118057. lajstromszámú szabadalom • Villamos árammegszakító

vánatos, hogy ezek az anyagok a fényívvel érintkezzenek, mindenekelőtt akkor, ha a műgyantának felső rétegei több kapcsolás után leégtek. Ez okból a fényívtől 5 ért helyeken magához a felépítéshez szükséges rétegen kívül kielégítő vastagságú aminoplasztbevonatot kell alkalmaznunk. A 8. ábra a szigetelőcsövek oly foganatosítási alakját mutatja, amelynél több, 10 pl. lemezekből kidolgozott (23) és (24) szalag a cső tengelye irányában összeillesztett és azokat a (22) tartócső sugárirányban összesajtolja. (25) a cső üreges belső tere. Négyszögkeresztmetszet alkal-15 mazásával e foganatosítási alak különösen egyszerűvé válik. A lapos (23) és ("34) szalagok kissé ékalakúak és azok a tartóesőbe az ékhatás kihasználásával besajtoltak. 20 A 9. ábra oly olvadóbiztosíték foganatosítási alakját mutatja, amelynél négy párhuzamosan kapcsolt (26) drót két aminoplasztlemez közt van. A lemezeket, esetleg külső nyomólemezek alkalmazása 25 mellett, a (27) lyukakon átdugott csavarok foglalják össze. A 10. ábra gyűrűalakú terű töltőkapcsoló kapcsolási helyét tünteti fel, amelynek kialakításánál az aminoplaszt tulaj-30 donságaival számot vetettünk. A keheiyalakú (31) kontaktus a (33) kapcsolócső révén elzárt (35) gáztérben van. A (32) mozgó kontaktus esőalakií. A kapcsolócső a helytálló (34) törltörésszel szűkített. 35 A kapcsolócső és a töltőcsap célszerűen aminoplasztból készülnek. A kontaktusok szétválasztása után a fényív a (32) csőkontaktus és a (36) leégőgyűrűk között keletkezik. Nagy áramoknál az oltás a 40 nagy energialeadás következtében aránylag gyorsan következik be, megközelítőleg, mielőtt a csőkontaktus a (33) cső félhosszát befutotta volna. Ez okból a (33) cső és a (34) csap is alsó részükben kiilö-45 nősen nagy áramok oltására vannak berendezve. A gázképződésnek és a leégésnek a csökkentésére a (33) kapcsolócső ; z alsó részében bővített, a (34) csap pedig (40) részében megvékonyított. Némely 50 esetben az is elegendő, hogyha a célnak megfelelő rendszabályokat csak a (33) csövön, vagy csak a (34) csapon alkalmazzuk. Kis áramok a nagyáramhelyen nem oltódnak. Ezeknek oltása a csőkor-55 taktusnak a (38) esaprész, illetőleg a (39) csőrósz közötti kisáramhelyen való elrnozgásakor következik be. Ttt erélyes oltóhatást érünk el, mert a (38) és a (39) részek közötti rést lehetőleg szűkre kész>í -jük. Az oltóhatás további tökéletesítését f úgy érhetjük el, hogy a (38) és (40), illetőleg a (39) és (41) falrészek anyagául különböző mechanikai tulajdonságú ós különböző mérvben elgázosodó anyagokat használunk. Különösen célszerű a kap- ( csolócső (39) és (41) fairészeit gázokat egyáltalán nem, vagy csak kevés gázt leadó anyagokból állítani elő, amelyek nem is égnek le, míg a (38) és (40) töltő esapaészeket gázt leadó, magukat fel- • emésztő anyagokból, nevezetesen arninoplasztokból készítjük. Ebben az esetben előnyös, ha a (38) rész előállításához gázt erősen leadó anyagot, tehát kevés töltőanyagot tartalmazó aminoplasztokat választunk, míg a (40) rész előállításához viszonylag kisebb gázleadóképességű, mechanikailag nagyobb szilárdságú anyag, tehát nagyobb töltőanyagtartalmú aminoplasztok előnyösek. Ez a foganatosítasi j alak számot vet a fényivoltás követelményeivel, melyek a nagy- és kiáram-oltásnái lényegileg különbözők, amennyiben a nagyáram-öltás követelményei: 1. nagy mechanikai szilárdság, i 2. nagy hőállóság, különös tekintettel a fényív közelében fellépő nagy hőmérsékleti különbségekre, 3. az elgázosodás, stb. folytán bekövetkező mérsékelt elhasználódás. s 4. mérsékelt gázfejlődés, nehogy feleslegesen nagy nyomások keletkezzenek. Ezzel szemben a kisáram-oltás követelményei: l 1. erős gázképződés, liogy kisállamoknál is a hatásos fnvatáshoz elegendő nyomást, létesítsünk, 2. nagy felületi szigetelőképesség, minthogy a kisáramhely rendszerint a ; visszatérő feszültség elrekeszitésére való. Nagy felületi szigetelőképesség a visszagyujtásnak kúszóáramokkal való megindítását akadályozza, meg. Ez okból, mint azt már fentebb kifejtettük, az aminoplasztrészeket töltőanyagtartalmuk tekintetében oly fokozatokban alkalmazzuk, hogy a legnagyobb termikus igénybetétel helyein (nagyárani-olt.helyen) egyrészt nagyobb a rne- ; chanikaá szilárdságuk és másrészt kisebb az elgázosítóképességiik, mint a fényívpálya más részein (kisáram-oltóhelyen). A nagyáram.- és kisáramkörzet között közbenső körzetet alkalmazhatunk, amely- ; nek megközelítőleg a két körzet közepes sajátosságai vannak, úgyhogy az bizo-