117849. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék növényszárak fonórostjainak a szabaddátételére

Megjelent 1938. évi március hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 117849. SZÁM. XIV/a/1. OSZTÁLY. — D. 4775. ALAPSZÁM. Eljárás és készülék növényszárak fonórostjainak a szabaddátételére. Charles Decuypere kereskedő, Kekkem, Maurice Dujardin tervező rajzoló, Lauwe, Joseph Monforts iparos, Mimcheii-Gladbach. A bejelentés napja 1936. évi február hó 20-ika. A. E. A.-beli elsőbbsége 1935. évi március hó 29-ike. A találmány szerinti eljárás célja különösen előzetesen nem kezelt, ill. nem áztatott növényszárak fonórostjainak kíméletesen ós mégis hatályosan történő 5 szabaddátétele, tehát ihánosrostoknak a mechanikai feltárása. Az új eljárás a coliul ozarost ok és az ezeket kísérő többé vagy kevésbé fás anyagok hajlítási rugalmassága közötti ismert különbségeket 10 veszi állapul, amelyek egyébként is bevezetői a kétféle rostalkatrész mechanikai szétválasztásának. Minthogy a törés, mint olyan elegendőnek látszik ugyan a szétválasztás be 15 vezetésére, azonban nem bizonyul elegendőnek, a tiliolásmál keletkező szilánkok stb. letolására, a szárakat tudvalevőleg egyik vagy mindkét oldalról tilolókésekkel felszerelt törőhengerek hatásának teszik ki. 20 Eközben is bekövetkezik esetenkint a száraknak a törése, ha a szárréteg vastag vagy a kések egymásba nyúlnak. Ez a törés azonban csak időnként vagy pe dig mindig ugyanazon a helyen követke-25 zik be, tehát tigy, mint a régebbi léces tilolóknál, amelyeiknek hézagain a szakaszosan történő továbbevtezetés szüneteiben törőkéseket vezettek át. Ezzel szemben a találmány szerint min-30 den egyes, a száron létesített törés a szár mentén eltolódik, úgyhogy a törést végző ós továbbtoló pengék előremozgásuk közben nemcsak a költésükben a legalaposabban meglazított farészeket, hanem min-35 denkor az e részek eltolására legkedvezőbb támadási helyeket is találnak maguk előtt és ennek következtében az eddiginél sokkal kíméletesebben támadják meg a szárkötegeket. A száraknak egyszeres vagy többszörös hullámalakú 40 meghajlítása természetszerűen nem eredményezi a találmány szerinti hatást. Ehhez valóságos törés szükséges; a törésen itt mindig oly szögnek a szárakban való létesítését értjük, amely elegendő ahhoz, 45 hogy a rostoknak a fás részektől való elkülönítését kikényszerítse. Ehhez a találmány szerint pl. a keletkező szög két oldalára kifejtett kellő nagyságú húzóerő elegendő, ami különösen az egyik törési 50 oldalnak két, a szárköteget összesa jtol'ó felület közé való sajtolásával érhető el, mely felületek azonkívül a köteg mentén eltolódnak, mimellett a szög csúcsánál keletkező súrlódás húzóhatássá alakul át, 55 amely a szöget, ill. a törést hatályossá teszi. A szöget emellett célszerűen hegyesnek választjük. Ha sajtolófelületeknek pengéket használunk, úgy azokat esetleg szabályozható 60 mértékben egymásba nyúlóan, pl. a szártengelyhez párhuzamosan vezetjük végig a szárak mentén. Ezt a hatást a találmány szerint még azzal egészítjük ki, hogy a pengéket majd a szárközép felé, 65 majd pedig, ehhez csatlakozóan, a szárvégek felé vezetjük, amikor is, magában véve ismert módon, a száraknak előbb az egyik fele, azután pedig a másik fele kerül megmunkálásra. A fordításhoz páro- 70