjük, hogy ak- 115 kor, amikor a (24) gyűrűn sxírlódó kivál­tott, tehát mélyen kiiktatott felhúzóki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom