117863. lajstromszámú szabadalom • Berendezés lengő úszóval és ellenható forgatónyomatékkal csatornaszintek jelzésére és szabályozására

akkor a sebességek nagyobbak és hoszszabb (K) meghosszabbításra lesz szükség, hogy hibák ne vezettessenek be, vagy, hogy e hibákat a (V2) tömeg megfelelő 5 szabályozásával kiegyenlítsük. A 11. ábra áramirány elleni szintszabályozó zsilipkaput mutat, amikor is az áramirányú elfolyás vezetékben történik. A működés a 9. ábra szerinti készülékéit) hez hasonló. A helytálló (L) közfal az úszó (A) felülete közelében túlságosan nagy sebességek me,51 gátlására való; az úszót a lassító, csillapító (D) lapáttal láthatjuk el, mint azt 15 már a 7. álbra kapcsán leírtuk. Szükség esetén (U) merevítőlemezeket is alkalmazhatunk, oly feltétellel, hogy elég vékonyak ahhoz, hogy tetemes hibát ne okozzanak vagy pedig e hibát az úszó 20 méretezésével pontosan kiegyenlítjük. Az (L) közfalnak, természetesen, az (U) merevítések átengedésére szükséges hasítékainak kell lenni. A 12. ábra szerinti áramirány elleni 25 szintszabályozó zsilipkapunál a szabályozandó szint lényegesen magasabb helyzetű, mint a zsilipkapu tengelye. Ebben az esetben előnyös lehet a vízmennyiséget a zsilipkapuhoz nyíláson, sőt vezetéken át 30 vezetni. A (Q) közfal helytálló, úgyszintén az (L) közfal is, mely utóbbi az liszó (A) felületén a sebességeket csökkenti. A berendezés úgy működik, mint a fent leírt 35 zsilipkapuk. A 13. ábra oly zsilipkaput mutat, mely áramirányban való önműködő szintszabályozó, melynél a víz csatornán át érkezik. Látjuk, hogy a szint emelkedésénél az 40 úszó a (C3) zsilipkaput azonnal zárja, mely az (0) tengelynek az (F) úszóval átellenes oldalán van. A vízmennyiség csökkenésével a szint a rendes mértékre száll le. 45 A zsilipkapu pontosan állandó szint szabályozására is szerkeszthető, vagy pedig tetszés szerinti dekremenssel. Ezek a tényezők, azaz szabályozási szint, vagy dekremens egyébként úgy szabályozhatók, 50 mint a fent leírt, áramirány elleni szintszabályozó zsilipkapuknál. Ha a vízmennyiség áramirányban egy nyíláson vagy lefolyatón folyik át, akkor — minthogy a szintet a zsilipkapu állandó 55 értéken tartja — a vízmennyiség maga is állandó. Látjuk tehát, hogy az áramirányú szintszabályozó zsilipkapu állandó vízmennyiségre való szabályozásra alkalmazható. Ezt felhasználhatjuk folyók elzárógátjainak állandó vízmennyiségre 60 való visszaállításánál öntözési vízvezetékeknél, homokszűrők táplálásánál, stb. A 14. ábra ellenható forgónyomatékos (F) lengő úszót mutat, a szintnek az (Y) medencében állandóan való fenntartására, 65 mely a medence kis nyíláson át kiürül, miáltal a nyíláson kifolyó vízmennyiség is állandó. A berendezés úgy van szabályozva, mint a 2. ábra szerinti, hogy közömbös 70 egyensúlyban legyen, amikor a szint kritikus fokon van, például a tengely szintjén. Minthogy az úszó térfogata a medence térfogatának lényeges része, ezért az úszót nem lehetne elmozgatni, anélkül, 75 hogy a szint meg ne változnék. Látjuk tehát, hogy az úszó az állandó szintet szabályozni fogja, miközben alámerül a medencébe fokozatosan olymódon, hogy a nyíláson átfolyó vízmennyiséget pontosan 80 kiegyenlíti. E berendezéssel az, (R) csapból intermittálóan jövő vízmennyiség folytonossá tehető. Az úszó helyzete, — minthogy a medencében lévő folyadékmennyiséggel kapcsolatos — e mennyiség 85 jelzésére használható fel. Amikor az úszó lefelé, pályája végére megérkezik, többé nem szabályoz, akkor az (R) csapot ki kell nyitni, a töltés miatt és ezután ismét el kell zárni, amikor az úszó felfelé, 90 pályája végére érkezik. Ezt a pályavégi műveletet maga az úszó is vezérelheti, ismert eljárások szerint. Azon idő mérésével, amely alatt az úszó a lefelé való pályáját vagy annak egy részét megteszi, a 95 medence ürülőnyílását méretezhetjük. A 15. és 16. ábrák felül- és oldalnézetben áramirány elleni szintszabályozó zsilipkapú alkalmazásának vázlatát mutatják öntözési vízvezetéki rendszernél. IC A vízvezetékek az áramirány elleni csatornán a (Zl, Z2, Z3) nyílásokkal vannak megvalósítva, melyek a vizet oldalsó csatornáknak adják át. A szabályozó zsi -lipkapú helyét (W)-vel jelöltük. A terhe- IC lésveszteségek folytán ia csatorna felületi esése a vízmennyiséggel változik és látjuk, hogy abból a célból, hogy a (Z3) vízvezeték szintjének a szabályozásánál a hiba ne legyen túlságosan nagy, a (Zl) 11 vízvezetéknél ellenkező előjelű kis méretű hibába kell bele egyezni. Ebben az esetben a szint (Sl) szerint fog kialakulni teljes vízmennyiségnél és (S2) szerint kis vízmenyiségnél. Ez negatív dekremenst n követel a (W) zsilipkapu számára, ami a találmány szerint kiképezett zsilipkapúval valósítható meg.