117983. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó berendezés és hozzávaló villamos kisütőcső

__ Megjelent 1938. évi április hó 15-én, MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111983. SZÁM. VII d. OSZTÁLY. — R. 6895. ALAPSZÁM. Elektronsokszorozóberendezés és hozzávaló villamos kisütőcső. Radio Corporation of America cég, New York, mint Malter Louis, Camden, N. J.-i lak ós jogutódja. A bejelentés napja 1936. évi január hó 20-ika. A. E. A.-beli elsőbbsége 1935. évi jannár hó 30-ika. A találmány elektronsokszorozóberendezés és hozzávaló villamos kisütőcső, amelyben pl. izzókatódából vagy fénynek kitett fényérzékeny felületről kisugárzott primér 5 elektronáramot a szekundér elektronemiszszió jelenségének felhasználásával erősítjük fel. Ha valamely elektródát elektronbombázásnak vetünk alá, az szekundér elektro-10 nokat sugároz ki. A szekundér és primér elektronok számaránya részben a felület jellegétől, valamint a felület és az elektronforrás közötti feszültségkülönbségtől függ. Ez az arány az egységnél sokkal 15 nagyobb lehet. Például az olyan arányt, amelynél 1 felütődő elektronra 3 vagy több szekundér elektron jut, ismert módon kezelt és 300—400 volt feszültség mellett kisülésnek alávetett fémes felületekkel 20 könnyen elérhetjük. Minthogy a kisugárzott elektronok száma a felütődő elektronok számánál nagyobb, az előbbieket kisugárzó elektródákat a továbbiakban «aokszorozó» elektródáknak fogjuk nevezni. 25 Ha már most a szekundér elektronáram kellő sebességgel további, megfelelően kezelt felületű elektródához ütközik, a második sokszorozó elektróda kibocsájtotta szekundér elektronok és az ahhoz ütköző 80 elektronok számaránya az egységnél ismét nagyobb lehet. így tehát (n) számú, kaszkadkapcsolású sokszorozó-elektródával az eredeti vagy primér elektronáramnak pl. olyan erősítését érhetjük el, amely az 35 elektródánkénti erősítés (n)-edik hatványával egyenlő. Ilyen módon egyetlen készülékben már milliószoros erősítést is elértek. Az olyan ismert készülékek, amelyek az erősítéshez a szekundér emisszió jelenségét 40 használták fel, főleg a szekundér elektronáramok tökéletlen és bizonytalan vezérlése és felhasználása miatt, nem voltak megbízhatók és hatásosak. Ha pl. a primér és szekundér elektronok pályáinak í5 .megszabására csak elektrosztatikus mezőket használunk fel, akkor megállapításaink szerint általában igen nehéz az elektronpályákat úgy vezérelni, hogy a tetszésszerinti forrásból jövő valamennyi elek- 50 tron a kívánt felülethez ütközzék. Azaz, ha megkíséreljük, hogy ilyen típusú csőben tetszésszerinti forrásból jövő elektronokat a következő legközelebbi elektróda felé menet gyorsítsuk, az elektronok egy része 55 ezt az elektródát elkerüli és ennél távolabb fekvő sokszorozó-elektródához ütközik. Ennek következtében az erősítés csökken. Az említett elektrosztatikus típusú sokszorozóknak további hátrányuk az, hogy 60 a szekundér elektronokat vonzó sokszorozóelektródák közelében lévő mező szükségképpen gyenge. Ennek pedig az a következménye, hogy ezekből az elektródákból lehetetlen erős elektronáramokat kihozni. 65 Ezt a hátrányt a sorban következő elektróda feszültségének növelésével igyekeztek kiküszöbölni, hogy így a mezőt az előző sokszorozó-elektróda közelében erősítsék; ez a módszer azonban általában 70 az erősítés csökkenését okozza, minthogy.