117999. lajstromszámú szabadalom • Létra pánt

Megjelent 1938. évi április hó 15-én. HAftYAB KIBÍLYT SZABADALMI BIRÓSÍG SZABADALMI LEIRAS 117999. SZÁM. X/a. OSZTÁLY. — IP. 7981. ALAPSZÁM. Létra-pánt. Forgács József asztalosmester, Budapest. A bejelentés napja 1937. évi március hó 30-ika. Sok többé-kevésbbé súlyos balesetnek volt már előidézője az, hogy a közönséges, kétszárú létrák, terhelés alatt, „szétnyíltak" vagyis oly módon törtek el, hogy a 5 talajra támaszkodó szárvégek szétcsúsztak, a felső szárvégek összefeszültek és a létraszár meghasadása vagy a szárakat összefogó csuklópánt kiszakadása mellett, vagy más körülmények között törött ösz-10 sze a létra. Az ily balesetek ellen, a létrán dolgozó személyeik testi épségére való tekintettel, védekezni kellett. A védekezésnek legegyszerűbb és ezideig a leghasználtabb módja az volt, hogy a két 15 létraszár alsóbb fokai közül egyet-egyet hevederrel, zsinórral vagy hasonlóval összekötöttek és így korlátozták a létraszárak szétnyílásának lehetőségét anynyira, hogy a felső létraszárvégek nem 20 feszülhettek egymásnak és így a fentemlített okokból létratörés nem következhetett be. Ez a megoldás azonban többszempontból nem volt kielégítő. Egyik hátránya az volt, hogy az összekötőheveder el-25 kopott és esetleges szakadása ismét felidézte a fentebb leírt veszedelmet, a másik hátrány pedig s ez mutatkozott a létrával dolgozó iparosok munkájánál, az, hogy a létraszáraik közötti átjárást a he-30 veder meggátolja, tehát útban van. A találmány oly létrapánt, mely a fent felsorolt hátrányokat kiküszöböli, tehát meggátolja a létraszárak szétszaladását ég ezizel elhárítja az annak következtében 5 történhető szerencsétlenségek veszélyét. A találmány szerinti pánttal felszerelt létráknál tehát feleslegessé válik a hétra alatt való szabad közlekedést meggátló heveder is. A találmány lényege az, hogy az egy- 40 mással különben is csuklósan kapcsolódó két pántfelet egy-egy csuklósan hozzájuk kapcsolt rúddal vagy szalagvassal szereljük fel, amelyek egymással ugyancsak csuklóban kapcsolódnak. A két pántfél és 45 a két rúd tehát csuklós négyszöget alkot és a létra legfeljebb annyira nyitható szét, hogy a három utóbb említett csukló ©gy egyenesbe esik. Minthogy azonban az ily helyzet a létra kezelése szempontjából 50 nem kívánatos, mert, ha a két kapcsolórúd egymás meghosszabbításába esik, ú. n. holt állás keletkezik és a létrát nem lehet összecsukni, hacsak az egy egyenesbe eső rudak közös csuklóját e hely- 55-zetből külső beavatkozással ki nem mozdítjuk, gondoskodunk oly szervről is, mely ily holt állás keletkezését már eleve meggátolja. A mellékelt rajz a találmány egy példa- 60 képpeni kiviteli alakjának két nézetét ábrázolja és pedig az 1. ábra a csuklós négyszög síkjával párhuzamos síkon, nyitott állapotban, viszont a 65. 2. ábra az erre merőleges síkon, csukott állapotban. A rajzon feltüntetett kiviteli példánál az (a, b) pántfelek a (c) csuklóban kapcsolódnak egymással. Hozzájuk csatlakoznak 70 a (d, e) csuklók útján az (f, g) szalagvasiak. Az (a, b, f, g) csuklós négyszöget a (h) csukló zárja be. Az (a, b) pántfelek egyebekben nem térnek el az eddigelé használatos létrapántoktól. 75-Mint fentebb említettük, külön szervvel gondoskodunk arról, hogy a (h) csukló holt állásba ne juthasson. E szerv, a raj-