118161. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kőszén és ehhez hasonló anyagok lepárlására

•2 118161. sokkal gyorsabban, egyenletesebb hőmérsékleten és jobb feltételek mellett megy végbe. A lepárló kamra vagy retorta (d) falát 5 kívülről (e) szigetelőréteggel burkoltuk, hogy a hőveszteséget lehetőleg csökkentsük. Az égési gázokat a lepárolt gázzal együtt gyüjtjük össze. 10 Ha oxidáló gázként levegőt használunk, körülbelül 40%-kal több gázt kapunk, mint a külső tüzelésű eljárásnál, melynél a retorta fenekén gőzt vezetnek be. E gáz fűtőértéke, mintegy 3000—3.^00 kalória. 15 Oxigén használatánál mintegy 10%kal több gázt kaphatunk, mint a külső tüzelésű eljárásnál. E gáz fűtőértéke 4000—4800 kalória között fekszik. A termelendő gáz minőségének meg-20 felelően oxigén és levegő keverékét is használhatjuk, amikoris a külső tüzelésű eljárásokkal szemben 10—40%-kal több gázt termelhetünk. A termelt gáz fűtőértéke ekkor 3000—4000 kalória közt 25 váltakozik. Ha a termelt gáz fűtőértékét növelni kívánjak, úgy gudront, vagy célszerűen lepárlással kapott nehéz ásványi olajat adagolunk a retorta felhevített övébe. 30 Ezek az anyagok a hő hatására elbomlanak és nagy fűtőértékű gázt adnak. E hasítóbontást a lepárló retortán kívül is foganatosíthatjuk. A hőkihasználás növelésére a retorta 35 fenekén vízgőzt vezethetünk be, mely alulról felfelé a (c) övön áthaladva a lepárlási maradvány hőtartalmát felveszi és e melegmennyiséget a (b) majd az (a) övbe szállítja. Ilymódon az elégéssel ter-40 melt hőmennyiséget kiegészíthetjük. A 2. ábrán (m) ismert adagolóberendezést mutat. A retortában termelt gáz a (h) vezetéken át távozik. A (c) öv alatt van a (g) kiürítőberendezés. 45 Az oxidáló gázt szállító csöveket (f) jelöli. Az említett gázt azonban a (j) csövön át is bejuttathatjuk. E csővezeték fémből való és vízzel hűtött kettős köpenye van. Azonban a szerkezete tetszés 50 szerinti lehet. Az (a) és (b) övekben egyrészt és a (c) övben másrészt (k) csővezeték nyúlik, melyen át nehéz olajat, gudront stb. vezethetünk, abból a célból, hogy hasító-55 bontással nagy kalóriatartalmú gázt állítsunk elő. Végül a retorta alján az (1) nyílásokon át, célszerűen vízgőzt vezethetünk be. Az (f) és a (j) vezetékek, célszerűen a kiürítő (g) szerkezet felső része fölött, 6 mintegy egy méternyi magasságban torkolnak a retorta belsejébe. E magasságot azért választottuk, hogy a retorta alján bevezetett gőz a lepárlási maradvány melegmennyiségét majdnem teljesen fel- e vehesse, azt a lepárlási övbe szállíthassa és így az elégéssel fejlesztett hőmennyiséget kiegészítse. E berendezésnek előnye, hogy a lepárlási maradvány a lepárlókamra falával oly hőmérsékleten jut érintkezésbe, mely a készüléket alkotó fémfalra nem káros. Összefoglalva tehát, a desztilláláshoz kőszenet vagy egyéb szilárd anyagot használhatunk, mely a lepárlás után : elégethető maradványt ad. A találmány értelmében folytatólagos rendszerű lepárló retortát vagy kamrát használunk és a lepárlás előidézéséhez és fenntartásához szükséges hőmennyiséget a kamra í vagy retorta belsejében magában a lepárlás alatt lévő tömegben oly módon állítjuk elő, hogy abba oly mennyiségű oxidáló gázt vezetünk, mely a lepárlási maradványnak csak egy csekély részét í égeti el. Az eljárásnak két előnye van, nevezetesen : a) a jelenleg használatos külső tüzelésű retortákkal összehasonlítva, a lepárlás < lefolytatásához szükséges tüzelőanyagnak több mint kétharmad részét taíkaríthatjuk meg, b) lehetővé teszi, hogy a lepárlást egyenletesebben, egyenletes hőmérsékle- ! ten, tehát jobb feltételek mellett végezhessük. Szabadalmi igények : 1. Eljárás kőszén és ehhez hasonló anyagok lepárlására, függélyes rendszerű és folytatólagos üzemü retortákban vagy kamrákban, melyeknél a lepárlási maradvány kiürítése mechanikai úton történik, melyre jellemző, hogy a lepárlási hőmérsékletet a lepárló retorta belsejében a lepárlási maradvány egy részének kívülről bevezetett oxidáló hatású gáz segélyével való elégetésével állítjuk elő. 2. Az 1. igényben védett eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy az oxidáló gázt a retortába, a