117897. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső
csöveknél a. részkapacitásak viszonya semmiféle szerepet nem játszik. Az irodalom ismertet olyan kétanódás csöveket is, amelyeknek anódái spirális 5 alakúak és egymásban fekszenek. E megoldás célja az áramnak az anódákra való meghatározott megosztása, amely csakis a kisülőtérben lévő villamos mező mértani viszonyaitól és az elektronok pályájától 10 függ és arra sem az áthatásoknak, sem pedig a részkapaeitásokna'k nincs befolyások. Végül megemlítjük, hogy ismeretesek két egymásba tekercselt ráccsal ellátott 15 csövek. Ezeknél azonban a rácsok ós a szomszédos elektródák közötti távolságok nincsenek úgy megválasztva, hogy a cső vezérlésre alkalmas részein egységes mező keletkezzék. 20 Teljesség kedvéért megemlítjük, hogy ismeretesek kettős rácséi csövekkel szerkesztett nen trodynékapesolások, amelyeknél a vezérlői-ács és az anóda közötti kapacitást a vezérlőrács és a második rács 25 közötti természetes kapacitással egyenlítik ki. Ennél a kivitelnél azonban nem használják ki azokat a lehetőségeket, amelyek a találmány értelmében két egymással együtt dolgozó elektróda mezőinek 30 benső keveréséből és az áthatások meghatározott viszonyaiból adódnak. Az 1. ábra vázlatosan, olyan elrendezést mutat, mely a fent felállított követelményeknek megfelel. A (K) katóda és a (G) 3í, vezérlőrács felett vannak az (Ai) anóda és az (As) járulékos elektróda, melyek egymás között azonos elemekből állanak. Az (Aj) anódának kis körrel jelzett elemei illetőleg az (A2 ) járulékos elektródának 40 ponttal ábrázolt elemei egymással vezetőileg vannak összekötve. Szaggatott vonalakkal jelöltük az ábrában, hogy a (CAIG) és (0A2G) kapacitások mely pontok között mérendők. Az, anódával, ille-45 tőleg a járulékos elektródával szomszédos elemekből a katóda egyes pontjaihoz menő és a,, x., hivatkozási jelekkel megjelölt j néző vonalak mutatják az áthatásokat. A 2a. vagy a 21). ábrákban feltűntetett 50 elrendezésekbon ki van ugyan elégítve a CAIG) ' = (C.v>(I) feltétel és az egész katódára érvényes, hogy *, — de ez az zl =<x>— x feltétel nincs kielégítve a katóda minden egyes aktív pontjára úgy, 55 hogy, mint azt az alábbiakban kimutatjuk, ezek az elrendezések a kitűzött feladatnak nem megoldásai. A 2a. és a 2b. ábrákban feltűntetett elrendezések egyetlen csőben egy esített, de a találmánynak meg nem felelő szerkezetek. Ha ugyanis 6( az (Ai) anódára positiv (EAI) egyenfeszültséget kapcsolunk és erre kisebb, pl. a külső ellenálláson uralkodó váltófeszültségnek megfelelő (AE) sin ut váltófeszültséget szuperponálunk, továbbá az (A2) 6E .segédelektródára negatív (EAö ) egyenfeszültséget vezetünk, mely valamivel nagyobb, mint (AE) abszolút értéke és erre — (AE) sin (wt) feszültséget sziiperpoinjálunk, akkor az 1. ábrabeli elrendezés mel- 7C lett az egész katódán, tehát annak minden pontján, közelítően egyenletesen, az alábbi elemekből álló mező oszlik meg: (EA ;I) + AE sin OT) — A <Ea , 4- AE sin wt) = = * (Eaj. — EA2 Í Ez esetben tehát- csupán az anóda befolyá- 75 sárnak egyenfeszültségű összetevője marad meg. A csőnek végtelen nagy, váltóáramú belső ellenállása van és a (CA I G = CA 8 Q) feltétel teljesítése következtében kapacitiv visszahatástól mentes. A 2a. és 2b. ábrák 80 esetén azonban a katóda baloldalán lévő mező arányos az (EAI -j-AE sin <ot) értékkel, a katóda jobboldalán lévő mező arányos A --/. (EA ._,-J-AE sin wt) értékkel. A jobboldalon tehát a tisztára negatív anező 85 miatt áram egyáltalán nean folyik, a baloldal pedig úgy működik, mint a szokásosan dolgozó, véges belső ellenállású trióda. Hogy tehát az (A,) és (A2 ) elek irodákon uralkodó váltófeszültség áramá- .90 nak a függőségét elkerüljük, az (A)) és (A2 ) elektródákról kiinduló mezőbatásnaik a katóda szomszédságában, vagyis azon a helyen, ahol a katóda előtt az elektronok pályái megfordulnak, a katóda min- 95 den egyes pontjára való kioltása szükséges. Ezeken az összefüggéseken nem változtathatunk, ha a vezérlőrácsra feszültségeket kapcsolunk. Ez esetben e rács a rendszernek egyetlen hatékony vezérlő IOQ eletkródája. A eső és a kapcsolás példakénti kiviteli alakját vázlatosan a 3. ábra mutatja. Az (a) antennával felfogott rezgéseket induktív csatoláson át az ÍR) cső rácskörébe 105 vezetjük. Az (L) induktivitásokból és a (C) kapacitásból álló kimenő kör az (A1) anóda és a járulékos (As) elektróda között van. A kürta. fCR ) b'lokkondenzátorok osztják meg úgy, hogy az (Ai) és (A2 ) elektró- 110 dákhoz különböző, illetőleg eltérő polaritású (EA I) és (EA 2 ) egyenfeszültségeket vezethetünk. A külső ellenállás, amint a rajzban feltüntettük, lehet hangolt rezgő-
