117983. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó berendezés és hozzávaló villamos kisütőcső

6 Í179FC3. val párhuzamos (nem ábrázolt) mágneses mező hatására görbe pályába kényszerülnek és az alsó elektródát olyan ponton érik, amelynek feszültsége nagyobb, mint 5 a kiindulási ponté. Ekkor az alsó elektródából szekundér elektronok lépnek ki, amelyek hasonló pályát futnak be és az alsó elektródához újból visszatérve, azt még nagyobb számú szekundér elektron lcisugár-10 zására késztetik. Ez a folyamat rendkívül sokszor ismétlődik mindaddig, amíg a (19) kivezetői-elektróda a végső vagy kimenőáramot összegyűjti, amely elektródát megfelelő (73) áramforrás a felső elektródához 15 képest pozitív feszültségen tartja. A találmány szerint szerkesztett villamos kisütőcső végső kimenő-árama, amellett, hogy a primér forrásból kisugárzott elektronok számával, arányos, függ mind-20 egyik sokszorozó-ielektródának a legközelebbi szomszédos elektródával szembeni, rendszerint kisebb értékű feszültségétől is. A 9. ábra szerinti diagrammban az (y) tengelyre a végső kimenőáramot milliampé-25 rekben, az (x) tengelyre pedig az első sokszorozó-elektródának az elektronforrással szembeni feszültségét vittük fel. A diagrammból látható, hogy ha az első sokszorozó-elektróda feszültsége 0 értéktől kiin-80 dúlva növekszik, a kimenőáram arányosan nő mindaddig, amíg egy bizonyos kritikus feszültséget elérünk, azután pedig csökken. Ez azzal magyarázható, hogy a n:osl tárgyalt elektródának negatív ellenállása van és a 35 hozzáfolyó áram csökken, ha a feszültség nullától a kritikus értékig változik, vagy, ami természetesen ugyanazt mondja, az elektródából kiinduló szekundér emisszió ezen a körzeten belül növekszik. Ez a jeí0 lenség lép fel akkor is, hogy ha bármely más sokszorozó-elektródára felvitt feszültséget változtatjuk, vagy ha több elektródára változó feszültséget viszünk fel. így tehát a találmány szerinti készüléknek 0 45 feszültség és a kritikus feszültség közötti körzetben negatív ellenállása van, mimellett a változó feszültséggel táplált elektróda utáni sokszorozö-fokozatok csak az említett áramváltozások erősítésére valók. 50 Jelenlegi felkészültségünk melílett nem tudjuk pontosan megállapítani, hqgy a negatív ellenállásnak ez a jelensége milyen elméleti alapon nyugszik. Ugy látszik, hogy e negatív ellenállást az a sebesség 55 szabályozza, amellyel az elektronok a tárgyalt elektródát érik és az a körülmény, hogy ehhez az elektródához az előző felületről vagy forrásból kiinduló összes elektronok ütköznek-é vagy sem. A feszültségek említett kritikus körzetén belül a 60 cső eredő erősítése növekszik, mert egy-egy felütődő primér elektronra eső szekundéielektronok száma növekszik, vagy más szóval, az elektródához menő áram csökken és mert az összes primér elektronok az 65 elektródán egy pontba gyűlnek össze. Az a feltevésünk, hogy ha az elektróda feszültsége a kritikus értéket túllépi, akkor az előző felelütről vagy forrásból jövő elektronok egy része ezt az elektródát elkerüli és 70 a következő elektródát éri, aminek csökkentett eredő erősítés a következménye. Lehetséges az is, hogy ha a feszültség a kritikus értéket túllépi, amely az 1. ábrán bemutatott csőnél 320 volt, az előző felület- 75 ről jövő elektronok egy része az elektronforráshoz legközelebb eső elektróda széléhez egyre közelebb esik le és esetleg az elektródát teljesen elkerüli. Az is lehetséges, hogy amint az elek- 80 tróda feszültsége a legközelebbi, nagyobb feszültségű sokszorozó-elektróda feszültségéig növekszik, a legközelebbi elektródát érő elektronok sebessége csökken. Ha ez az eset forog fenn, akkor a következő elek- 85 tródából kiinduló szekundér elektronok száma természetesen szintén csökken. Megjegyezzük, hogy találmányunkat természetesen nem kötjük ezekhez az elméleti meggondolásokhoz, azonban kétségtelenül meg- 90 állapíthatjuk, hogy a tárgyalt cső a fenti ismertetés szerint működik, azaz csökkenő erősítést szolgáltat, ha az első sokszorozóelektróda feszültsége a kritikus értéknél nagyobb. 95 Az a körülmény, hogy a találmány szerinti készülék sokszorozó-elektródái negatív ellenállásúak, arra a megállapításra vezet, hogy a készülék a jólismert dinatronoszcillátorhoz hasonló módon működik. 10( Azaz, ha az 5. ábra értelmében az első vagy bármelyik további sokszorozó-elektródához kapcsolt tápvezetékbe a párhuzamosan hangolt (75) áramkört iktatjuk és az elektróda feszültségét megfelelően sza- lOi bályozzuk, a készülék élénk rezgésbe jut és az oszcilláló áramot a következő sokszorozó-elektródák felerősítik. A 2. ábra szerinti készülék a most leírt módon szintén rezgésbe hozható vagy rez- IV géseket érhetünk el úgy is, hogy a 6. ábrán bemutatott bemenő- és kimenő-ellenállásokat olyan indukciós tekercsekkel helyettesítjük, amelyek egymással helyes fázisban mágnesesen csatoltak. Szükség ese- 11 tén más megfelelő eszközöket is alkalmaz-