117904. lajstromszámú szabadalom • Elektrolitos cella és eljárás annak előállítására
2 llí 904. képeni dielektrikum előállításánál, az oxigén egész mennyisége felhasználható, míg ezzel szemben az oxigénkihasználás eddig csupán 70 8.V ,-oí tett ki, azaz, 5 hogy az elektrolytos tartályban felszabaduló oxigénnek csupán 70—tf j , Q -a használódott fel az oxiclhártyaképződésnél, míg a többi része gáz alakjában felszabadult. 10 A találmánynak megfelelő elektrolytos cella előnyösen tekercskondenzátorként használható fej, amelynél az elektrolyl pép alakjában az egymásra következő rétegek között van. Amellett 15 ismeretes módon az egymásra következő rétegek között egy abszorbeáló (pl. pamut) közbeeső réteget lehet alkalmazni. A találmány szerinti elektródák használatánál azonban az mulaLkozotl, hogy 20 eme abszorbeáló réteg elmaradhat és a rétegek vagy rakott kondenzátor esetén az egymásra következő lemezek, közvetlenül egymásra fektethetők, mivel az amorf oxidhártya a pépszerű elektrolytot 25 elegendő szorosan tartja. A rajz a találmány foganatosítási alakját ábrázolja példa gyanánt. Az 1. ábra elektrolytos kondenzátort mutat vázlatosan, míg a 30 2. ábra a találmánynak megfelelő elektródalemez egy részének nagyított mértékű metszete. Az 1. ábrában (l)-gyel a kondenzátortartály van jelölve, amely (2) elektrolytot 85 tartalmaz, amely pl. 3 cm3 (6) normális ammóniák, 1 liter víz és 40 g bórsav összetételével állítható elő. Az elektrolytban (3) alumíniumelektróda és (4) hozzávezetés van elrendezve, amely pl. 40 krómozott alumíniumból van. A 2. ábrából kivehető, hogy a (3) elektróda felületén (4) film van, amely kristályos strukturájú alumíniumoxidból van és a dielektrikumot alkotja. A filmen 45 (5) amorf alumíniumoxid védőréteg fekszik. Míg az elsőnek nevezett réteg általában nem vastagabb kb. ő.lO,"1 mm-nél, addig az amorf réteg a gyakorlatban 0.1 mm, sőt még nagyobb vastagságú. 50 A találmánynak megfelelő elektróda kialakítására abban az esetben, ha az alumínium, következőképen járunk el. Az elektródát alkotó lemezt, vagy rudat egy 4%-os oxálsavoldatba merítjük és a 55 fürdőn át áramot vezetünk, amely oly erős, hogy az anódát alkotó elektróda dma -enként 4 Amp. áramot bocsásson keresztül. A kezelés tartama 1—15 perc és a kívánt vastagságtól függ. Ez idő alatt az áram változatlan marad, amiből máris 60 kitűnik, hogy amorf, nemszigetelő oxidhártya alakul. A kezelés körülbelül szobahőmérsékleten történik ; mindenesetre arra kell ügyelni, hogy a hőmérséklet ne emelkedjen 40° fölé. Az amorf réteg 65 aranysárga színéről ismerhető fel. Az oxigénkihasználás ennél a kezelésnél 10(1 ',',-..! tesz ki. Miután a lemezt desztillált vízben kifőztük, második kezelésselaz amorf hártya 70 alatt a dielektromos hártyát állítjuk elő. Miután mind a két hártya előállításának eljárása magában véve ismeretes, a foganatosítási példát csupán nagy vonásokban fogjuk ismertetni. A dielektrikum- 75 réteg előállítására pl. olyan fürdőt alkalmaznak, amely 100 g bórsavat és ö g boraxol tartalmaz 1 liter vízben. Amp./dm- elektródafelület árammal kezdünk. Az áramerősség csökkenésével 80 a feszültséget pj. 450 voltig emeljük. Most is az mutatkozik, hogy az amorfhártya jelenléte következtében az oxigénkihasználás 100 ,,-ot tesz ki. Az eljárásnál más fürdők is használha- 85 tók ; az amorf-hártyához pl. kénsav és krómsav keveréke, a dielektromos hártyához pedig ammóniumborátnak és bórsavnak vizes oldata. Miután az oxidhárlyáka! az elektró- 90 dára felvittük, az utóbbit végül a kondenzátortartályba tesszük, amely azzal az elektrolyttal lehet megtöltve, amelynek összetételét már az 1. ábrával kapcsolatban megadtuk. 9 5 Ha úgynevezett száraz, elektrolytos kondenzátort kívánunk előállítani, úgy az elektródának az egymásra következő rétegei között pépszerű elektrolytot használhatunk, amelynek pl. Jcövetkező össze- lí)0 tétele van : 1000 g glicerin 1000 ,, bórsav 400 cm3 10 normális NH4 OIl. adott esetben keményítő hozzátételével. 105 Az amorf strukturájú oxidréteg jelenléte pl. röntgenvizsgálattal a következő módon állapítható meg (Debije— Scherrer eljárás) : Az oxidot az elektródáról eltávolítjuk 11° és egy csövecslcébe vezetjük be, amelyet egy Jiengeralalvú szelence közepén helyezünk el, amelynek belső fala fényképészeti filmmel van ellátva. A falban lévő, nyíláson át monokromátikus röntgensugarakat ejtünk az oxidra, ami közben a szelencét teljesen lezárjuk. Az előhívás után, ha az oxid kristályos
