117794. lajstromszámú szabadalom • Takarékkapcsolás erősítőcsőhöz

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 11*7794. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. — K. 13273. ALAPSZÁM. Takarékkapcsolás erősítőcsőhöz. Magyar Wolframlámpa Gyár lvremenezky János Részvénytársaság cég, Budapest. A bejelentés napja 1935. évi december hó 24-ike. A rádióvevőkészülék anódaáramfogyasztásának legnagyobb része a végerősítőcsőre esik. Különösen telepes rádióvevőkészüléknél célszerű ennek az áram-5 fogyasztásnak csökkentése, amit többek között úgy érhetünk el, hogy a végerősítőcső negatív előfeszültségét oly nagyra választjuk, hogy annak anódaárama nyugalmi állapotban, azaz, ha nincs jelvétel, 10 igen csekély legyen. Ez esetben azonban erősebb jelek vétele, vagyis nagyobb hangerő esetén nagyfokú torzításokat kapnánk és ezért arról kell gondoskodni, hogy nagyobb hangerőnél az előfeszültség 15 pozitív irányban tolódjék el. Ismeretes erre a következő megoldás. A cső anódáján keletkező váltófeszültséget kondenzátoron és ellenálláson keresztül egyenirányítóhoz juttatjuk és az egyen-20 irányító szolgáltatta egyenirányított feszültséget megfelelő szűrés után a cső előfeszültségével sorbakapcsoljuk olyan polaritással, hogy növekvő amplitúdójú anóda-váltófeszültségnél a cső rácselő-25 feszültsége csökkenjen. Ennek a takarékkapcsolásnak azonban a következő hátránya van : minthogy a végerősítő anódakörében fekvő hangszóró ellenállása különböző frekvenciák számára 30 különböző, annak elérésére, hogy az előfeszültség egyenlő értékű anódaváltóáram esetén minden frekvenciánál egyenlő mértékben tolódjék el, frekvenciakompenzációt kell alkalmazni. 35 A találmány szerinti takarékkapcsolás alapelve ugyancsak az, hogy az erősítőcső vezérlőrácsának a nyugalmi helyzetre nézve meghatározott előfeszültségét az érkező jelek erőssége szerint önműködően változó feszültséggel csökkentjük, azon- io ban ezt a feszültséget nem az anódakörből — mint az ismert megoldásnál —, hanem a rácskörből vesszük úgy, hogy a cső vezérlőrácsát a vezérlőáramkörrel (pl. az előző cső kimenőáramkörével) 45 kondenzátor útján, a meghatározott előfeszültséget szolgáltató forrással pedig aszimmetrikus feszültségáramkarakterisztikájú vezető útján kötjük össze, amely utóbbinak pozitív pólusát a rácshoz, 50 negatív pólusát pedig az előfeszültségi forráshoz kapcsoljuk. (E vezető pozitív pólusának nevezzük szokás szerint azt a pólust, amelyen pozitív egyenfeszültség keletkezik, ha e vezető pólusaira meg- 56 felelő módon váltakozó feszültséget viszünk fel). Az alkalmazásra kerülő aszimmetrikus feszültségáramkarakterisztikájú vezető célszerűen száraz egyenirányító, mint pl. rézoxidul-, szelén- 60 egyenirányító, kristálydetektor stb. lehet. A találmány szerinti takarékkapcsolással a bevezetésben vázolt, ismert takarékkapcsolás előnyeit biztosítjuk, de emellett annak hátrányait teljes mértékben ki- 65 küszöböljük, mert az egyenirányító nem az anódakörbe, hanem a rácskörbe van kapcsolva és így az erősítőcső anódakörébe kapcsolt rendszer frekvencia szerinti ellenállásváltozásaitól teljes mérték- 70 ben függetlenítve vagyunk. t A találmány szerinti takarékkapcsolás foganatosítási példáit és működési elvét a rajz kapcsán ismertetjük. A rajzon az