117984. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó vevőkészülék
117984. 3 ,mutatott kapcsolásnál ez az áramkör a (14) vákuumcsövet foglalja magában, amelynek (27) katódája, (28) vezérlőrácsa és (29) anódája van. E cső bemonőárainköre a (28) rács melletti (31) ellenállást és a (32) ellenállást foglalja magában, amely utóbbira az összetett! jelet visszük fel, mimellett a (33) előfeszültségi telepet alkalmazzuk, amely a rácsnak pozitív elő-0 feszültséget ad. Az összetett jel a (14) cső bemenőköréBe ( a (34) kondenzátor útján jut. Éppenúgy, mint a másik el választóáramkör esetén, a (14) cső anódakörében csak a szinkroni-5 zálóijnpulzusok jelennek meg, amelyek azután a (35) csatolókondenzátor útján a (11) vízszintes kitérítőáramkörbe jutnak. Azonban ez utóbbi áramkörben csak a nagyfrekvenciájií vízszintes szinkroni} zálóimpulzusok jelennek meg, minthogy a (14) cső anódaköre a függélyes szinkronizálóimpulzusokra nézve kis impedanciájú. Ezt a kis anódaimpedanciát úgy érjük el, hogy a pozitív feszültséget a (29) anódára > a (36) indukcióstekercs útján visszük fel, amely a nagyfrekvenciájú vízszintes szinkronizálóimpulzusokra nézve nagy impedanciát és a kisebb frekvenciájú fügj gélyes szinkronizálóimpulzusiokr a nézve vili szonylag kis impedanciát jelent. Hasonlój képpen a (35) csatolókondenzátornak is kis kapacitása van, úgyhogy az a függélyes szinkronizálóimpulzusokra nézve 1 nagy impedanciát jelent. Az előzőkből láthatjuk, hogy a két (11) és (12) kitérítőáramkört a (13) és (14) képelválasztócső egymástól elkülöníti, úgyhogy az egyik kitérítőáramkörben lévő oszcillátorral előállított impulzusok a másik kitérítőáramkörbe nem juthatnak vissza. A (13) és (14) elválasztócsövek anódaköreiben elért, a függélyes és vízszintes j szinkronizálóimpulzusokat egymástól elválasztó szűrőhatáson kívül e csövek bebenőköreiben járulékos szűrőhatást is elérhetünk úgy, hogy a (23) kondenzátornak aránylag nagy kanneHást é« a (19) ellenállásnak nagy ellenállásértéket, a (34) kondenzátornak pedig aránylag kis kapacitást és a (31) ellen állásnak aránylag kis ellenálláslértéket adunk. A 3. ábrából könnyen megérthetjük a (13) és (14) elválasztóesöveknek a szinkronizálóimpulzusokat a képjelektől elválasztó hatását, különös tekintettel arra, hogy e csövek rácsa pozitív előfeszültségű. fez ábrán a képjeleket a (37) görbe, a vízszintes szinkronizálóimpulzusokat pedig a (38) görbe mutatja. Az egyik képelvá- 60 lasztócső rácsfeszültség-anódáram karakterisztikáját a (39) görbe jelzi. Az el választócső bemenőkörébe vezetett impulzusok közül e cső anódakörében csupán a negatív impulzusok jelennek meg, jnint- 65 hogy a eső rács-katóda impedanciája igen kicsi, ha a rácsra pozitív impulzusok jutnak. Ha azonban a rács negatív, akkor a rács-katóda impedancia nagy és a negatív impulzusok az anódakörben megjelen- 70 hetnek. A 3. ábrán a képjeleket ábrázoló görbéből láthatjuk, hogy a képjeleknek némelykor negatív polaritásuk is van. amint a (37a) görberészlet mutatja. Hogy az 75 ilyen, negatív polaritású képjelek az elválasztócsövön. át ne méhessenek, a vezérlőrácsra pozitív előfeszültséget viszünk fel. Az ilyen előfeszültség hatása a 3. ábrából világosan kitűnik; ez ábrán lát- 80 hatjuk u. i., hogy a pozitív előfeszültség az összetett jel váltóáramú tengelyét jobbra olyan mértékben tolta el, hogy a (37a) helyen negatív polaritású képjel a vezérlőráesot nem tudja negatívvá tenni. 85 A találmánynak a 2. ábra szerinti foganatosítási példájánál az 1. ábrán bemutatott két (13) és (14) elválasztócső helyett egyetlen ámyékoltráesú (41) csövet alkalmazunk. E csőnek (42) katódája, (43) 90 vezérlőrácsa, (44) iárnyékolóráesa, (45) elnyomórácsa és (46) anódája van. Bár a képjeleknek és a szinkronizálóimpulzusoknak elválasztását az 1. ábrán bemutatott típusú bemenőkör alkalmazásával is 95 elérthetjük, előnyösébb e célra az említett áramkörtől eltérő, a 2. ábrán látható áramkör alkalmazása, amely a pozitív polaritású szinkronizálóimpulzusokat a képjelektől elválasztja. Ez áramkörben a 100 (41) cső ibemenőköre a (47) rácskondenzátort és a (48) r ácsi e veze t ő -ell en á 11 á s t foglalja magában, mimellett a (47) rácskondenzátor az 1. ábrán bemutatott (2) erősítő kimenőkörében fekvő (40) vezeték- 105 hez kapcsolandó. A pozitív polaritású szinkronizálóimpulzusok időszakosan rácsáramot okoznak, minek folytán a (43) vezérlőrácsra negatív előfeszültség jut. Ez az előfeszültség elég nagy ahhoz, hogy a 110 cső előfeszültségét (az áramekiyomási értéken túlvigye, úgyhogy a csövön csak a pozitív polaritású szinkronizálóimpulzusok mennek át. Addig, amíg ia szinkronizálóimpulzusok amplitúdója nem váltó- 115 zik, a (43) vezérlőrácsra felvitt negatív előfeszültség gyakorlatilag állandó, minthogy a (47) rácskondenzátort és a (48)
