117971. lajstromszámú szabadalom • Erősítésszabályozókapcsolás

i 117971. hoz vannak kapcsolva; emellett .itt a szahályozó-egyenfeszültség számára a (41) szar szabályozó-egyenirányítót, valamint a (42) vezetéket alkalmazzuk, amely a szobályo-5 zófeszültséget a (31) kőzbensőfrekvenciás erősítő (43) vezérlőelektródájához vezeti. A vevőkészülék második visszafelé ható szabályozása nem reagál a zavaró jelekre:, még pedig az 1. ábra kapcsán ismertetett 10 okokból, mert a (31) erősítőnek, amely a (D) pont előtt van és amelytől a szabályozó leszü 1 tséget levesszük, oly kicsi a sávszélessége, hogy az csak a kívánt jelcsatorna jeleit bocsátjia át. A vevőkészülé-15 ken az első visszafelé ható szabályozást azonban a szomszédos csatornák zavarójelei is vezérlik, minthogy mindkét hangolható erősítőnek, nevezetesen a (30) nagyfrekvenciás erősítőnek és a (35) köz-20 bensőfrekvenciás erősítőnek nagy a sávszélessége. Ennek következtében, a kívánt jel szomszédságában lévő zavarójelek a (36) szabályozóberendezést működésbe hozzák és (37)-nél szabályozófeszültséget kel-25 tenek. A 2. ábra szerinti vevőkészüléknek tehát mind a szabályozás hatályosságát, mind pedig a túlvezérlés és harántmoduláció elkerülését illetőleg ugyanazok az előnyei, mint az 1. ábra szerinti vevőkészü-30 leké. Az 1. és 2. ábrán a kapcsolás részleteit nem tüntettük fel, minthogy ezeken az ábrákon csupán a találmány alapelvét ismertetjük, a részletek figyelembevétele nél-35 kül. Négyszögekkel ábrázoltuk a különböző áramköröket. A 3. ábra oly vevőkészülék működési módját érzékelteti valamely kívánt jelre hangolásnál, amely a 2. ábra szerinti kettős 40 hátraszabályozással felszerelt. Az ordinátákra az 1 volt határérték alatti jelfeszültségeket decibelekben (db-értékben) vittük fel. Az abszcisszákon feltüntettük (a) jelnek lefolyását az egyes erősítők-45 ben, ahol is az első szabályozott (30) erősítőt «megelőző erősíLőként», a második szabályozott (31) erősítőt pedig «utánakövetkező erősítőként» jelöltük. A túlvezérlási határt valamivel a határérték (0-szint) 50 felett fekvő hullámvonal, a zavarszintet pedig kb. 120 decibellel a határérték alatt fekvő bullámvonal jelzi. 1 volt határérték alapulvétele mellett 60 decibel és 120 decibel 1 mV, ill. 1 p-V bemeneti feszült-55 ségeknek felel meg, A rajzon a jielerősségnek az erősítőkön áthaladás közben bekövetkező megnövekedése látható. A kihúzott (a, b, c, d, f) vonalak oly jelek erősítésének megnövekedését tüntetik fel, amelyeknek bemeneti 60 feszültsége a határérték alatt 20, 40, 60|, 80, 100, 120 decibel. A pontozott (g) vonal oly jel erősítését ábrázolja — még pedig a kettős szabályozás helyett egyszerű visszafelé ható önműködő szabályo- 65 zás alkalmazásánál —, amelynek kezdeti feszültsége 60 decibel. A (c) görbe ugyanazon (60) decibelű jel erősítésének növekedését ábrázolja, ugyanazoknak az erősítőknek az alkalmazásával, amelyek azon- 70 ban a 2. ábra szerinti kettős önműködő szabályozással felszereltek. A kettős szabolyazásnak az a célja, hogy a jelszintet gyorsabban emelje a zavarszint fölé [a (q) pontig], mimellett e pont a túlvezér- 75 lési határon innen marad. Ez más szavakkal annyit jelent, hogy a kettős szabályozás az előző fokozat erősítését az egyszerű szabályozással elérhető érték fölé növeli. Ez az előző fokozat erősítésének 80 növelésére irányuló törekvés mindaddig megmarad, amíg a jelbemeneti-lészültség nagyon gyengévé nem válik (a példában 100 decibel), úgyhogy már nem következik be önműködő szabályozás és a két fokozat 85 erősítése, legmagasabb értékét éri, el. Ámbár az utánakövetkező szabályozott erősítő kimenetén [a 3. ábra (r) pontján] a legnagyobb jelfeszültség ugyanolyan értékű, teljesen függetlenül áltól, 90 hogy az egyszerű vagy kettős szabályozást alkalmazunk-c, a kettős szabályozás alkalmazása esetén a jel- és a zavarerősség közötti viszony megjavítását érjük el. Mindegyik erősítési fokozatban bizonyos zavar- 95 erősség lép fel, amely a készülék zavarszintjét határozza meg. Az egyes fokozatok zavarait a következő fokozatok felerősítik, még pedig a jellel egyforma mértékben. így tehát a jel- és zavarerősség kö- 10C zötti, bármely viszonynál, ez a viszony a megelőzőből való átvétel után, a következő fokozat kimenetén fellép. Ebből nyilvánvaló az az előny, amit a jel- és zavarerősség közötti kedvező viszonynak az lOí előző erősítőben való elérése jelent. A 3. ábrán a zavarszintet erősítés nélkül tüntettük fel, de utalnunk kell arra, hogy a zavar erősítése tényleg a fentebb leírt módon megy végbe. ll( A 4. ábrán ugyanazok a koordináták vannak, mint a 3. ábrán, mely ugyanannak a rendszemek működését erős, nemkívánatos jelek fellépése esetén érzékelteti. A (h) görbe valamely szomszédos llf csatornából származó, nemkívánatos jel lefolyását mutatja, amelynek kezdeti szintje — zérus decibel — valamivel a túlvezér-