117904. lajstromszámú szabadalom • Elektrolitos cella és eljárás annak előállítására

Megjelent 1938. évi április hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 117904. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. P. 8164. ALAPSZÁM. Elektrolytos cella és eljárás annak előállítására. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég- Eiiidhoven-Tbeii (Németalföld). A bejelentés napja 1934. évi március hó 20-ika. Németországi elsőbbsége 1933. évi április hó 7-ike. A találmány elektrolytos cella és különösen elektrolytos kondenzátor. Ilyenfajta kondenzátorban a dielektrikumot egy oxidhártyácska alkotja a pl. 5 alumínium elektróda felületén. A másik elektróda az elektrolyt, amelybe az elektróda merül. Az elektrolythoz a hozzávezetést az edény fala maga, vagy egy külön, az elektrolytba merülő hozzá-10 vezetés alkotja. Ha a kondenzátort váltóáramú körben használjuk, akkor két ilyen kondenzátort kapcsolunk egymással szembe, vagy két, oxidhártyával fedett elektródát rendelő zünk el a kondenzátoredénybe, amely az elektrolytot tartalmazza. Ilyenfajta elektrolytos celláknak különféle hátrányaik vannak. Pl. az elektródák éles szélein és sarkain, szegecselési helye-20 ken, vagy hasonló összeköttetéseken, valamint ama helyen, ahol az elektróda az elektrolytba merül, tehát a levegő és a folyadék érintkezési vonalán, az elektródán levő oxidhártya folytonossága 25 megszakad s igy a kondenzátor élettartama csökken. E hátrányos jelenségek kiküszöbölésére aránylag költséges építési módozatokat használnak, amelyekkel azonban a legtöbb esetben mégsem sikerül 30 azokat teljesen kiküszöbölni. A találmánynak megfelelően ezeket a hátrányokat úgy küszöböljük ki, hogy az elektródán keletkezett, egyik irányban szigetelő oxidhártyát, amely a dieiek-35 tríkumot alkotja, égy ugyancsak az elektróda anyagának oxidációjával al-KÖÍótt második, amorf strüktürájú oxidhártyával fedjük be, amelybe az elektrolyt behatol és amely azután az áramot mind a két irányban vezeti. Ez amorf 40 hártyának nagy védőképessége van. Az amorf hártya vastagsága a szigetelő hártya vastagságának sokszorosa, azaz több mint kétszerese. Magában véve mind a két oxidhártya- 45 fajta, valamint előállításuk módja is ismeretes. Mint már bevezetőleg megemlítettük, a szigetelő oxidhártyát, amely nek kristályos strukturája van, már régóta használják elektrolytos konden- 50 zátorokban. Az amorf oxidhártya p], már a régi technikában alkalmazásra talált, pl. aluminiumtárgyak korrózió elleni védelmére. A találmánynak megfelelően a két ré- 55 teget együttesen alkalmazzuk az elektrolytos cella elektródáján; a külső réteg olyan mérvű védelmet nyújt, hogy az ismert kondenzátorok előbb említett hátrányai többé nem lépnek fel. Mivelhogy 60 az elektrolyt az amorf hártyába behatol, a kondenzátor belső ellenállása e hártya következtében nem növekszik lényegesen. Mint a következőkben közelebb elmagyarázzuk, az mutatkozott, hogy a 65 szigetelő kristályos alumíniumoxidhártya az amorf hártya alatt közönséges módon, az erre a célra ismeretes fürdők egyikében előállítható miután az amorf hártyát előzőleg egy másik fürdőben az elektró- 70 dára felvittük. Kiderült, hogy amellett még külön előny is adódik. Azt találtuk, hogy e kristályos hártya, vagyis a tulajdon-