118126. lajstromszámú szabadalom • Eljárás visszatartott oldószer visszanyerésére ásványolaj viasztalanításakor elkülönített lágyviaszból

A csatolt rajz az új eljárás foganatosítására alkalmas berendezés egy példáját vázlatosan mutatja. A találmány értelmében a mélyhűtött 5 oldószer-olaj-keverékből kiválasztott és elkülönített lágyviasz-oldószer keveréket; olyan megszabott hőmérsékre hevítjük fel, amelyen ez utóbbi keverék eléggé híg lesz ahhoz, hogy a benne lévő víz leüle-10 pedhessék. Ez a hömérsék lényegileg ugyanaz a hőmérsék, amelyen a viasz az oldószerben oldódik. Amíg ezt a hőmérséket el nem értük, a viasz annyira sűrűvé teszi a keveréket, hogy a vízrészecs-15 kék nem tudnak leülepedni, ámbár kis cseppek alakjában már elváltak a keveréktől, de abban elosztva vannak. Ezen a hőmórséken addig tartjuk a keveréket, amiig egy aránylag kevés oldószert tar-20 talmazó alsó vizes rétegre és az oldószer főtömegét tartalmazó felső viasz-olajrétegre válik szét. E két réteget, pl. dekantálással elkülönítjük. A felső viasz— olaj-rétegből már most az oldószert des-z-25 tillálással különítjük el. Az alsó vizes rétegben lévő kis mennyiségű oldószert átvezetett gőzzel űzzük ki s a gőzöket úgy frakcionáljuk, hogy a fent kilépő párák már víztől mentes oldószerré kondenzál-30 hatók. Ezt akadálytalanul foganatosíthatjuk, ha a vizes réteg aránylag csak kis mennyiségű oldószert tartalmaz. A két rétegből ilyen módon visszanyert oldószert kondenzálás után egyesíthet-35 jük. E visszanyert oldószert azután körülbelül a viasztalanító hőmétrsékre hűtjük le. hogy az esetleg még jelenlevő kismennyiségű vizet ki fagyasszuk. Az, ettől a víztől mentesített 40 oldószert már most célszerűen közvetlenül hozzákeverjük ahhoz a lehűtött viasztar talmú keverékhez, melyet a szűrőkre vagy más viaszelválasztó berendezésbe vezetünk. A desztilláló és kondenzáló zóná-45 ból eredő visszanyert oldószert célszerűen hőcserélő viszonyban vezetjük a viaszszűrőből, ill. a viasz-elkülönítő-zónából eredő lágy viasz mentén, hogy ez utóbbit felmelegítsük és egyidejűleg az oldószert 50 hűtsük. A rajzon példaképpen feltüntetett berendezésben a szűrendő mélyhűtött olajviasz-tartalmu keverék a fel nem tüntetett mélyhűtőktől a (10) vezetéken át a 55 (11) .szűrőhöz. A vezetékbe (12) kigyenlítő-tartály van iktatva, mely a táplálás és szűrés egyenlőtlenségeit egyenlíti ki. A (12) tartályban a (13) vezetéken át bevelaetett tetszésszerinti gázzal állaindó nyomást tartunk fenn. A (11) szűrőről a 60 viaszmentesített olaj a (14) vezetéken át megfelelő tartályba kerül s azután a benne lévő oldószer f'őtömegétől megszabadítjuk. A (11) szűrőből kikerülő lágy viasz a (15) vezetéken át a (16) tartályba 65 lép. A találmányt a következőkben példaképen az ismert aceton-benzolos-viasztalannító eljárással kapcsolatban ismertetjük, mely eljárásban a viasztalanító olajat cél- 70 szerűen kb. három—négy térfogat olyan oldószerrel keverjük, mely 35% acetont és 65 benzolt tartalmaz. Használhatnánk olyan oldószert is, mely aceton, benzol ós tolnol keveréke. A benzol és toluol vízzel 75 nemi keverednek s visszanyerésük nem okoz nehézséget. A vízzel keveredő és vízben oldódó aceton ellenben jó példája az olyan oldószernek, melynek (vízmentes visszanyerése eddig nehézségeket okozott. 80 Az eljárást ugyan az acetonnak és benzolnak a lágy viaszból való visszanyerésére alkalmazva ismertetjük, de a találmány nem korlátozódik az ilyen különleges oldószerelegyre, hanem általában al- 85 kalmazható olyan oldószerekre, vagy oldószerelegyekre, melyeknek egy vagy tabb alkatrésze a rendes üzemi hőmérsékeken vízzel keveredik vagy bizonyos mérvben vízben oldódik. Alkalmaz- 90 ható, pl. az eljárás más ketonok, pl. metiletil-keton, hexon, vagy metil-izo-butilketon stb. vagy ezeknek, pl. benzollal, toluollal, stb. képezett kevréke esetén is. A találmány értelmében a lágyviaszt 95 a (16) tartályból a (18) szivattyú a (19) veztéken és a (20) hőcserélőn hajtja át; ugyané hőcserélőbe a (21) vezetéken át a forró visszanyert oldószer lép, úgyhogy a lágyviasz felmelegszik, a visszanyert 10G oldószer pedig lehűl. Az így előmelegített lágyviasz a (22) vezetéken át a (23) gőzfűtőbe jut, aholis olyan megszabott, hőmérsékre melegszik, amelyet a viasz és a benne visszatartott, olaj a vízoldható 105 oldószerrel szemben, tehát jelen esetben az acetonnal szemben, nagyobb affinitású, mint az esetleg jelenlevő víz. A nie'eg lágyviasz innen a (24) vezetéken át a (25) ülepítő üstbe, ennek közepe táján lép be. 110 Itt hosszabb ideig marad a keverék, s ennek folytán egyrészt az oldószer főtömegét tartalmazó felső viasz-olaj-rétegre, másrészt a vízoldható alkatrésznek igen kis részét tartalmazó alsó vizes rétegre 115 válik szét. Az aceton-benzolos viasztalanító eljárásban úgy találtuk, hogy ha a a lágy viaszt kb. 31°-ra melegítjük és e