117975. lajstromszámú szabadalom • Kéreganyag lábbeliekhez

__ Megjelent 1938. évi április hó 15-én, IAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BffiÓSÍÖ 117975. SZÁM. I/b. OSZTÁLY. — M. IlOéO. ALAPSZÁM. Kéreganyag lábbeliekhez. Magyar Elemér iró, Budapest. A bejelentés napja 1937. évi május hó 31-ike. Oly elsőrendű közszükségleti cikkeknél, mint .amilyenek a lábbeliek, természetesen mindig törekedtek arra, hogy az alkatrészeket, így az orrmerevítőt és a kér-5 get is, lehetőleg olcsón állítsák elő. Egyes alkatrészeknek, első sorban a kéregnek, különleges, részben egymásnak ellentmondó feltételeknek egész sorát kell kielégítenie: lehetőleg könnyűnek és 10 mégis igen tartásinak kell lennie, kellő húzó-, nyomó- ós ha j 1 í tó-ellenál 1 ássál kell rendelkeznie, részbeni merevnek s egyszesmind rugalmasan hajlékonynak kell lennie, anélkül, hogy megtörésre hajla-15 mos volma, továbbá tetszetős külalakkal kell rendelkeznie,, kellemes viseletet kell biztosítania és végleges alakját a mechanikai alakítás, illetve a felsőbőr és a bélés közé való bedolgozás után, a lábbeli 20 hordása, közben is mindvégig pontosan meg kell tartania. Minthogy az egyébként kiváló bőranyag sem képes mindezeknek a feltételeknek tökéletesen megfelelni és azonkívül aránylag drága is, 25 már régóta és sokféle irányban, a kéreganyag tekintetében is törekedtek arra, hogy megfelelő bőrpótlóanyagokról gondoskodjanak. Az erre vonatkozó, igen nagyszámú ja-J0 vaslatok sorában orrmerevítőanyag előállítására szánt oly eljárás is ismeretessé vált, mely szerint egy vagy több pamutszövetíróteget vagy pamut- és papír- vagy kértegpapírnréteget vastag celluloidlemez-Í5 zel egyesítettek, melynek az orrmerevítőknél szükséges szilárdságra és merevségre való tekintettel' sokkal, nagyobb vastagsfága volífc, mint az orrmerevítő anyag többi rétegének. Az arra irányuló kísérletek, hogy ugyanezt az anyagot a 40 lábbeli kérgére is alkalmazzák, sikertelenek maradtak, mert az említett vastag celluloidlemez a kéreghez túl kemény és mesrev és a lábat felsérti. Hogy már most ia miagábani véve előnyös eelhiloidréteig 45, alkalmazásánál a hajlékonyság határát a szükséges szilárdság betartásával túl ne lépjék, kéreganyagok előállításánál a rétegvastagság szabályozására azt az utat választották, hogy szövetből álló mere- 50-vítőbetéteket sűrűn folyós celluloiddal telítettek és evégből többek között úgy jártak el, hogy a szövetet több izben sürűnfolyós celluloidon és azután hengerek között húzták át, amivel a szöveten a cel- 55. luloidnak bizonyos határig való rétegeződiósét érték el. Mindazok az eljárások, melyek sűrűnfolyós, ráhengerelt vagy be-és rásajtol't celluloidréteigekkel dolgoztak, vagy melyek különböző rostanyagrétegeK 60 (keményített vászon, papír, kéregpapír, nemez stb.) közötti telítőszerül vagy kötőanyagul cseppfolyós celluloidot vagy ceiluloidoldatot alkalmaztak, igen költségesek ós körülményesek voltaik és oly ter- 65. mékeket eredményeztek, melyek a. fent felsorolt feltételeknek gyakorlatilag kielégítően megfelelni nem tudtak. A találmány azon' a felismerésen alapszik, hogy szilárd oelluloidlemjezt, mint a 70-milyent eddigelé csak orrmerevítőkhöz alkalmaztak, avagy általában véve valamely hajlékony műariyaiglemezt, pl. cellonlemezt, kérgekhez is lehet a többd ismeretes réteggel, különösen rostanyagré- 75-tegekkel kapcsolatiban nagy előnnyel af-