118165. lajstromszámú szabadalom • Aktivált izzókatóda az emittáló anyagok fogvatartásához vékony fémhuzallal csavaralakúan betekercselt, előnyösen magas olvadáspontú fémből való húzalmaggal, valamint eljárás ez izzókatóda előállítására
nek azzal az igen jelentékeny növelésével, mely a feltekercselt huzal új alakításából adódik. Az emittáló anyag jó tapadása és a 5 huzalspirálisnak a katódmagon való szilárd fekvése céljából előnyös, ha a spirálhuzal átmérőjét legfeljebb 300 mikronra vesszük. A huzalspirális átmérőjét és emelkedését továbbá a katódmaghuzal vas.10 tagságához igazodva határozzuk meg. Megállapítottuk, hogy találmányunkkal kiváló tulajdonságú aktívált katódákat készíthetünk anélkül, hogy a tekercseléshez vagy bevonatul olyan sajátos iém-15 fajtákat, pl. nikkelt kellene vennünk, amelyekhez az emittáló anyagok különösen jól tapadnak. Így leháL magas olvadásponLú fémet, pl. wolframot használhatunk. Oly esetekben, melyekben a nikkelbcvonatnak 20 nagy hőmérsékletek folylán való megolvadásától tartanunk nem kell, a katóda tulajdonságait nikkel felhasználásával még kedvezőbbé tehetjük, úgyhogy pl. mind a maghuzalt, mind a huzalteker-25 cselést nikkelezett wolframból készítjük. Minthogy azonban az emittáló anyagok tudvalevőleg a legtöbb esetben nikkelhez jobban tapadnak, mint az izzókatódáknál használatos magas olvadásponLú fémekhez 30 (pl. wolframhoz vagy molibdénhez), ez utóbbiak azonban a kisülési folyamat romboló hatásainak jobban állanak ellen, előnyös lehet, ha a katóda egy vagy több elkülönített részét nikkelréteggel vonjuk be. 35 A katóda elkülönített részein a magasolvadáspontú huzal magot és a különböző tekercseléseket értjük. Ugyané okból előnyös leliet, ha a tekercselések legalább egy, részét nikkelhuzalból készítenünk. 40 Az aktivált katóda tulajdonságai különösen iónkisütőcsőben való alkalmazásánál jutnak érvényre, mert itt az új: katódaalak folytán az üregekben levő emittáló anyagok az emisszióban bőségesen 45 vehetnek részt. Iónkisütőcsövekcn mind gázt vagy gőzt, pl. higanygőzt, mind gázok és gőzök keverékét tartalmazó kisütőcsöveket értünk. .50 A rajzon a találmány foganatosítási példájának vázlata látható. Az 1. ábra az új katóda részleges nézete, a 2. és 3. ábrák pedig keresztmetszetek. Az 1. ábra szerint a wolframhuzalból 55 való, csavaralakúan tekercselt (1) maghuzalon ugyancsak csavaralakúari tekercselt (2) huzalspirális van. Az emittáló (3) réteget az 1. ábra mutatja. A 2. ábrán látható, hogy az emittáló anyag, ha az minden teret, rést és 61 nyílást kitölt, erős réteget alkot, melynek belsejében tapadótestként spirális van. Ha a nyílások nincsenek telejesen kitöltve, de az emittáló anyag az egész meglevő felületet vékony rétegben bevonja, a 3. 6i ábrán látható alak létesül. Általában ugyanannál az aktivált katódánál mindkét alak megvan, különösen, ha a katóda hosszabb használata után sok helyen az üregekben és résekben levő alt- 71 tiváló anyag kiesés vagy elporladás folytán eltűnt. Azonban ez utóbbi esetben is igen jelentékeny még a katóda emisszióképessége, hacsak a rendelkezésre álló felületének egy részét emittáló anyag bo- 7! rílja Ennélfogva tehát hosszú élettartamú katódát létesíthetünk. A gyakorlat eseteiben ezért ki is derült, hogy azonos körülmények közölt használt^ azonos méretű, de tömör huzaltckercselésű kaLóda élettarta- 8( mával szemben a találmány szerinti katóda élettartama megnégyszereződött. A kaLóda gyártásánál úgy járhatunk el, hogy a magiiuzalt egymagában csavar alakjára hajlítjuk, azután az előzőleg csa- s; varalakra hozott tekercselési huzalt a maghuzallal azonos átmérőjű tövisre Lekercscljük és végül a tövis eltávolítása után ezt a spirálist a maghuzalra toljuk. A kaLóda készítésénél azonban úgy is 9( eljárhatunk, hogy a feltekercselendő spirálist közvetlenül egyenes maghuzalra tekercseljük, melyet tehát tövisnek hasznosítunk és ezt a maghuzalt azután a kívánt, az 1. ábrán föl lünbeLett csavaralakra 9; hozzuk. Nyilvánvaló, hogy igen nagy katódák előállításához a folyamatot mégegyszer vagy többször is megismételjük. Magának a feltekercselendő huzalspirá- i( lisnak gyártása tekintetében ismert eljárások szerint úgy járhatunk el, hogy pl. wolframhuzalt molibdénmaghuzalra tekercselünk. majd ezt a molibdéntövist, pl. tömény kénsav és erős salétromsav ke- i( verőkével, eltávolítjuk. A tövis eltávolítását a spirálisból, valamint, ha kívánatos, rikkelbevonat létesítésé L is, önként értetődően a csavaraJlaká, aktivált katóda előállításának bármelyik n szakaszában, sőt esetleg az emittáló anyag felvitele előtt is, mint utolsó folyamatot, foganatosíthatjuk. Az emittáló réteg felvitelét pl. az egész, az előbb leírt módon kapott testnek meg- 11 ömlesztett báriumhidroxidba (Ba/OH/2 ) való mártásával végezzük. Ezt a báriumhidroxidet azután a katódának a kisütő-